Miért fekete?
Ha üzletben keresünk fehér klaviatúrát, akkor egyáltalán nem látunk. A webshopokban látszólag ott vannak, csak nincs árukészleten, kifutott, elfogyott, nem rendelhető stb. A magyarázat csak egy lehet; a fehér klaviatúra hamar koszolódik, és gusztustalanná válik. A fekete, az nem? Dehogynem, csak azon nem látszik, így nem zavar minket, hogy az utcán, közlekedési eszközökön, boltokban és mindennapjainkban felszedett összes bacilus is a gombokon megtalálható. A fehér billentyűzetet legalább azért kénytelenek voltunk rendszeresen tisztogatni, mert gusztustalanná vált. A fekete szín viszont mindent elrejt. Ha a szekrény mélyéről előveszünk egy régen félrerakott fehér billentyűzetet, akkor szinte rátapadt koszt, maszatot találunk rajta. Ezt már csak komoly energiákkal lehetett volna annak idején eltávolítani – nyilván ezért mondtunk le róla, és raktuk félre. De higgyék el, ugyanez a kosz a feketén is rajta van, csak nem látjuk. Sőt, talán még több is, mert ha nem látjuk, akkor még annyira sem tisztogatjuk, mint annak idején a fehéret.
Életünk során sok ezer oldalnyi szöveget olvasunk fehér papíron, fekete betűkkel. Az agyunk olyan szinten gyakorlott a fehér háttéren fekete betűk elolvasásában, hogy az egyszerűen szólva, gyerekjáték a számára. Kísérletek igazolják, hogy ugyanez a hatás érvényesül a számítógép klaviatúránál is. Sokan állítják, hogy a fekete billentyűkkel többet hibáznak, lassabban írnak. A fehér billentyűkön sokkal kisebb megvilágítás mellett is még látható marad a felirat, miközben a fekete billentyűzetek esetében már jóval világosabb környezetben is drasztikusan romlik a leolvashatóság.
Egyszóval, ma is sok érv szólna a fehér klaviatúra mellett, csakhogy szinte egyáltalán nem kapható. Amit találtunk mégis, azt csontszínűnek hívják, de a gyakorlatban megfelel a fehérnek. És akkor ott van még egy lehetőség. Elővenni a régi jó PS2 fehér billentyűzetet – ha még megvan –, alaposan letisztítani, és egy PS2/USB átalakítóval használni a mostani gépeinkhez (amiken már egyáltalán nincs PS2 csatlakozó).
Ha a kosztól és a baktériumoktól való félelmünket félretesszük, és csak a könnyű olvashatóság, gyors betűfelismerés és a hibátlan gépelés a célunk, akkor még egy megoldásunk van a fekete alapú billentyűzet fehérré varázsolására: a billentyűzet matrica. Ne az átlátszó, víztiszta matricákban gondolkozzunk, mert ezek inkább csak arra alkalmasak, hogy az angol billentyűzetre utólag rátegyük a magyar karaktereket. Felragasztásuk után látszik is, hogy ideiglenes gyorsmegoldást alkalmaztunk; egyszóval ronda! A teljes billentyűt lefedő, fehér alapon fekete betűs matrica viszont a billentyűzet magyarosítását és a felismerhetőség javítását egyszerre teljesíti. Különböző méretekben kapható, és ha gondosan ragasztjuk fel, akkor teljesen gyárinak hat.