Kertészeti kötözőanyagok

A kötözéssel valamilyen támasztékhoz (karóhoz, támrendszerhez) rögzítjük a növényt annak érdekében, hogy ideális pozícióját megtartsa. Gondoljunk csak egy folyton növő paradicsomra, idővel a földre feküdne a termései súlya alatt. De egy-egy szélvihar is nagy kárt tud tenni akkor, ha a növény nincs megfelelően rögzítve. Kötözni nem csak a lágyszárú, önmagukat megtartani nem, vagy kevéssé képes növényeket kell. A fiatal, frissen ültetett fák sem kapaszkodnak még megfelelő módon a gyökereikkel a talajba, tehát ezeknek is elkel egy ideig a segítség.

Kötözési hibák

Az alapvető, hogy a kötözőanyag ne hátráltassa, csak segítse a növényt. Ezért soha ne kössük azt túl szorosra, sőt, gyorsan növő növények esetén a szárvastagodást is kalkuláljuk bele. Ha ugyanis szorosra kötünk, akkor az egy ideig csak elszorítjuk a növény szárát, vagy törzsét, ám később képes belenőni a kötözőanyag a növénybe. Ez több szempontból is káros. Ameddig csak szorítja, addig gátolja a víz és tápanyag forgalmat, tehát a növény nem fog úgy fejlődni, ahogy képes lenne rá. Ha már belenő a kötözőanyag, akkor azon a ponton a növény törékenyebbé válik, tehát pont ellentétes eredményt értünk el, a kötözéssel: stabilabbá akartuk tenni, de instabillá tettük.

A benőtt kötözőanyag növényvédelmi problémákat is okoz, hiszen ez sérüléssel jár, ahol a gombás és bakteriális betegségek nagyobb eséllyel fertőznek. A benövés ellen jó megoldás a gumi használata, hiszen ez rugalmasságának köszönhetően tágul, és nem szorul rá a növényre. Másik gyakori probléma, ha a kötözőanyag folyamatosan dörzsöli a szárat, vagy a törzset, amikor a szél mozgatja a növényt. Ezt többféleképp tudjuk megakadályozni. Egyik, hogy egy adott ponton több irányból rögzítjük a növényt így a szél nem tudja azt mozgatni, másik, hogy például valamilyen puha anyaggal tekerjük körbe a törzset, és erre kötözünk rá.

Az is fontos, hogy a kötözőanyag ne vágja, ne sértse meg a növényt, semmilyen körülmények között, tehát ne legyen túl vékony, mert minél szélesebb a kötözőanyag, annál kisebb az esély erre a problémára.

Mennyi időre tervezzük?

Kötözőanyag választásakor először el kell dönteni, hogy mennyi időre tervezzük. Oldható vagy oldhatatlan kötést tegyünk-e föl? Milyen anyaga legyen, mekkora teherbírása kel legyen? Vannak növények, melyeket gyakrabban kell kötözni, és lehet, hogy a régebbi kötéseket le kell vágni, ezt mérlegeljük a kötözőanyag választásakor. A teherbírási igény attól is függ, hogy később mennyivel több terhet kell tartson a kötés. Oldható megoldásra nagyon jó műanyag klipszek vannak, amit összepattintunk, majd bármikor szétpattintva áthelyezhető.

De lássuk a konkrétumokat. Kötözhetünk postásgumival, ami széles, rugalmas, nem tudja elszorítani a növény szárát, de a Nap idővel tönkreteszi.

A fehér PP zsineg egy sok helyen használt kötözőanyag, nagyon erős, tartós. Ennek van nem UV stabil változata is, amit a napsugárzás körülbelül egy év alatt tönkretesz, addigra a zsineg annyira meggyengül, hogy kézzel is eltéphető, de idővel magától is lehull a növényről. Ez akkor jó, ha a kötésre bő egy évnél tovább nincs is szükség. Ebben az esetben nem kell odafigyelni, hogy nehogy elszorítsa a növényt, hiszen az egy év elteltével akár a növény szárvastagodása miatt is elszakad.

Nem klasszikus kötöző, de sok növény esetén az uborkaháló is jó megoldás, amit kifeszítünk, és a hajtásokat belebújtatjuk, mely így jól tartja a növényt klasszikus kötözés nélkül is.

A kötözőjuta viszonylag vékony ezért ezt a sérülések elkerülése miatt többszörösen áttekerve használjuk, így a vastagsága és a szakítószilárdsága is jó. Idővel ez is sérül, elbomlik. A kötöző raffia egy természetes anyag, szélessége pont optimális, hogy ne okozzon sérülést a növénynek, ám egy idő után az időjárás „megeszi”, azaz ahogy telik az idő a teherbírása egyre csökken. Az előbbihez hasonló paraméterekkel rendelkezik a natúr zsineg, ám ennek a vékonyabb változatát is csak többszörösen áttekerve használjuk.

Többféle kötöződrót is kapható műanyag bevonattal. Ezek előnye, hogy amilyen formára hajlítjuk, úgy maradnak, tehát nem kell feltétlen megkötni őket, elég kis kampót hajlítani belőlük, amivel összekötjük a növényt valami stabil támmal. Ezek leszedhetők és újra felhasználhatók, és a méretüket mi határozzuk meg, azaz egyenként a növényhez alakíthatjuk. A drót felel a stabil tartásért és a formamegtartásért, a műanyag bevonat meg védi a növényt, mert a drót sérülést okozhatna.

Hasonlóan oldható kötést képeznek a klipszek, melyek a görög omega betűhöz hasonló formájúak, és két végükön a lekerekített részt tudjuk egymásba kapcsolni. Ezek többféle méretben kaphatók, mindig a megfelelőt kell kiválasztani a növény szárának méretéhez igazítva.

Vannak még a gyorskötözők, például a villanyszerelők által használt kábelkötegelő is használható növények kötözésére, főleg az a változata ideális ilyen célra, amelyik többször felhasználható, és különböző szorosságúra állítható.

Kötözőgépek

Ezeket az eszközöket inkább üzemi méretekben használják, bár, ha valakinek nagy kertje van, akkor jó szolgálatot tehet. A gép gyakorlatilag egy műanyag szalaggal fogja össze a hajtást és a támasztékot, és egy tűzőkapoccsal rögzíti össze a szalag két végét, majd elvágja. A szalag némileg rugalmas, tartós, ám itt viszonylag szorosan történik a rögzítés, tehát gyorsan növő szárak esetén a régi kötéseket időnként le kell vágni, majd újakat tenni helyére, bár az tény, hogy ez a folyamat egy ilyen eszközzel pillanatok alatt megoldható.