Paradicsom

Kinek zöldség, kinek gyümölcs

A paradicsom kapcsán sokszor még az is vita tárgya, hogy gyümölcs, vagy zöldség – pedig az utóbbi. Azonban annyi változata van, hogy nem csoda, ha eltéved az ember közöttük. Némelyik annyira édes, hogy akár gyümölcs is lehetne. Számos fajtacsoportjuk, fajtáik alakultak ki, aminek köszönhetően vannak kifejezetten étkezési fajták, lédús nagy termésű lének vagy befőzni valók, kedveltek az apró bogyójú színes koktélparadicsomok, de találunk tálaláshoz díszítőnek csíkos zebraparadicsomokat is. Akiknek a gyomra nem bírja a savas ételeket, azok a fehér változatok közül fogyasszanak, de van fekete is, ami elég furán néz ki, pont ezért menő.

Érdemes még megemlíteni a paprikákhoz hasonló, felfújt bogyójú, belül üreges töltenivaló paradicsomot is. A paradicsom leveléből férfias illatú arcszeszt is készíthetünk, ha vodkába áztatjuk, kis citromlevet adunk hozzá, majd egy heti állás után leszűrjük, és kissé felhígítjuk vízzel.

Nyersen enyhén mérgező, éretten nagyon egészséges

A paradicsomot régebben szerelemalmának is hívták, és a burgonya rokona. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó fajok éretlen termése, levele enyhén mérgező is tud lenni. A paradicsom őshazája Ecuador, Peru és észak Chile tenger menti területeire tehető, de először Mexikóban termesztették. A paradicsom gazdag antioxidáns vegyületekben, melyek közül a legfontosabbak: a karotinoidok (likopin, -karotin), a polifenolok es a C-vitamin. A paradicsom bogyótermésének a tömege 15-300 g között változik, ebből is látszik, hogy nem csak a bogyószín, hanem a méret és a forma is nagyon változatos: lehet lapított, gömb, ovális, szív, szögletes, körte, szilva vagy hosszúkás alakú.

A legkisebb, 15-30 g bogyótömegű fajták a cseresznyeparadicsom, vagy koktél fajtakörbe tartoznak. Ezek állnak legközelebbi rokonságban a vad paradicsomokhoz. A nagy 200-300 g bogyótömegű fajtákat hús- vagy szendvicsparadicsomnak hívjuk. Vannak szabad beporzású fajták, ilyenek a tájfajták is, ezekről nyugodtan szedhetünk magot, és jövőre e magfogásból nevelhetjük a palántákat. Ha hibrid (F1) jelölésű fajtát vettünk, annak a magja nem lesz alkalmas termesztésre, vagyis növény lehet belőlük, csak a termés nem fog hasonlítani az anyatő terméséhez, amiből a magok származtak…

Paradicsom növény igényei

Nem véletlen, hogy palántanevelés után szokás csak a kertbe kiültetni, hiszen érzékeny a hidegre. A májusi fagyok elmúltával kiültetett paradicsomokat napos helyre ültessük, ahol legalább 8 óra hosszat nap éri. Árnyékban jóval kevesebbet terem. A szerves anyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású kötött talajt kedveli. Nagyobb, 10-15 literes cserépben is jól fejlődik, főleg a determinált és kifejezetten cserepes termesztésre nemesített balkon paradicsomok.

Fontos ismerni a fajta tulajdonságát, hiszen vannak futó, fél determinált és determinált változatok is. A futó folyamatosan nő az első fagyokig, ezért ezt karó mellett kötözni kell. Ezeket hívják lugas paradicsomnak is. Cserepes termesztésre nem nagyon alkalmas. A fél determinált idővel, 80-100 centiméter elérése után megáll majd a növekedésben, és oldalhajtásain hozza majd az újabb virágokat és terméseket. A determinált általában alacsony növésű, rövid íz közökkel, cserépben ez tartható a leginkább eredményesen. A determináltak a legkorábban termést hozók.

A túl sűrű ültetés kedvez a gombabetegségek kialakulásának, ezért a legalább 50-70 cm tőtáv az ideális, hogy a levegő jól átjárja a növényeket, és a lombozat ne maradjon hosszan vizes. Aki nem akar vegyszerezni, az a paradicsom növényeket öntözze és permetezze rendszeresen mezei zsurló vagy csalán lével, ez segít, hogy a fejlődő növények minél ellenállóbak legyenek.

A paradicsom palánták közé érdemes bazsalikomot és zellert ültetni. A bazsalikom jó ízt ad a paradicsomnak, és véd a lisztharmat ellen. A zeller illatát a kártevők viselik rosszul, tehát riasztóan hat a rovarokra. Jó védőnövénye a paradicsomnak a borágó is.

Hazánkban sajnos a csapadék eloszlása nem ideális. Ősszel, télen és tavasszal van több általában, nyáron kevesebb. Persze az időjárás egyre gyakrabban produkál előre nem kiszámítható változásokat, ami miatt a termés biztonsága egyre ingatagabb. A paradicsom leginkább a virágzást követő terméskötődés és a bogyónövekedés idején igényel jelentősebb mennyiség öntözést. Ebben az időszakban jó, ha a talajt nem hagyjuk teljesen kiszáradni. Az öntözővizet a paradicsom tövéhez juttassuk, kerüljük a levelek összevizezését, mert az sokféle bakteriális és gombás betegség megjelenését eredményezheti. A legnagyobb odafigyelés mellett is augusztus végére, szeptember elejére szinte biztosan megjelenik majd a lisztharmat a leveleken. Néhány tő paradicsom esetén jó módszer, ha egy natúr agyagedényt (nem mázast) a talajba ásunk a tő mellé úgy, hogy az edény szája a talajszinten legyen. Ebből a pont a gyökérzónához kerül a szükséges víz.

Érés ideje előtt érdemes a talajt takarni, mulcsozni. Ez a terület gyommentesen tartásában is segít, és a fény visszaverésével az érést is gyorsítja. Erre szalmát, vagy szárított fűkaszálékot is használhatunk. A mulcsozás a talajból a kórokozók, spórák növényre jutását szintén nehezíti. A talaj takarása biztosítja a megfelelő talajhőmérsékletet is, ami kedvező, mert a paradicsom meglehetősen melegigényes. A mulcs egyaránt véd a kihűléstől és a túlzott felmelegedéstől.

A paradicsom tápanyagigényes faj, érdemes komposzt-teával öntözni rendszeresen a tenyészidő során. Egész nyáron terem, de ahogy kora ősszel hűl a hőmérséklet, ennek kedvezőtlen hatása meglátszik majd a növény kondícióján is. A paradicsom némileg utóérik, ezért a fagyok előtt leszedett félérett bogyók még a szobában beérlelhetők. A zöld paradicsomok, melyeknek a fagyokig már esélyük sem marad a színeződésre, savanyúságként eltehetők.