Egyes növényi kultúrákat, mint a szőlőt, vagy a kúszószárú növényeket például mindenképp, teljes életük folyamán támrendszer mellett kell nevelni, mert a szára nem képes megtartani a lombozatot, ezért támaszték hiányában a földre terülne a növény. Ha azonban kerítés, karó vagy más támaszték mellé ültetjük, akkor képesek azon megkapaszkodni kacsokkal, tapadókorongokkal vagy csavarodó szárukkal – melyik mivel.
Lágyszárú növényeink is igényelhetnek támasztékot. Például az intenzív növésű paradicsomfajták is csak így termeszthetők sikeresen. Palántázás után egyből érdemes karózni a növényeket, hiszen az átültetés miatt fellépő időszakos tápanyag és vízellátási zavar miatt először a levelek kezdhetnek el lankadni, ám ha e folyamat nem áll meg, és a szár is meggörbül, akkor hiába állna helyre a gyökér felől a vízszállítás, a görbe szár ezt akadályozza. Ha kikarózzuk, és a karóhoz kötjük a növényt, akkor ezt megelőzhetjük, így új helyén hamarabb indul fejlődésnek. A karózás és kötözés továbbra is szükséges esetenként, mert a folyton növő paradicsomok különben kidőlnének. A kisebb magasságú determinált fajtatípusok meg tudják tartani magukat, ott nincs ilyen probléma. Paprikáknál, padlizsánoknál is fajtafüggő, hogy a támaszték időlegesen vagy folyamatosan szükséges.
Fák támasztása
A fák szára fásodik, szilárdul, így ők többnyire megvannak támasztás nélkül is, de nem mind, és nem minden életszakaszban. Gyümölcsfák ültetésekor kötelező a karózás, ha gyors fejlődésnek indulást szeretnénk, hiszen ültetés előtt gyökérmetszést végzünk, ami a későbbi intenzívebb gyökérnövekedést célozza. De amikor a fa a földbe kerül a metszett, csökkentett gyökerével, akkor azzal még nem képes a talajba kapaszkodni, így az iszapolás vagy egy kiadósabb eső miatt karózás nélkül könnyen kidőlhet. 1-2 év múlva a karó kivehető, mert ekkorra az újonnan növesztett gyökerek már jól belekapaszkodnak a talajba.
A törpe alanyon lévő gyümölcsöknek a támasztásra folyamatosan szükségük van, mert az alany gyökere kicsi marad, a lombkorona megnő, és ez az aránytalanság viharos időben a fa kidőléséhez vezethet. A képeken is látható, hogy hogyan célszerű egy fát karózni. A karó olyan mélyen kerüljön a földbe, hogy az stabilan álljon. A törzset a karóhoz olyan anyaggal rögzítsük, ami nem dörzsöli a kérget, nem vág bele, mert ha ez történik, akkor több kárt okozunk, mint hasznot. A növény anyagcseréjét akadályozzuk, ha a kéreg ledörzsölődik, vagy a kötöző anyag belevág, belenő a fába.
Legjobb, ha a fa körül 3 karót teszünk le és minden irányban kikötözzük azt. Ha erre nincs mód, akkor egy karó is jobb megoldás a semminél, de akkor azt a fa azon oldalára üssük le, ami az uralkodó szélirányhoz igazodik. Amerről jön a szél, arról legyen a karó, utána a fa. Így a szél a kikötözött fát nem a karóhoz fogja csapkodni, és a kötés is stabilabb lesz. Dróttal ne kötözzünk, a kötözésre használt anyag minél szélesebb, puhább, lehetőség szerint rugalmasabb legyen. A műanyag zsinegek is károsíthatják a törzset, ekkor jutával tekerjük azt be, és arra kerüljön a kötés. Évente nézzük át a kötéseket, és ahol szükséges lazítsunk, vagy állítsunk rajta.
A rögzítés alapelvei
A kertészeti technika fejlődésével már rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre a növények támasztására. Érdemes ismerni a választékot, hiszen így a célnak legmegfelelőbb módszert választhatjuk. Mindig lényeges, hogy a növény támasztását úgy oldjuk meg, hogy azzal fejlődését ne akadályozzuk. A szorosra kötött drótba idővel belenő a fa, és az akadályozza majd a tápanyagforgalmat. Ezt megelőzendő, jó megoldás, ha rövid élettartamú kötözőt használunk. Míg egy drót jó pár évig bírja, a műanyag bevonatú még tovább, addig vannak olyan műanyag kötözők, melyek egy-két évig UV ellenállók csak. Ezek előnye, hogy ameddig kell, tartják a növényt, utána egyszerűen a növény szétfeszíti őket növekedésével. A szőlőben is jók ezek a típusok, mert a következő évben egyszerűen kézzel elszakíthatók, amikor új helyre kell amúgy is kötözni az új hajtást.
Speciális műanyag klipszek is vannak már e célokra. Orchideák virágszárán már sokan láttak kis kapcsokat, ami védi a szárat a töréstől, de van olyan műanyag alkatrész, ami a paradicsomfürt leszakadását hivatott megelőzni. Minden növényhez megvannak a specifikus megoldások. A futónövény uborkát például műanyag hálóba szokás növeszteni, de a kevéssé speciális megoldások is jók lehetnek, például amikor villanyszerelésnél használt kábelkötözővel rögzítjük a karóhoz a növényt. Tavasszal, amikor fáink és futónövényeink elkezdenek növekedni, rögzítésük elengedhetetlenné válik a meghatározott térben való rendezettségük és nevelésük miatt. Növényeink ezáltal háborítatlanul növekedhetnek, és még szebbek lesznek. Tehát most van itt az idő cselekedni.
Nézzünk néhány kötőző anyagot
A támasztékhoz való rögzítést többféle termékkel oldhatjuk meg. A szintetikus rafia közismert kertészeti kötöző, és az intenzív növekedésű növények rögzítésének hatékony eszköze. A természetes rafia ellenben rövidebb időtávon rögzít, mert idővel elszakad, de egyszerre lehet díszítőelem és rögzítő is. A természetes rostú szizál-kenderszál tökéletesen harmonizál a növényekkel, és bármilyen típusú növényzet felkötözésére használható. A zöld színű jutazsinór ágak kötözésére használható, ha azonban az ágakat sűrűn borítják a levelek, akkor erre a célra az erősebb Juterop zsinórt ajánljuk. A paradicsomot és más lányszárú zöldségeket rögzítő clip-ekkel lehet a karóhoz kapcsolni. Ezen csipeszek közrefogják a szárat anélkül, hogy összeszorítanák, és elegendő helyet hagynak a növénynek a zavartalan növekedésre.
Gumiborítású
drótkötél: erős tartást ad, de a fához gyengéd
A textilszalag
vagy a gumi nem dörzsöli a kérget
A több irányból
való kikötözés eredményeképp a szél nem tudja a fát a karókhoz csapkodni
Amikor a kötöző
belenő a fába, anyagcsere zavarokat okozhat
Készül a hálós
rendszerű támaszték, ami uborkának, paradicsomnak egyaránt jó
Paradicsom
szárrögzítés, ami a szárat nem nyomja össze
Sok változatban
kaphatók növényrögzítők
Felkötözéshez
feszesség szabályozós megoldás
A túl nehéz fürt
leszakadhat, de erre is van megoldás a paradicsomnál is