Fafüggők

2019-09-16 12:25:40 | Módosítva: 2019-09-16 12:51:06

A fa, mint alapanyag számtalan formában van jelen az életünkben. Nem véletlenül, mivel a természet elképesztő alkotó designer, már amit a színek, formák, és mintázatok terén produkál. E pazar forma választékot gyakran csak tudomásul vesszük, ám mások azonnal felfigyelnek rá, és alkotásaik igényes egyediségével ráirányítják szépségükre a figyelmünket. Kézművesek, iparművészek ezért is használják kitüntetett figyelemmel a faanyagokat. A legkülönfélébb fa divatékszerek kerülnek ki a kezük alól, kiemelve az alapanyag egyedi mintázatát, formáját. Ám ezt bárki megteheti, ha felfedezi az anyagban rejlő szépséget, és azt igényes megmunkálással még képes tovább fokozni. Az alábbiakban ilyen fa divatékszerek készítéséhez adunk formai és technológiai ötleteket.


Erezet adja a mintát

E darabok elkészítéséhez azonban a faanyagon kívül még számos egyéb kellékre is szükség lesz. A különféle függő medálok, fülbevalók viseléséhez bőrszíjak, láncok, befűző karikák és akasztók is kellenek. E kellékek a kreatív hobbi boltokban könnyen beszerezhetők. Az igényesebb darabokhoz az ékszerüzletekben is kínálnak láncokat, sőt itt még egyéb díszítő gyöngyök, csiszolt kövek, kristályok között is lehet válogatni. Ezek nem túl drága dolgok, de nem érdemes feleslegesen tartalék elemeket is venni.

A medálok és fülön függők kialakítására csak kiszáradt kemény és egzóta fafajták alkalmasak. Az anyagigény ugyan nem jelentős, ám talán pont ezért nehézkes a hozzájuk jutás. A különféle fák gyökerei is jók alapanyagnak, pl. változatos erezetrajzuk miatt a szőlőgyökerek szeletei is előnyösek medálok és más függő ékszerek készítésére. Ezen kívül bármely gyümölcsfa vastagabb levágott ága is jó alapanyag lehet, de a kirándulások során fellelt, lehullott, vastag faágak is megfelelhetnek alapanyagként.

További lehetőség a különféle konyhai fa eszközökből (pl. fakanálból, vágódeszkából) levágott darabok ilyen felhasználása, és még az sem baj, ha felületük zsiradéktól, olajtól átitatott. A sérült vagy törött egzotikus vagy trópusi fafajtákból (ébenfa, mahagóni, afrézia, teak, jatoba, merbau, wenge, panga, paliszander, zebrano stb.) készült, és sérülésük miatt már nem használt kis dobozok, tégelyek, tálkák – vagy ezek fedele – is megfelelő alapanyag lehet a függők készítéséhez. A lényeg, hogy a fa színtónusa és az erezete minél látványosabb legyen. Ehhez a jó szem és a képzelőerő nélkülözhetetlen.

Ennek érdekében a nyers faanyagból 5-10 mm vastag lapkákat kell kivágni, a szeletek felületét pedig csiszolva kell a lehető legsimábbra koptatni. Ha ágakból készülnek a lapkák, akkor lehet a vágás szálirányú, erre merőleges vagy ferde síkú is. Így azonnal látszik, hogy melyik szelet erezete ad szebb, egyedibb mintázatot. A lapka felületét ezután fokozatosan egyre finomabb szemcséjű csiszolópapírral bútor minőségűre kell finomítani. A következő fázisban azután megrajzolható a függőmedál formája, majd ezt követően a végső felületet adó többrétegű akril lakkbevonat elkészítésére lehet sort keríteni.

A formát nemcsak a faanyag mintázata alapján lehet eldönteni, ezt befolyásolhatja a különféle famegmunkálásokban való jártasság is. Az egyszerű alakzatok is lehetnek nagyon dekoratívak. Akár egy keskeny, 8-10x50x5 mm-es lécdarab is lehet impozáns, ha pl. a szélesebb lapját néhány 2-3 mm átmérőjű sárga, vörösréz vagy és alumíniumcsap fémes csillogása töri meg. Ilyen megoldásoknál a sötétebb árnyalatú fa az előnyösebb. A fémcsapokat még a felület finomítása előtt kell a nyers formába ragasztani, így méretre csiszoláskor a lap felületével azonos szintbe. Az egyszerű formájú függőket a medál felső részén átfűzött karikával lehet a készen vásárolt ezüst, vagy az újabban divatos rozsdamentes acélláncra felfűzni. A hatást fokozni is lehet, amihez csak a lécek számát kell növelni. Ilyen esetekben a léceket pácolással is érdemes párban sötétebb tónusúra változtatni. A huzal betéteket ugyancsak párban, szimmetrikusan kell beerősíteni, és csak a középső lécnél érdemes ezektől eltérni. A lakkozás most is szükséges, ám nem kell üvegesen vastag lakkréteg. A többtagú függőket akár merev rozsdamentes acélkarikára is fel lehet fűzni a felső részükbe előzőleg kialakított lyuk segítségével. Ha díszesebb forma a cél, akkor ezt kis színes üveggyöngyök felhasználásával lehet elérni. A lécek közé azonos méretű – távtartóként is funkcionáló – kis gyöngyök kerüljenek. A külső oldalukba süllyesztett fészkekbe illő gyöngyökkel, és 0,7-1 mm vastagságú acélhuzallal kell összefűzni, mégpedig a huzalok végére ragasztott üveggyöngyökkel szorosra húzás közben. Ragasztóként egy-egy kis csepp pillanatragasztó is megfelel. Lánc helyett a kész függőt előnyösebb merev, rozsdamentes acél karikára felfűzni.




A mutatós erezetű, vékony, 3-5 mm vastagságú, nemes fa lapkákból függők és fülbevalók is készíthetők. A 30x30 és 40x40 mm-es négyzetes lapkákhoz a világosabb és sötétebb faanyagok előnyösebbek, különben ezt a hatást csak pácolással lehet elérni. A lapkák összefűzésekor az anyag ellentétes száliránya is számít. A lapkák éleinek és sarkainak finom lekerekítésével lágyabb formát lehet kialakítani. Ezt még néhány darabból összefűzött gyöngy együttessel is érdemes kiegészíteni, amelyeket az akasztófülek huzalgyűrűihez lehet erősíteni.



A különösen szép erezetű faanyagokból karcsú, nyújtott háromszög alakú függőket sem nehéz készíteni. Ezek akár 6 mm vastagok is lehetnek, és a széleiket lekerekítve alakíthatók ki a különféle formák. E daraboknál nemcsak a fa anyaga, hanem domború felületei is meghatározók. A kialakításuk a kis méretük miatt nem könnyű, ám kitartó csiszolással elérhető a plasztikus forma. A teljesen sima felületek míves igényességét az üvegesen testes lakkréteg még jobban kiemeli. Ezt esetenként finom polírozással is lehet fokozni.

ű






A szabályos kerek formájú medálok is nagyon mutatósak, feltéve, hogy a faanyaguk erezete elég markáns mintát ad. Ez természetesen akkor észlelhető igazán, ha a darabok felülete igényesen sima és domború is. A kerek formát csak kis fúrógépbe fogott faanyagból esztergálva lehet elkészíteni. Ehhez a 6-8 mm vastag, 40-50 mm-es falapot központosan egy 6 mm-es szegecsre vagy süllyesztett fejű csavarra kell felragasztani. E célra az erős gél pillanatragasztók a legalkalmasabbak, de az epoxi műgyanta is megfelel. Ezután lehet a szabályos korongformát kialakítani, a darab homloklapjának domborúságát már fokozatos csiszolással is el lehet érni. A központosító csapról ezt követően leszúró késsel választható le a medál, és kifúrható a felfogó gyűrű furata is. Lakkozáskor előbb a medál domború oldalát kell több színtelen lakkréteggel bevonni, majd a hátoldalán is kialakítható a fényes bevonat. Ha pedig fülbevaló is készül a medálhoz, akkor ez méretében kisebb legyen a függőnél.






Kissé összetettebb a közepükön lyukas medálok és fülbevalók elkészítése. Ezeknél is előbb a szabályos korongokat kell kiesztergálni, majd ezt követheti az excentrikus lyuk és a szélmélyítés kialakítása. A lyukakat előbb egy nagyobb éles fúróval lassú fordulaton, majd durvább csapos köszörűkővel érdemes elkészíteni. A felületfinomítást e daraboknál is egyre finomabb csiszolóanyagokat használva lehet elérni, ügyelve arra, hogy a széleken a kontúrok határozottak, élesek maradjanak. Ezt követheti a felületek lakkozása, majd szükség esetén fényesre polírozása.




A cseppformájú vagy ellipszis alakú medálok elkészítéséhez 5-8 mm vastagságú falapok szükségesek. A forma szimmetriája egy félbehajtott kartonból kivágott sablon körülrajzolásával könnyíthető meg, majd kifűrészelhető az alapforma. Az élek e daraboknál is lágyan lekerekítettek. Ha a faanyag erezete nem túl karakteres, akkor a közepét az oldalkontúrral hasonló alakú kivágással lehet figyelemre méltóbbá tenni. Az ilyen darabokat mind a két oldalról domborúra kell csiszolni. A medálok a felületükbe mart fészekbe ragasztott kővel, esetleg borostyán darabbal is jellegzetesebbé tehetők. A lakkozásnak e daraboknál csak felületvédő és árnyalat kiemelő szerepe van.






A különféle ágakból, gyökérdarabok szeleteiből kialakított medálokat az erezetükhöz és az alakjukhoz igazodóra formálásukkal, továbbá az alaki adottságukat kihasználva mart fészekbe, vagy az apró göcs helyére beragasztott gyöngyökkel, ásványokkal lehet igazán különlegessé tenni. E függők igényli leginkább a kreativitást. Egy kis fadarabban kell ugyanis meglátni a szokatlan, és szinte megismételhetetlen formát, kiválasztani a hozzávaló díszítő gyöngyöt, vagy ásványdarabot. A kiinduló pontot most is a faanyag adja, és ennek egyedi sajátosságai alapján kell megválasztani a medál végső formáját. A díszítő gyöngy vagy ásvány csak „hab a tortán”, de semmivel sem kisebb a figyelemfelkeltő szerepe. E darabokat az erős kötést adó flexibilis pillanatragasztó géllel lehet a medálra ragasztani – lehetőleg úgy, hogy ennek nyoma ne látszódjon.





További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hőkezelt faanyagok

A termikus kezelés hatékonyan változtatja meg a faanyagok tulajdonságait. Az olyan faanyagokat , amelyeket régebben csak belsőtérben lehetett használni, a termikus kezelés után a külső térben is...


Csavaros metamorfózisok

Mindenki által közismert oldható kötőelemekből készült egyedi kompozíciók láthatók a képeken. Készítőik a csavarokat, anyákat és alátéteket alkotóelemekként, egyedi kis fémplasztikák...