Ültetési hibák

Az ültetési hibákról

Ne az árudában döntsük el, hogy milyen gyümölcsfákat és milyen fajtákat szeretnénk, mert ez nagyon rossz módszer, mint ahogy az is hogy beletörődünk, hogy ami a legközelebbi helyen kapható, az jó lesz a kertbe. Érdemes utánanézni, utána kóstolni, hogy ki milyen fajtát szeret a családban, hiszen két almafajta íze között is óriási lehet a különbség.

Nem csak az íz miatt lényeges a fajtakérdés, hiszen egyes rezisztens fajták sokkal kevesebb növényvédelmi kezeléssel is jó termést hoznak. És akkor itt van még az érési sor. Ha az almáknál maradunk (de bármelyik gyümölcsre igaz); vannak nyáron érő típusaik, kora ősziek és késő ősziek, valamint jól tárolható változatok. Kár öt nyári almát ültetni a kertbe, mert akkor egyszerre annyi gyümölcsünk lesz, ami ránk romlik, utána meg semmi. Ezért jó olyan fajtasort összeválogatni, melyek egymás után teremnek, így a betakarítás és a fogyasztás is elnyújtható. Szóval érdemes egy kicsit utánanézve, tudományos alapon fajtát választanunk, hiszen akár évtizedekig is a kertünkben lesz majd az a fa.

Gyökeret csak csomagolva

A megvásárolt gyümölcsoltványt mindig zacskóba csomagolt gyökérrel szállítsuk, ugyanis autó tetőcsomagtartón, a menetszélben akár percek alatt kiszáradhat a gyökér. A vesszőket se az árudában vágassuk le, mert az esetleg szakszerűbb, mint ahogy mi tudjuk, mert ez is veszélyezteti a fát. Csakis ültetés után metsszük meg. Ültetéskor a gyökérből csak a sérült részeket távolítsuk el.

Gyakori kérdés, hogy jó-e az az oltvány, aminek alig vannak hajszálgyökerei? Jobb, ha vannak neki, de ha nincsenek az sem jelent gondot, mert azokat a tartalék tápanyagaiból tavasszal gyorsan újranöveszti a fa, és akkortól el tud kezdeni táplálkozni. Amelyiknek van, az nem árt, bár ültetéskor óhatatlanul sok sérül majd belőlük.

A konténeres és szabadgyökerű oltványok mellett főleg áruházak szoktak gyökércsomagolt növényt árusítani, itt a gyökér fűrészporba vagy tőzegbe van csomagolva és le van fóliázva. Az egyedek életképessége annyiban mindig kérdéses, hogy hányszor száradt ki időközben ez a csomagolás. Ha megfelelő volt a szállítás, és egyszer sem száradt ki, akkor ez egy nagyon praktikus dolog, és szép fa lesz belőle. Ha kiszáradt már, akkor nem hajt majd ki.

Agyagpép

A szabadgyökerű gyümölcsöket minél előbb ültessük el, az ugyanis a végüket jeleni, ha hazaérve félrerakjuk őket, hogy „majd ebéd után nekiállunk elültetni”. Ekkor is vermeljük el, vagy állítsuk vízbe a gyökeret. Az agyagpépezés lényege, hogy az nedvesen tartja a gyökeret, és ebbe még különféle gombaölő vegyszerek is keverhetők, melyek megvédik a gyökeret a kórokozóktól, amire szükség is van, hiszen elég sok sérüléssel jár a kitermelés, a szállítás és a beültetés is.

Tehát az agyagpépezés (híg agyagos masszába mártjuk a gyökeret ültetés előtt) jó, de visszafelé is elsülhet. Csak akkor alkalmazzuk, ha ősszel és tavasszal, legalább nyár közepéig nagy mennyiségű vízzel tudunk öntözni. Az agyag ugyanis, ha nedves, az jó a gyökérnek. Az agyag lassan adja le víztartalmát, tehát védi a gyökeret a kiszáradástól. Ám ha a föld alatt kiszárad ez az agyagburok, akkor nehezen veszi fel újra a nedvességet, csak nagy vízadagos öntözésnél nedvesedik újra. Ennek híján a gyökér körül lesz egy száraz agyagburok, ami - ha csak kis vízadagokkal öntözünk - épp gátolja (nedvesedéséig), hogy a víz a gyökérhez jusson.

A gödör

Sok helyen leírták már, de szinte senki nem tartja be, hogy egy gyümölcsfának az ideális gödre egy köbméteres lenne. Persze minek ásnánk órákig, ha ennek a méretnek az ötödébe is belefér a gyökér? A gyökér belefér, a gödörnek nem is csak ez a lényege, hanem hogy a gyökér körüli föld laza legyen. Tehát azzal, hogy nagy gödröt ásunk, majd visszatemetjük, lazítjuk a talajt, így az új gyökerek könnyebben átszövik, nagyobb területre hamarabb elérnek, több vizet tudnak felvenni, ezáltal a nagyobb gödörbe ültetett növények sokkal jobban fejlődnek, hamarabb fordulnak termőre, mint a kis gödörbe betuszkoltak. Érdemes egyszer kipróbálni…

A másik lényeges szempont, hogy amit ásáskor felülről teszünk félre, az a föld kerüljön majd alulra a gyökér köré, az alulról kiszedett föld meg felülre. Azért jó ez a forgatás, mert felül tápanyagdúsabb a talaj, így ez a jobb minőségű föld kerül a gyökerekhez, amiből tápanyagot tudnak felvenni. A lentről származó rosszabb föld meg jó helyen lesz a gyökerek felett.

A fát olyan mélyre ültessük, hogy a gyökérnyaki oltás a talaj szintjében legyen. Fagyvédelmi céllal ezt télire betakarhatjuk, ám tavasszal a földtakarást mindenképp távolítsuk el, hogy az oltás szabadon maradjon. Ezt elmulasztva a nemes „leléphet ” az alanyról, és önállóan legyökerezik, ami kedvezőtlen, hiszen egy gyümölcsoltvány az alany és a nemes együttműködésében lesz jó termő.

Iszapolás, karózás

Miután beültettük a növényt, sok vízzel árasszuk el, azaz iszapoljuk be. A taposásról se feledkezzünk meg, hiszen ha a talajrészecskék és a gyökér között levegő marad, akkor nem tud majd vizet felvenni a fa. Szeles helyen karózni is érdemes, hogy ne mozgassa a szél a fát, azzal együtt a gyökerét. A karó mindig a fa szélirány felőli oldalára kerüljön, és a kötés ne legyen szoros, valamint ne dróttal vagy vékony madzaggal történjen a rögzítés, ami megsértheti a kérget.

Kis utánajárással és józan paraszti ésszel ültetve, a kertünkben hosszú éveken keresztül élvezhetjük majd az elültetett fa árnyékát és gyümölcsét. Ha nagy gödröt ásunk neki, akkor mindezt jóval hamarabb megadja nekünk a fa.