Kavics szobrászat

A kavicsokból megalkotható figurális formák önmagukban instabilak, tehát egymáshoz erősítésük alapvetően fontos. Ha már megvan az elrendezési „terv”, akkor a kavicsok egymáshoz erősítéséhez két megoldás közül lehet választani. Az egyik a műgyantás ragasztás. Ezt azonban csak a vízszintesen egymásra helyezett kavicskompozícióknál lehet megvalósítani. A kavicsokat előbb minden esetben meg kell tisztítani a felületi szennyeződésektől. Ez tiszta vizes súrolással, és felületi koptatással érhető el. Ezt követően az összeérő felületeken durva csiszolókővel érdes felületű sík lapot, vagy mélyedést kell minden kavicsdarabon kialakítani. Már ilyenkor gondolni kell a kis plasztika talapzatára, ami lehet bármilyen anyag, amihez az epoxy gyanta jól tapad. A kavicsok csiszolt durva felülete a ragasztó tapadását javítja. Az ilyen illesztő felületeket kis csapos köszörűkővel lehet viszonylag könnyen kialakítani, de keményfém lapkás fúrót is lehet használni, ha a kavics kemény anyaga ezt szükségessé teszi.

A kavicsok egymáshoz erősítésének másik módja a kavicsba fúrt lyukba ragasztott fémcsapos kötés. Ehhez 3 mm-es fúró kell, mert a csapokat legalább 5 mm mély lyukakba epoxy gyantával kiöntve kell rögzíteni. A csapok 3 mm vastag szegekből lefűrészelt rövid darabok legyenek, a palástjukat pedig fel kell érdesíteni ragasztás előtt. Ezzel a módszerrel olyan kavicsformációkat lehet kialakítani, amelyeknél a sima ragasztás nem lenne elég szilárd. A csapok helyét és ezek hosszát az elképzelt forma alapján kell kialakítani.

A legegyszerűbb a függőlegesen egymásra helyezett és egyre kisebb méretű kövekből összerakott forma. Az érdekességüket nemcsak a csökkenő méretű kavicsokkal, hanem a mintás és eltérő alakú kövekkel is lehet fokozni. Ha szükséges, a fémcsapokkal megerősített ragasztást is lehet alkalmazni pl. a nagyobb kavicsok rögzítésénél.

Fogósabb feladat az excentrikusan egymásra helyezett kavicsokból összeragasztott kompozíciók megalkotása. Ezeket ugyanis csak fokozatosan lehet „felépíteni”, mivel a kavicsok kis felületen, csak a szélükhöz közel kerülhetnek az előző kőre ragasztva. A formát így csak kavicsonként lehet kialakítani és ragasztva egymáshoz rögzíteni. A kövek között azonban nem lehet hézag, ezért az egyes darabok egymáshoz illesztését minden kavics rögzítése előtt ellenőrizni kell. Az apróbb kavicsokból akár portré is készíthető, ha ehhez van több árnyalatú és változatos méretű lapos kavics. Ez azonban sokkal nehezebb feladat, mint a bemutatott szobrocskák megalkotása. A kavicsok képtáblára ragasztásához akár ragasztópisztolyt is lehet használni.

Kavicsok összeerősítése

A kavicsok anyaga többnyire nagyon kemény kőzet. Az anyagukba ezért elég nehéz vak furatokat, és még inkább átmenő furatokat készíteni. A helyező csapokhoz szükséges 5 mm-es és legalább 5-8 mm mély vakfuratokat minden esetben érdemes megkísérelni vídia betétes fúróval kialakítani. Szerencsés esetben a művelet sikerülhet, nem baj, ha a lyuk nem szabályos, majd a műgyanta kitölti a hézagot. A keményebb anyagú kavicsok megfúrásához gyémántszemcsés fúró a megfelelő szerszám.

A kavicsok egymáshoz erősítéséhez használható a műgyanta is, de a nagyon erős, gél állagú pillanatragasztó is jó kötést biztosít. A ragasztási felületet előtte portalanítani, zsírtalanítani kell, és a ragasztó megszilárdulásáig a kavicsokat ragszalaggal kell elmozdulás ellen biztosítani. A szobrokat ezért csak fokozatosan lehet felépíteni.