Gyöngyfűzés

Kreativitás és türelem kell hozzá

Az eszközigény viszonylag csekély: olló, kisékszerész lapos-, kerekcsőrű és csípőfogó, továbbá gyöngyfűző tűk alkotják a „szerszámkészletet”. A szükséges kellékek sem különösek; damil, gumi vagy erős gyöngyfűző cérna, esetleg vékony acélsodrony, más néven tigrisbajuszként ismert, ami e műanyaggal bevont acél fűzőszál merevségére utal. A fő alapanyag természetesen a főként üvegből készült gyöngyök bő választéka. Ezeknek is különböző fajtái vannak.

A kásagyöngyök 2-3 mm-es nagyságúak, és az alakjuk főleg csepp-, kocka- vagy rizsszem, ám más egyedi formákban is beszerezhetők. A szalmagyöngyök hosszúkás, vékony elemek, amelyek jól párosíthatók a kása gyöngyökkel, de más gyöngyfajtákkal párosítva is szokás használni őket. Színük változatos, méretük pedig a kásagyöngyökhöz igazodó.

Teklagyöngyök anyaga is üveg, többféle méretben készülnek, és teljesen gömbölyű az alakjuk. Az igazgyöngyhöz hasonló hatásúak, és beszerezhetők gyöngyház színben is.

A csiszolt gyöngyök is üvegből készülnek különféle méretekben, és számtalan színben. Igényesebb, csiszolt változataik az ún. Swarovski kristályok, amelyeknek az alapanyaga ólomüveg, ezért a speciális csiszolásuk különleges csillogás ad ezeknek a gyöngyöknek. A fémgyöngyök a különleges megmunkálásuknak és fém anyaguknak köszönhetően kedveltek köztes elemként. A nagyobb méretűek akár strasszként is használhatók. Egyébként a fémgyöngyök mérete nagyon változatos. Alapanyaguk ezüst, acél, nikkel és réz, mindezek antikolt változatokban is beszerezhetők.

A gyöngyfűzéshez szükség lehet néhány bizsutartozékra is. Nyakláncokhoz pl. többnyire ékszerkapocs kell. Ezek között van csavaros és ún. delfinkapocs, amelyek mindegyikét két kézzel lehet összeerősíteni. Karkötőkhöz ezek nem előnyösek. A stopperek pedig – amik valójában apró fémgyöngyök – a gyöngysorok végének lezárására szolgálnak. Előnyük, hogy összenyomva alig láthatók. A kagyló alakú csomórejtőknek a hurkos végére erősíthetők a kapcsok, amelyeknek kagyló alakú része rejti el a többszöri lecsomózást. A lánchosszabbító pedig a kapocs ellendarabja helyett erősíthető fel a lánc végére, így meghosszabbítható maga a lánc. Ezután pedig következzen néhány egyszerű fűzési módszer.

A szembefűzést általában egyszerűbb nyaklánc készítésénél szokás alkalmazni. Ez kétszálas fűzés, aminél a kezdőszemet a szál közepére kell húzni, amivel megfelezzük a fűzőszálat. Ettől kezdve két szállal kell tovább végezni a gyöngyök egymáshoz fűzését. Több gyöngyöt is lehet egymásmellé fűzni, majd egy következő szemen keresztben átfűzve rögzíthetők egymáshoz a többi, már felfűzött szemek. Ezt ismételve alakulhat ki a kellő hosszúságú gyöngyfüzér. A minta így a kellő hossz végén visszatér, a kezdő és befejező szem egymásba ér, és kialakul a körforma. Medálok készítéséhez nagyon alkalmas ez a technika.

Az egyszálas fűzés általában láncok készítésére alkalmas. Láncoknál előnyös az ékszerkapocs kezdőszálra erősítése, majd felfűzhető a kezdőszem. Ezután felvehető két újabb gyöngyszem, amelyet vissza kell ölteni a kezdőszembe. Ezt ismételve folytatható a munka a kívánt hossz eléréséig. A kezdőszem után felfűzhető több gyöngyszem is, bár így kissé bonyolultabb lesz a fűzési munka, ám szélesebb szalag alakítható ki. A zárószem után nyakláncnál ajánlatos a lánc végére akasztókarikát erősíteni. A fűzőszálat – a lecsomózás után – a gyöngyök lyukaiba visszaöltve célszerű levágni. A zárócsomó akár csomórejtővel is eltüntethető.

Ezen kívül még számos egyéb fűzési technika is létezik, amelyekkel nagyon dekoratív medálok, szélesebb nyakláncok, gyűrűk és brossok, karkötők készíthetők. Kedvcsinálóként, íme néhány szép darab, amit amatőr gyöngyfűzők készítettek.