Rózsák szaporítása egyszerűen

A rózsák között vannak gyümölcstermésre nemesített fajták, amelyek csipkebogyója nagyméretű, lekvárnak, szörpnek kiváló. A tearózsák hosszú száron egy nagy virágot hoznak, ezek vágott virágnak kitűnőek. Az alacsony növésű törperózsák ágyás szegélyek körbeültetésére alkalmasak. Vannak nagynövésű parkrózsák, futórózsák és még hosszan sorolhatnánk. Ha valahol megtetszik egy rózsa, elég egy-két vesszőt kérni róla, és nagy valószínűséggel kertünkbe telepíthetjük. Mivel a dugványozás ivartalan szaporítási mód, így az ilyen módszerrel szaporított rózsa virága teljesen ugyanolyan lesz, mint az anyatövön nyíló virág volt.

Dunsztosüveges gyökereztetés

Olyan rózsahajtást válasszunk szaporításra, melynek a tetején már nyílt, vagy épp nyílik virág. Ha most nyílik, azt távolítsuk el. Ez ezért fontos, mert amelyik hajtás még nem virágzott korábban, az lehet, hogy nem megfelelően fásodott, ezért lankadhat az átmeneti vízhiány miatt, így nehezebben gyökereztethető. Ideális, ha 20-25 centiméteres vesszőt választunk, melynek az alsó 15 centiméteréről távolítsuk el a leveleket.

Talpas dugvánnyal még biztosabb a gyökeresedés, ez annyiban különbözik az előbb leírt sima dugványtól, hogy az alsó, egy évvel idősebb ágrészből (amelyből eredt a levágott dugványnak való hajtás) egy kis darabot rajta hagyunk a dugványon. A dugványt tegyük homokkal kevert, tápanyagban dús földdel megtöltött cserépbe, jó mélyen ültetve, azaz a 15 centiméteres lelevelezett rész a föld alatt legyen. Öntözéshez használjunk gombaölő szeres vizet – a biztonság kedvéért. A cserépre borítsunk rá nagy, 5 literes befőttesüveget, ez fogja a párát biztosítani. Van, aki zacskót húz a dugványra, ezzel annyi a gond, hogy a pára miatt a zacskó előbb-utóbb a levelekre tapad, és ez levélbetegségek megjelenéséhez vezet – ezért a zacskózott dugványok idővel elvesztik leveleiket. A gyökeresedés így is bekövetkezhet, a rózsa kihajt majd az alvórügyekből, csak ez a levélvesztés kicsit visszaveti a fejlődését, lassabban indul majd növekedésnek az új növény.

A cserepet a ráborított befőttes üveggel tartsuk félárnyékos helyen, és hasznos, ha a cserepet leássuk félig a földbe. Így stabilabban áll rajta az üveg, és kevésbé forrósodik fel a cserépben lévő föld nagy melegben, de a dugvány kalluszosodásához, majd gyökeresedéséhez szükséges „talp-meleg” biztosított. A dugványt beültetés előtt bemárthatjuk gyökereztető porba (indol-ecetsav, indol-vajsav), de ennek hiányában is elég jó eséllyel lesz rózsánk.

A gyökereztetés sikerét onnan láthatjuk; ha a dugvány az üvegbúra alatt új levelet hoz, növekedni kezd. Ez jelzi, hogy akkora gyökere van már, ami el tudja látni a növényt annyira, hogy hajtani kezdjen. Ekkor vegyük le az üveget róla, és fokozatosan – 1-2 hét alatt – szoktassuk a rózsát a naposabb körülményekhez, majd kiültethetjük a kertbe végleges helyére.

Az itt leírt módszer egy házikerti rózsaszaporítási megoldás. Kertészeti üzemekben ennél jóval kisebb méretű dugványokról indul a gyökereztetés, de ennek oka csupán az, hogy így egy szaporító tálcában egy időben sokkal több rózsa gyökereztethető meg. A nagyobb dugványok előnye ezzel szemben, hogy gyökeresedés után egyből erős, nagy növény jön létre.

Rózsagyökereztetés újságpapírban

Ez a módszer egy külföldi fórumról indult hódító útjára, hatékonysága kicsit rosszabb az előbb leírt módszernél, de sokkal kisebb munkaráfordítást igényel – tehát van előnye is. A 15-20 cm hosszúra levágott rózsavesszőkről a leveleket eltávolítva, egy újságpapírba szorosan becsomagolják ezeket. A kötegelt újságot egy pillanatra a csap alá tartva benedvesítik, és egy nagyobb zacskóba helyezik. Vagyis, a rózsavesszők a nyirkos újságba csomagolva, a sötét és párás helyen elkezdenek kalluszosodni, azaz megkezdődik a gyökérképződés. Hogy a pára megmaradjon, erről gondoskodik a nejlonzacskó. Kb. 2 hétre hűvös helyre helyezve hagyják, hogy a gyökeresedés meginduljon.

A két hét letelte után becserepezik az erősen gyökeresedésnek indult vesszőket, és párás, már melegebb és naposabb helyen tovább nevelik. Az újságpapírból kicsomagolva – ha úgy látjuk, hogy a gyökeresedés megindult – a vesszők cserepezésekor figyeljünk a dugványok polaritására. Ez azt jelenti, hogy ahogy leszedtük a vesszőt a rózsáról, ugyanolyan irányba kerüljön majd a cserépbe. Amelyik része a rózsabokron felfelé állt, az a cserépben is így álljon, amelyik lefelé az kerüljön a földbe. Dugvány vágásakor, a későbbi ültetést megkönnyítendő, csinálhatjuk úgy, hogy a dugvány tetejét ferdén vágjuk a lefelé lévő részét meg egyenesen. Így hetekkel később kicsomagolva az újságból is látjuk, hogy melyik részét tegyük a földbe. A rügyállásról ennek hiányában is megállapítható a polaritás, de így egyszerűbb, és a tévedés esélye kisebb.

A gyökereztetés időpontja ezzel a módszerrel valamikor tavasszal, nyár elején történjen, mert a dugványunknak meg kell erősödnie és beérnie ahhoz, hogy a telet át tudja vészelni. A hagyományos gyökereztetésnél ez a módszer lényegesen egyszerűbb, és ha sikeres, tucatnyi új növényünk lehet, minimális munkaidő befektetéssel. A módszer mindenképp érdekes, aki kedvet kapott hozzá, kipróbálhatja, akár az elvirágzott és levágott hajtásokkal – tehát elnyílott vágott virágként kapott rózsával is, így a növényünket sem kell csonkítanunk, és még szaporíthatjuk is. 

Perlitben gyökerező rózsadugványok

Akár az elnyílott szálas rózsa szárából is lehet dugványozni

Sejttálcában gyökeresedő rózsahajtások

Félárnyékban, üvegbúra alatt, párás környezetben, nyáron gyökeresednek leggyorsabban a rózsák

A cserepes növényként vett mini rózsa a kertbe ültetve télálló, hosszú évekig díszít hosszabb dugványt vágjunk gyökereztetésre 

A rózsák szín- és formagazdagok, sokféle funkcióra használhatók a kertben. A futórózsák hosszú ízközűek (ritkább rügyállásúak), így ezekből hosszabb dugványt vágjunk gyökereztetésre

Vannak csokrosan sok kisebb virágot, vagy magányosan, de nagyobb virágokat hozó fajtacsoportok is

Az újságpapíros módszer, két hét utáni állapota