Gyerekszoba

Variálható és kifizethető legyen

Babaszobára alig 1 évig van szükség, hiszen amikor elkezd kúszni-mászni, pár hónap múlva felállni, majd 1 évesen önállóan járni a kisgyerek, gyorsan újra kell gondolni a lakást is. Amikor megszületik egy kisbaba, úgy rendezik be szülei a környezetét, hogy minden kéznél legyen a gondozása során. Aztán pár hónap múlva minden veszélyeset el kell „dugni” előle, nem hagyhatjuk elől a körömvágó ollót, a popsikrémet stb. Amikor pedig önállóan tud már járni is a lakásban, a veszélyessé váló tárgyakat el kell raknunk ideiglenesen, megfelelő magasságba. Bár elég fáradtságos, mégis érdemes megtanítani a kisgyereket arra is, hogy sok-sok mindenhez nem szabad hozzányúlnia, de azért csak a kevésbé veszélyes tárgyakat hagyjuk elérhető helyen, azokon „gyakoroljunk”.

A gyerekszoba berendezését kezdjük az ágy helyének meghatározásával. Akkora hellyel kalkuláljunk, ahol majd a 2 méteres ágy is elfér, nemcsak a babaágy. Az ágy a lehető legmesszebb kerüljön az ablaktól, és ne tegyük a szoba leghuzatosabb helyére se. Mellette szabadon kell hagyni min. 75 cm-t, de legjobb, ha egy kicsit többet, így a lefekvéshez-felkeléshez szükséges hely elegendően kényelmes lesz.

A játékok tárolásánál kell a kreativitás, mert egyszerre kell megoldanunk, hogy minden játék kéznél legyen – mert ami nincs a kisgyerek szeme előtt, avval nem fog játszani –, és rendet is kell tudnunk tartani. Ha variáljuk az alacsony, nyitott játékpolcokat és a dobozos tárolást, akkor meg tudjuk tanítani gyermekünknek azt is, hogy rendet tartson játékai között, hiszen ő maga is eléri a polcokat, el tudja pakolni a játékait.

A bútok kiválasztásánál vagy megtervezésénél vegyük figyelembe, hogy a gyerekek gyorsan változnak. A ruhásszekrény polcainak méreténél nem elég, ha a csecsemőruha jól elfér, mert akkor hamar „kinövi” a szekrényt is a gyerek.

Vidám, színes bútorokkal tudjuk berendezni szobát, ha a szekrény vázát (korpusz) a lakás egyéb bútorainak színével harmonizáló bútorlapból készíttetjük el, és csak a fiókok előlapjait, és az ajtókat készítettjük „babaszínekből”, így amikor megnő a kisgyerek, csak az előlapokat kell kicserélni, nem az egész szekrényt. Bútorfogantyú is kapható vidám figurákkal, színes gyerekszobába illő, időnként elég lehet, ha a gyerekszobában lévő bútoron csak ezt cseréljük le, és kész is a „gyerekszoba hangulat”.

A 8-10 éves kiskamaszok ízlése olyan gyorsan változik, hogy annak követését csak kevés család anyagi helyzete engedheti meg magának. Az alapbútorok ne legyenek harsány színűek, inkább fekete, fehér, szürke, valamilyen faanyag színe, és variáljunk a kiegészítőkkel. Cseréljük ki a díszpárnákat, vegyünk kisméretű, éppen kedvenc színű szőnyeget, függönyt. Egy színes (akár lila vagy neonzöld) bútorlapból készült polc igazán feldobja a szoba, és elégedetlenkedő kamasz gyerekünk hangulatát is.

Az ilyen kismértékű „átszínezésekkel” akár egy délután elkészülhetünk, hiszen nem kell átfesteni a falakat, nem kell új komplett szobabútor stb. Ha kedvet kapunk a gyerekszoba átformálására, akár az egész lakásnak új hangulatot adhatunk ilyen kismértékű változtatásokkal. Régen, dédnagyanyáink idejében az asszonyok télen más színű, vastagabb anyagú, más hangulatú asztalterítőt használtak, mint nyáron.

Ha nem szeretnénk, hogy gyermekünk kedvenc, de állandóan változó képei miatt sűrűn kelljen festeni az egész szobát, jelöljük ki a fal egy részét, ami másmilyen színű lesz, mint a többi. Erre, de csak erre a felületre hagyjuk, hogy kedvére ragasszon fel posztereket, képeket. Ha elpiszkolódik a falnak ez a része a sok ragasztgatás miatt, fessük át újra, és mivel eleve másmilyen színű volt, mint a szoba többi fala, nem fog kiríni az új szín most sem. Aki nem szeretné vagy nincs helye, hogy legyen ilyen kijelölt „poszter fal”, szereljen valahová a gyerekszobába mágneses táblát, amin a kamasz gyerek kedvére tudja cserélgetni képeit.