Az ivóvíz útja

Azt gondolnánk, hogy a lakáson, házon belül csak úgy és oda vezetjük a vizet, ahová akarjuk, és az sem fontos, hogy milyen csővezetékeken keresztül tesszük azt. De tudnunk kell, hogy az ivóvíz minőségű víz sem tekinthető baktériumok szempontjából sterilnek, még a lakáson belüli kis mennyiségű víz is tartalmaz mikroorganizmusokat, baktériumokat.

Ha nem elég gondos a tervezés

Ha a vízhálózatunk nem gondos tervezéssel, kivitelezéssel, és a megfelelő elemekből épül fel, akkor a pangó vízben a baktériumok felszaporodhatnak.

Annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, a legfontosabb annak biztosítása, hogy a csőhálózat minden részében megfelelő áramlás alakuljon ki, az egész rendszerben lévő vízmennyiség a lehető legkevesebb legyen, és a víz gyakran cserélődjön. Fontos, hogy a használati meleg víz hőmérséklete a csapoknál 57 foknál, a cirkulációs vezeték végén 55 foknál magasabb legyen, míg a velük közös nyomvonalon haladó hidegvíz-vezetékben 25 foknál alacsonyabb legyen. Mindezeket a túlméretezések elkerülésével, a keringési rendszerek hidraulikus beszabályozásával, és a megfelelő – ún. holttér-mentes - szerelvények alkalmazásával érhetjük el.

Vízvezeték rendszerünkben adódhatnak olyan berendezések, ahol a megfelelő áramlás és a víz folyamatos cseréje nehezen valósítható meg. Ilyen lehet pl. egy ágvezetéken lévő WC vagy kézmosó. Nem biztos, hogy ezeken a helyeken – gondoljunk csak a víztakarékos WC öblítőkre, vagy a vízzel takarékoskodó perlátorokra (gyöngyöző a vízcsap végén) – megfelelő ütemben eltávozik a pangó víz. Erre is vannak azonban korszerű gépészeti szerelvények, melyek pl. időprogram vezérléssel, mágneskapcsoló segítségével gondoskodnak a pangó víz eltávolításáról, ezzel is biztonságossá téve az ivóvíz hálózatot.

Lehet, hogy a fenti követelményeknek megfelelő eszközök néha drágábbak, mint a gyengébb minőségűek, de ez a többletköltség valószínűleg megéri.