Megújuló energiák

Szén-dioxid kibocsátásának csökkentése

A megújuló energiaforrások alkalmazásának egyértelmű előnye az üvegházgázok – különösen a szén-dioxid – kibocsátásának csökkenése. Ennek mértéke függ attól, hogy milyen típusú megújuló energiaforrás milyen hagyományos (fosszilis) energiaforrást helyettesít, de valamennyi esetben számottevő a csökkenés. Ezenkívül felhasználásuk során általában egyáltalán nem, vagy jóval kisebb mértékben bocsátanak ki káros anyagokat. A megújuló energiaforrások alkalmazásának szükségessége mindenekelőtt környezetvédelmi szempontból fontos.

Az Európai Unió minden tagországában megújulónak tekintik a szolár fotovillamos és fototermikus energiát, a kontinentális és tengerparti szélenergia hasznosítást. Egyes tagországokban – adottságaik folytán – bizonyos megújuló energiaforrások nem elérhetőek. Így például az árapály, a hullámenergia, továbbá a tengerbe telepített – partközeli – szélenergia hasznosítás a tengerparttal nem rendelkező országokban nem jöhet szóba. A geotermális energia megléte szintén az országok adottságainak kérdése.

Bizonyos eltérés van viszont a vízerőművek megítélésében. A vízenergiát egyöntetűen megújulónak tekintik ugyan, azonban néhány tagállam kizárja a nagy vízerőműveket a megújulókat támogató programjaiból (pl. Egyesült Királyság 10 MW, Németország 5 MW felett). Az EU-direktíva a vízenergiát megújulóként értelmezi teljesítménytől függetlenül.

A hulladékból égetéssel előállított energiát több országban (pl. Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia) „megújulónak” tekintették. Az EU-direktíva szerint az ipari és a városi hulladék szerves részéből nyert energiával előállított villamos energia fele tekinthető csak megújuló jellegűnek. A tőzeg nem tekinthető megújuló energiaforrásnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy az EU tagállamaiban az egyértelműen megújulóknak tekintendő energiaforrások a következők: a közvetlen napenergia, a szélenergia, a geotermális energia, a hullámenergia, az árapály-energia, a biomassza és a vízenergia, továbbá a biomasszából és a szennyvízből nyert biogáz.

A megújuló energiaforrások hasznosíthatóságát több, egymással kölcsönhatásban lévő tényező befolyásolja. Ilyen elsősorban a földrajzi helyzet, a hasznosító ország helyi adottságai, így a:

– napsugárzás intenzitása, napos órák száma évente,
– a földterület jellemzői (sík és hegyvidék aránya, talajminőség, erdők),
– a szélviszonyok (szélsebesség, szélirányjellemzők, változások gyakorisága),
– vízenergia készlet (vízerőműi hasznosítás lehetőségei),
– geotermális energiakészlet,
– fosszilis tüzelőanyag ellátottság, illetve
– nukleáris energiatermelés lehetőségei.

forrás: öko-montage