Használt és roncs autók

Az ötlet, hogy egy szép jármű helyett viharvert, vagy a roncstelepre való, lepusztult járgányt készítsen valaki, enyhén szólva is bizarrnak tűnhet. Ám legalább olyan érdekes feladat, mint egy autó makettet szépen megépíteni. S látva számos hibásan fényezett, nem kellő rutinnal megépített járgányt, ezek tükrében nem is tűnik olyan eszement ötletnek, hogy ezeket a maketteket ilyen módon megmentsük. Sőt néhány modellező már eleve ilyen állapotúra adjusztálva, új kitekből készít ilyen viharvert roncsokat. Igaz, elszántság kell ahhoz, hogy a vonzó újszerű állapot helyett rozsdamart, lehasznált, netán bontóba való roncsolt járművet készítsünk. A hatás viszont meghökkentő, ezért egyre többen kóstolnak bele ebbe a "műfajba". Például Nagy Ferenc nyíregyházi modellező a "Sors iróniája" című roncs-kompozíciója (1) idén díjnyertes lett a budapesti versenyen. Aki pedig kedvet kapott ilyen hatású makettek készítéséhez, annak néhány alapfogással igyekszünk a munkáját megkönnyíteni. Ezek a trükkök esetenként nemcsak a kevéssé sikerült járműmodellek megmentésekor, hanem vignetta - a diorámához hasonló, egyszerű, egy-két alakos kompozíciók - kialakításakor is hasznosak lehetnek.
Kiindulási alap. Ha "kiválasztottunk" összeépített jármű, akkor azokat bizonyos mértékig megint szét kell bontani, a festésükön kívül egyes alkatrészeiket is koptatni, koszolni, roncsolni kell. Az új kitekből pedig már eleve megtervezetten célszerű az elhasználódás jellegzetes nyomait még a nyers darabokon kialakítanunk. A kezdeti tapasztalatszerzéshez legjobb egy régebbi, nem túl sikerült makett alanyt választani, mert így alig van veszíteni valónk. Kezdjük azzal, hogy döntsük el, mit szeretnénk készíteni. Egyszerűbb a dolgunk, ha - tanulmányként - ütött-kopott, rozsdafoltokkal és horpadásokkal tarkított szakadt autóvá szeretnénk változtatni régi modellünket. Ilyen esetben a festési hibák, pl. narancsosság, megfolyások, porszemcsék stb., jó kiindulási alapot biztosítanak. A főszereplő esetünkben a rozsda, amelyhez alapként vöröses barna festéket használjunk, amit majd földbarna, illetve ennek feketével lavírozott - hígítóval elmosott - változatait "melírozva" használjuk. A korrodált részekhez célszerű néhány tipikusnak mondható rozsdásodási fokozatot is alaposan megfigyelni.
A korrózió első jeleire az elszíneződött, vagy ragyásan felpúposodott, narancssárgás udvarral övezett dudorok halmaza utal. A foltokban felváló öreg festékrétegre, és az alatta nyilvánvalóan rozsdásodó lemezre már, nagyobb barnás megfolyásos elszíneződések utalnak. A lemezszéleknél már gyakoribbak a revésre maródott felületek, esetleg teljesen elmállott lemezszélek, sőt a karosszériát átrozsdásodott lyukak is tarkíthatják. Ezek nagysága mindig egyedi, tőlünk függ, hogy mennyire korrodált karosszériát szeretnénk megjeleníteni.
Minél több a rozsdás folt rajtuk, annál változatosabban kell azokat megfestenünk. A csak festéssel érzékeltetett csekély korrodálások is lehetnek változatosak, de az átlyukadások, horpadások erőteljesebbé teszik a látványt. Ilyenkor még a krómozott darabokat sem szabad kihagynunk a rozsdásításból. E jellegzetességek megfestéséhez néhány alapfogást mutatunk be.

Karosszéria-rozsdásítások 

Ennek legegyszerűbb módja a karosszéria fényezésén található porszemek kihasználása. Ezekre előbb ecseteljünk hígítót, majd kenjünk rá tűecset hegyéről kevés híg narancssárgás festéket, amit hagyjunk a hígítóban szétszivárogni. A fokozatosan szétszivárgó festék felhős, iránya oldallemezen a föld felé terjedő legyen, a tetőn pedig a góc körül folyás irányban terjedjen szét. A festékfolt szétfutását kevés hígító utánpótlással segíthetjük elő. A széleit ecsettel viszsza is moshatjuk némileg, a folt közepét pedig sötétebb festékkel tehetjük markánsabbá. Az ilyen festék alatti gócokból többnyire több apró van egymás mellett, a hiányzókat sűrű festék parányi cseppjeivel pótolhatjuk. A különféle nyílásszélek és lámpakeretek melletti rozsdásodást és elszíneződések, csurgások nyomait (2) is így jeleníthetjük meg.
A horpadások, karcok, kopások, mint megannyi bélyeg, kihangsúlyozzák a kocsi lehasznált jellegét. A karosszéria horpadásait kis fúrógépbe fogott csapos kövekkel beköszörült homorú részekkel imitálhatjuk (3), majd matt szürke, közép földbarna, vagy szürkével koszolt fekete alapozóval kenjük le (4). A kontúrok nem feltétlenül szabályosak. A friss horpadások élét kissé fémes ezüstözést követő rozsdafestéssel tegyük valóságossá. A horpadás lehet hosszan elhúzódó is. A karcokat közepes csiszolópapírral, erőteljes nyomással mélyítsük a fényezésbe, majd a karcba kenjünk sűrű barna festéket, amit szikkadás után enyhén hígítós ecsettel lágyan lavírozva mossunk vissza, vagy szükség esetén még sötétebb festékkel tegyünk markánsabbá. Ez függ a kocsi alapszínétől is, mert a sötét fényezésen a hibák világosabb festést igényelnek.
Lemezszélek rozsdásodásánál az eredeti fényezést előbb el kell távolítani, ennek óvatos lekaparását kés élével végezzük el. Ezt követően előbb markáns barnítással, majd hígítós lavírozással mossuk el a korrodált részek kontúrjait. A használatban lekopott fényezést pedig finom vizes polírozással érhetjük el. Ha elértük az alapozóréteget, akkor annak a felületét is elvékonyíthatjuk, foltossá koptathatjuk. A hatás akkor valószerű, ha a koptatott felület kontúrtalanul foltos, amit szürkés ködöléssel fokozhatunk. Ezt elég nehéz utólag megcsinálni, mivel a legtöbb makett nincs alapozva. Ezen úgy segíthetünk, hogy előbb porszürke réteget fújunk a már lecsiszolt fényezett részre, majd egy sötétebb réteget, s erre az eredeti fényező festéket. Fontos a jó tapadás, különben a vizes polírozáskor levelesen leválhat az egész felszórt bevonat. A polírozást is óvatosan, finom papírral végezzük, mert a vékony rétegek hamar lekopnak a karosszériáról.
Legnehezebb, s egyben a legattraktívabb hatású a teljesen kilyukadt lemezrészek kialakítása. Ilyenkor előbb a lyukat kell furkálással, beköszörüléssel kialakítanunk. A lemezt először alulról, majd felülről is vékonyítsuk el, majd tű hegyével sűrűn lyuggassuk át a vékony anyagot. Kis fordulatszámon, durva szemcséjű csapos csiszolókővel, vagy kis palástmaróval (5), hasábosra köszörült tű hegyével ezt hamar megoldhatjuk. A lyukak szélei szabálytalanok és cakkosak legyenek. A következő fázisban barna alapozás következzen, és a lyuk széle köré a friss festékrétegbe tupfoljunk némi púdert, vagy finomlisztet (6). Száradás után barnás fekete színnel lavírozzuk a felületét, és mossuk felhősre a korrodálás kontúrjait. A sötét és rücskös alapra szárazecseteléssel hordjunk fel kevés közép-barnát, amit száradása után tusos utókezeléssel, majd annak visszamosásával tehetünk karakteresebbé. A hígított tus csak nyomokban, akkor is halványan maradjon a parányi mélyedések alján (7).

Alváz, motor, futóművek 

A korrózió e részegységeken markánsabban látható, de mindenkor a sár és a por szürkéjével átszínezetten jelentkezik. A motorblokkokon azonban csak az öntöttvas részeken alakul ki rőtbarna réteg, az alumínium öntvénydarabok inkább ólomszürkék, olajos koszréteggel vegyesen átszínezettek. Mivel az alváz kevéssé látható, esetenként elégséges, ha por-szürkével átfújjuk, erre frissiben púdert, vagy finomlisztet szitálunk, újra átfestjük szürkére, de ezen néhol barnás foltokban üssön át a rozsda (8). Öreg roncsoknál az alváz sötét fakóbarnás, rücskösre korrodált (9), amit a por enyhén elszürkít. Ezt a sötétbarnával lavírozott vörösesbarna, liszttel rücskösített felületek sienna barnával, majd fakó barna szárazecsetelésével érhetjük el. A futóműveknél, kardántengelyeknél is hasonló a helyzet, de itt még sötét, olajos foltok is adódhatnak.
A motort célszerű külön kezelni. Az eredeti színezését ködölve poroljuk be szürke festékkel. A hengerfejeket is hasonló módon fessük be előbb szürkére, majd esetleg szórjunk rá port a sáros lerakódások imitálására, végül újból kenjünk rá hígított grafitszürke, illetve nagyon kevés barna festéket szárazecseteléssel (10). Az olajos elszíneződéseket erősen hígított fekete festékes ecseteléssel érzékeltessük.
A futóművekkel, de főként a felnikkel más a helyzet. A rozsdásodás itt főleg a tárcsa külső felületén jelentkezik, amely a nyílások szélén kezd terjengeni, és helyenként az eredeti festék levált foltjain is megjelenik. Ezeket a széleken, a foltok alján barna festékbe tupfolt liszttel, rozsdabarna festékkel szárazecseteléssel jeleníthetjük meg. A könnyűfém felniket meg a fékbetétekről leváló, valamint az út pora színezi el, amit sötétszürke ködöléssel lehet imitálni (11). A lengőkarokon, kerékagyakon rücskös lerakódások keletkeznek, amit a festékbe liszt tupfolásával, majd újbóli átfújásával tehetünk valószerűvé. Kivételt képeznek a kipufogócsövek és dobok, amelyek durván rozsdás felületűek, és festékbe nyomott lisztszemcsékkel, szárazecseteléssel jól érzékelhetővé tehetők.
A krómozott részeken előbb csak matt foltok, apró rozsdaszemölcsökkel tarkított narancsos barna elszíneződött felületrészek alakulnak ki. Később ezek barnás, rücskös foltokká változnak, amit a színtelen lakkba nyomkodott liszt, vagy finom morzsa szemcsékkel, és barnás lavírozással alakíthatunk ki. A mattuló foltokat matt lakkal lekenve, a fémréteg fényének megtörésével könnyű imitálnunk. Arról se feledkezzünk el, hogy az ablakkeretek mellett rozsdás elszíneződések is kialakulhatnak. A krómozott lökhárítók leváló bevonatát és rozsdásodását a fémrétegük lekaparását követő púderos "panírozással", és festéssel nagyon valószerűen tehetjük rozsdássá.

Utastér, ablakok 

Az utastérben csak annyit kell változtatnunk, hogy elhasználtságát lavírozott koszfoltokkal tarkítva tegyük lestrapálttá. A koszolást hígított festékkel lavírozva jelenítsük meg, de azért ne essünk túlzásokba, kopottas jellege igazodjon a jármű külső állapotához. A kárpit kéderei mellett finom kaparásokkal fokozhatjuk a kárpitkopást, de utána ecseteljünk rá lazúrosan koszos elefántcsont-fehér, vagy szürkésen koszos festéket. Ennek természetesen csak akkor van jelentősége, ha jól látható a belső tér és érvényesül a kárpitok "lestrapáltsága". Az ablaküvegekhez pedig csak akkor nyúljunk, ha balesetes járművet, vagy roncsot kívánunk készíteni. A szélvédőbe hosszú karcokat mélyítve imitálhatjuk a töröttségét, amihez hegyes acéltűt, vagy kést használjunk. A sérülés középpontjában sűrűbb, szabálytalanul körkörös karcokat húzzunk, melyek kifelé haladva egyre távolabb kerüljenek egymástól. Ezeket csillagalakban szétfutó hasadások egészítsék ki (12). Az ablakok kitört üvegét pedig mozsárban apróra tört üvegporral érzékeltessük, amit az ülésre kent matt színtelen lakkba ágyazva rögzítsünk. Vigyázzunk, az üvegcserepek szinte porszerűek legyenek, s hogy a kitört üveg ne tűnjön túl vastagnak, megmaradó részét vékony átlátszó fóliadarabbal pótoljuk, amelynek a szélét a törésnek megfelelően vágjunk cakkosra. Az edzett üveg sűrűn hálósra repedezett felületi mintájának utánzása nagyon nehéz, ezzel csak kötél idegzetűek kísérletezzenek. A kis üvegcserepek imitálásához ugyanis 0,2-0,4 mm-es, nagyon szabálytalan rajzolatú, karcolt hálót kellene készítenünk. Az elhasználódott ablaktörlő okozta, finom kopásokat azonban nagyon könnyen imitálhatjuk, ha a körzőnk egyik hegyére közepes polírpapír darabkát erősítünk, és a lapát beerősítésének lyukából kiindulva 1-2 mm széles, nem túl mély körívet koptatunk a szélvédőre.
Az ilyen stigmákkal "felruházott", fényes és matt festékkel átmaszkírozott gépjármű ugyan messze van attól, amit szépnek mondhatunk, ám legalább olyan érdekes látványt nyújt, mint a csillogóra fényezett makett. A lavírozásokhoz fényes festéket használjunk, fényét pedig matt lakkal lekenve törjük meg. A matt festékek pigmentje ugyanis esetenként szemcsés az ilyen jellegű festésekhez, ami a hatásosságot rontja. Az ilyen járművek meghökkentő látványa azonban csak megfelelő talajra, vagy útrészletre állítva lesz hatásos, ami lehet kopott aszfalt-, vagy kőburkolat mintázattal ellátott 10 mm vastag faforgácslap. Ezt keskeny fazonlécből összeállított kerettel vegyük körbe, ami befejezetté teszi a szerény kompozíciót. Természetesen a fenti módon bármilyen járműből készíthetünk öreget, vagy teljesen roncsot (13), mert ennek "csak" megközelítően valóságosnak kell látszania, s nem szépnek. Ezt a hatást a szerény, de igénnyel elkészített alap jelentősen befolyásolja, ezért erre se sajnáljuk a fáradságot. Mérete ne legyen túl nagy, 1:24-esekhez elég a 120x280 mm-es nagyságú. Egy-két figura még karakteresebbé teheti a kompozíciónkat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: használt, roncs, gépkocsi

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tolatókamera és radar utólag

A néhány évesnél fiatalabb autóknál már megszokott tartozék a tolatókamera vagy tolatóradar, esetleg mindkettő. Az alacsonyabb árkategóriákban opcionálisan megvásárolható, egy lépcsőfokkal...


Mechanikus lopásgátlók gépkocsira

A gépkocsi legféltettebb kincseink közé sorolható, mégis évente elég soknak vész nyoma. Hiába akormányzár, a számos profi elektronikus lopásgátló- és riasztó szerkezet, a tolvajok rutinja...