Mezeipoloska-áradat a lakásban

Mivel a legtöbben nem sokat tudnak a mezei poloskáról, így nem is igazán tudják, hogyan viszonyuljanak hozzá, ha egy-egy példány megjelenik a lakásban. Először is: A mezei poloska emberre veszélytelen rovar. Viszont nagyon zavaró, és büdös! Veszély esetén – védekezésképp - bűzt áraszt magából, és minél több van belőlük, annál inkább érezhetővé válik a bűz már a lakásban is. A bűzmirigye miatt, és főként, hogy egy behurcolt fajról van szó, nincs igazán Magyarországon természetes ellensége, és még a rovarevő madarak sem fogyasztják. Ha a falon vagy a függönyön látjuk mászni, nem érdemes megfogni puszta kézzel, mert utána képtelenség lemosni kezünkről kellemetlen szagát.

A mezei poloska számára a lakás egyáltalán nem a megfelelő közeg, elszaporodni nem fog, maximum megpróbál áttelelni. De mivel a szobahőmérsékleten nem fog lelassulni az szervezete, így növényi nedvek hiányában hamar ki fog száradni.

A tél közeledtével egyes térségekben sajnos inváziószerű mennyiségben is megjelenhetnek. Sokan számolnak be arról, hogy napjában 10-20-at, egyesek akár 100 körül is összefognak belőlük. Vagyis nagyon sokan vannak, és ősszel már ők is a túlélésre törekszenek. A hideg elől menekülnek a melegebb lakásokba, házakba. Tömeges jelenlétük ekkor már kifejezetten terhes.

Az ellenük való védekezés lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Gyakorlatilag egy viszonylag biztos módszer van; megakadályozni, hogy a lakásba jussanak. Ennek pedig legjobb eszköze a szúnyogháló. A szúnyoghálónak gyakorlatilag a nap minden szakában lehúzva kell lennie, mert a rovarok előbb-utóbb bevitorláznak a lakásba – beszámolók szerint akár a 10. emeletre is.

Persze ez is csak félmegoldás, hiszen ez nem zárja ki a lehetőségét, hogy a kabátunkon, ruházatunkon ne vigyünk haza egy-két mezei poloskát. Ilyenkor már nem beszélhetünk invázióról, csak néhány példányról. A szúnyogháló is csak akkor véd megfelelően, ha nincsenek rajta lyukak, nincsenek rések, hézagok a keretnél, a toknál. Alaposan át kell hát vizsgálni ezeket a bejutási lehetőségeket, és mindenhol leszigetelni a bejáratokat. Tökéletes megoldást nem tudunk létrehozni, de az biztos, hogy a lakásba bejutó rovarok száma a töredékére esik vissza, mint ha szabad utat biztosítunk nekik a nyitott ablakon keresztül. A hideg idő beköszöntével a folyamatosan nyitott ablakok időszaka is elmúlik, így már inkább csak a szellőztetéskor kell vigyáznunk.

Ha egy-egy poloskát észlelünk a lakásban, akkor egyszerűen dobjuk ki. Persze nem puszta kézzel megfogva, hanem mondjuk úgy, hogy ráborítunk egy poharat, aztán alá tolunk egy papírlapot, és így bezárva már kivihetjük, vagy kidobhatjuk az ablakon. Úgy, hogy ne szálljon egyből vissza. Porszívóval nem érdemes beszívni, mert az egész porszívó büdös lesz.

Egyes vélemények szerint a poloskák vonzódnak bizonyos színekhez, elsősorban a sárgához, de a zöld, a szürke és a barna színekhez is. A különböző időszakokban ezek a rovar rejtő színei, valószínűleg ezért keresi. Ruházatban, függönyszínben talán érdemes kerülni a legveszélyesebb színeket.

Egy népi praktika szerint öntsünk 2 bögre vízbe, 4 teáskanál szárított fokhagymaport, és keverjük fel jól az oldatot. Az elkészített oldattal kezeljük le az ablakpárkányokat, külső falszakaszokat az ablak körül, és egyéb olyan területeket, amit gyakran látogatnak a mezei poloskák. A foghagyma szaga elvileg távol tartja őket. Az eredmény nem garantált, de meg lehet próbálkozni vele.

A menta illatát is sok helyen említik a mezei poloska távol tartására. 10 csepp mentaolajat, vagy 2 teáskanál őrölt mentelevelet kell elkeverni fél liter vízben.

Még valami. A mezei poloska nem keverendő össze a házi poloskával. Ez utóbbi a legkellemetlenebb házi rovarok egyike. Világosban elbújik, sötétben előmászik, egész csípéssorozatokban végigcsípi pl. az alvó embert. A csípések sokáig viszketnek. Nagyon nehéz kiirtani egy lakásból, ha betelepedtek. De a lényeg; a mezei és a házi poloska csak a nevükben hasonló.