Dísztárgyak színes ceruzákból

A színes ceruzák közül – alapanyagként – inkább a hatszög palástúak jöhetnek számításba. Ezeket ugyanis könnyű az oldalaik összeillesztésével tömbökké formálni. Ragasztóanyagként kétkomponensű és víztiszta műgyantaragasztókat (pl. Uverapid, Patex stb.) lehet használni. A keverőszáras, azaz ikertubusos gyártmányok az előnyösebbek, amelyeknél a keverési arány betartása sem okoz gondot. A ceruzák fája általában jól forgácsolható cédrusfa, az irónbél pedig legalább ilyen jól megmunkálható színes anyag. Valójában ez csak a jó minőségű ceruzákra igaz, ezért a célnak is ezek felelnek meg leginkább.

A kikevert ragasztóval minden ceruzának a két szomszédos oldalát kell bekenni, majd az irónokat szorosan egymás mellé igazítva lehet ezeket a leendő tárgyhoz leginkább megfelelő méretű tömbökké formálni. A kötés idejére ragszalagokkal, gumiszalagokkal szorosan összefogva lehet a ceruzatömböt rögzíteni. A kisebb tárgyakhoz (pl. gyűrűkhöz, függőkhöz) szükséges tömböket esztergálás nélkül, fűrészelve és csiszolással is ki lehet alakítani. A karkötőkhöz pedig elég egy megfelelő méretű központosító betétdarab, ami köré gyűrűszerű alakzatba rendezett, 30-40 mm hosszú ceruzacsonkokból összeragasztva alakítható ki a nyers formadarab. Ebből már kis fogásokkal kiesztergálható a karkötő gyűrűje.

A kis csonkokból könnyű egy kisebb doboz kialakításához szükséges lapos tömb kialakítása is. A ceruzacsonkok bütüit előbb az egyik oldalukon a palástra merőlegesre kell csiszolni, majd egymás mellé ragasztásuk után a lap tetejét is azonos szintbe kell munkálni. Ezt követően a tömbből már kiszabhatók az oldallapok, amelyek végeit 45 fokban ferdére munkálásuk után lehet a dobozzá alakítani. A tető és a fedőlap készülhet tömör fából is.

Mélyebb és öblösebb tálak

Sok színes ceruza szükséges, és a tömb megformálása sem könnyű feladat. Kialakításukhoz már formázó edényre és kis viszkozitású kiöntő műgyantára van szükség. A ceruzatömböt előbb egy megfelelő alakú edény segítségével kell egymáshoz ragasztani, a darabok közötti hézagokat a gyantával kiöntve lehet ezt esztergálható tömbbé alakítani. Fontos azonban, hogy a ceruzatömb a formázó edényhez igazodó alakú legyen, mert különben a megszilárdult műgyantából sok vész kárba az alakra esztergálás során.

A ceruza darabok helyett akár különféle fafajtákból leszabott és egymáshoz igazodó elrendezésű tömbök is használhatók, amelyekből majd esztergálva alakíthatók ki a különféle tál vagy akár kancsó formájú dísztárgyak. Az ilyen méretesebb, gyantába ágyazott formatömböket azonban elég nehéz esztergálásra alkalmassá tenni. Alapként ezért célszerűbb egy közel kör alakú, és előre bejelölt középpontú, 10 mm vastagságú fenéklapot a formaedény aljára helyezni. A színes ceruzákat koncentrikusan elhelyezve, majd gyantával kiöntve már közel szabályos forgástest alakítható ki. Ez már sokkal könnyebben esztergálható szabályos palástú forgástestté, mint az excentrikus alakú formadarab.

A kiesztergált formák felületét – finomító csiszolást követően – többször színtelen akrillakkal kell lefújni, amit már könnyű fényesre polírozni. Az ilyen, már simára csiszolt formatestek, vagy dísztárgyak színtelen lakkozására mindenképen szükség van, hogy a fa és a színes bélanyagok külső felülete testes, és kopásálló védőréteget kapjon. A lakkréteg fényesítéséhez szükség esetén finom autópolírozó pasztát is lehet használni. A fő az, hogy a felületek simák és ragyogó fényesek legyenek.