Tolatókamera és radar utólag

Pedig hasznosságukról aligha lehetne vitatkozni. Még a rutinos vezető sem feltétlenül érzi pontosan gépkocsijának hátulját. Tolatáskor vagy – a biztonság kedvéért – túlságosan nagy távolságot tart, de az sem ritka, hogy finoman koccan, és bizony sérüléseket okoz magának is, másnak is. A divatos autóformák sem feltétlenül a könnyű tolatást segíti; hátrafelé sok típusból nehéz kilátni. De persze ott van a tolatóradar! Ha van!

A jó hír az, hogy egy kamera szet vagy radar szet utólagos beépítése nem horrorisztikus költség. Még akkor sem, ha nem sokat törjük a fejünket rajta, hanem elmegyünk egy szakcéghez, és a náluk megvásárolható típusokból választva beszereltetjük velük azt. Ha pedig olcsóbban szeretnénk megúszni, akkor hazai vagy pláne külföldi webshopban (ebay) igen kedvező áron vásárolhatjuk meg a berendezést. Utána már csak a szerelés vagy szereltetés marad.

Kamera vagy radar?

Legszívesebben azt válaszolnánk, hogy mindkettő. Egy jól beállított tolatóradar a csipogásával meglehetősen pontosan jelzi az akadály távolságát. A hátsó lökhárítóban elhelyezett 4 érzékelő (de lehet előre is másik 4) elég nagy biztonsággal „látja” a sarkok felöl érkező akadályt is. Egyes radar fajtáknál (az utólag vásároltaknál majdnem mindig) led-es kijelző egészíti ki a csipogó hangot. Ez nem csak azt mutatja, hogy melyik szenzor érzékeli az akadályt, hanem annak távolságát is kiírja centiméterben.

Ezek az előnyök! A hátrány az, hogy egy idő után túlságosan ráhagyatkozunk a radarra, nem fordulunk hátra tolatáskor, legfeljebb a tükröket nézzük. És nem biztos, hogy észrevesszük a betolt babakocsit, a totyogó kisgyereket, a pórázon mögénk vezetett tacskót, mert bizonyos helyekre egyáltalán nem látunk. A tolatókamera viszont mindent lát a kocsi mögött (különösen, ha a kijelző monitorára nem süt rá a Nap). Tisztán látjuk a legalacsonyabban lévő akadályt is, viszont annak távolságát nem mindig könnyű megbecsülni. Ehhez némi rutinra van szükség még akkor is, ha a monitoron színes csíkok (távolság raszter) segítenek a becslésben. A radar és a kamera együtt az már tökéletes információ, és majdnem tökéletes biztonság. Látjuk a képet és a radar mutatja a távolságot.

Univerzális tolatókamerákból léteznek CMOS szenzorral szereltek, ezek általában infra led-ekkel is ki vannak egészítve, hogy éjjel is használhatók legyenek. Illetve vannak a CMD technológiával készült tolatókamerák, amelyeknek már nincsen szüksége infra led-ekre ahhoz, hogy éjszaka is használhatók maradhassak. Ezek a kamerák kisebb helyen, ügyesebben elhelyezhetők, mint az infrás változatok.

Kialakítás szerint kaphatók befúrható tolatókamerák, többféle konzolos megoldással felszerelhető tolatókamerák, és létezik rendszámkeretre rögzített tolatókamera is. A gyárihoz legközelebb álló megoldást az autóspecifikus kamerákkal tudunk megvalósítani. Ezeket konkrét típusokhoz fejlesztették ki, és egy-egy elem cseréjével szinte a helyükre szerelhetők. Leggyakrabban a rendszámtábla világító lámpáját cserélhetjük ki a kamerás változatra (de természetesen az eredeti lámpafunkció is megmarad). Másoknál a csomagtér nyitógombja helyére kerül egy kamerás nyitógomb. Lényeg, hogy az adott típushoz a legmegfelelőbb megoldást gyártják le, és tényleg olyan lesz, mint a gyári tolatókamera.

A kamera kijelzésére is több megoldás kínálkozik. A kicsiny monitorok (5-7 collos) rögzíthetők a műszerfalra, vagy a GPS-hez hasonlóan külön tartón helyezhetők el. Arra vigyázzunk, hogy ne legyen nagyon „Trabantos” a megoldás, mert egy formatervezett műszerfalat agyon lehet vágni egy csúnya megoldással. Kulturált elhelyezési lehetőséget biztosít az eredeti visszapillantó tükörre helyezhető monitor-tükör (egyszerűen rá lehet fogatni). Amikor a monitor „nem él” akkor egy enyhén sötétebb tükörnek látjuk, amikor viszont megkapja a kamera képét, akkor a tükör belsejében világítani kezd a monitor. A vezetéke pedig egyből befuthat a tetőkárpitba, tulajdonképpen alig észlelhető.

Vezetékkel vagy anélkül

A tolatókamerának és a tolatóradarnak is két-két, külön elhelyezendő egysége van. A radarérzékelők hátulra – a lökhárítóba, illetve valahová a rendszámtábla környékére – kerülnek, és a tápfeszültségüket a tolatólámpáról kapják. Így egyszerűen biztosított, hogy a kamera vagy a radar hátramenetbe kapcsoláskor kapcsolódik be.

A radar kijelzője (csipogója) illetve a kamerához tartozó monitor pedig előre kerül a műszerfalra, áramot pedig olyan helyről kell kapniuk, ami gyújtáskapcsolóval kapcsolt. A hátsó és elülső egységeket pedig vagy kábellel kötjük össze, vagy rádiós kapcsolatban állnak egymással. Az autóvillamossági szerelők jobban bíznak a vezetékes kapcsolatban, de ez meglehetősen nagy bontásokkal (tetőkárpit, oldalkárpit, hátsó csomagtér-kárpit) jár. Aki esetleg maga vállalkozik a beszerelésre, az mindenképpen jobban jár a vezeték nélküli megoldással, bár a gyakorlatban ez sem olyan egyszerű!

Szereljük vagy szereltessük?

E ponton nehéz általánosan érvényes választ adni. Szerkesztőségi kísérleteink során először igen egyszerűnek látszott a feladat, hiszen a szerkezetek kapcsolása, bekötése valóban nem bonyolult. Amikor azonban oda értünk, hogy kezdjük bontani a tetőkárpitot – de vajon hol vannak a rögzítő patentszemek, pontosan hol érjük el a megfelelő áramvezetéket stb. –, akkor inunkba szállt a bátorságunk. A kamera teljes beszerelését a csillaghegyi CKK Autóklímára bíztuk, akik gyakorlatilag még a tetőkárpitot sem bontották le, csak kissé lehúzták elöl. A monitor vezetékeit és a hozzá tartozó vevő egységet bedugták a kárpit fölé. A monitor (és tartozékainak) áramvezetékét, valamint a szintén wireless radar kijelzőjének tápellátását is a belső világítás megfelelő pontjára kötötték. Az egészből egy 2-3 cm-es kis vezetékdarab látszik, ami a tükörtől a tetőkárpit mögé bújik. A radar kijelzője a tükör-monitor tetejére került.

A hátsó bontás már nem kerülhető el, a csomagtér kárpitját le kell szerelni, hogy a vezetékeket el lehessen vinni a tolatólámpa házáig. A kamera a rendszámtábla-megvilágítás mellé került (jobb híján) saját rögzítő talpának felcsavarozásával, vezetéke pedig eltűnik a csomagtér fedélben. Az áram tehát a tolatólámpa foglalatától jött, és az autóvillamossági műhelyben a fiúk egy plusz vezetéket is bekötöttek a radarszenzorok, illetve a radar központi egysége számára. A szenzorokat viszont – kérésünkre – nem szerelték be, mert úgy gondoltuk, itt tudunk néhány tízezer forintot spórolni, hiszen ez „már csak mechanikus szerelés”.

Később ez sem bizonyult nagyon jó ötletnek, mert egy Citroen lökhárítójának le-, és visszaszerelése sem olyan kézenfekvő, mint a régi Ladánál. Szégyenszemre, de ehhez is segítségül kellett hívni egy rutinos karosszéria-lakatost. A leszerelt lökhárítón a szenzorok furatának elkészítése (készlethez csomagolt koronafúróval, és a Citroenen gyárilag jelölt helyekre) már valóban nem gond, sőt még a szenzorok vezetékeinek elvezetése sem a lámpaház üregében elhelyezett radar központi egységhez. De a lökhárító visszaszerelése újra csak a karosszériásra maradt.

Tanulságként. A vezeték nélküli kamera vagy radar beszerelésére saját kezűleg is vállalkozhatunk, ha van megfelelő szerelő rutinunk és műhelyünk (garázsunk) ehhez. Egy újabb, szép állapotú gépkocsinál azonban még ezt sem ajánljuk tiszta szívvel. Örüljünk, ha a kamera és radar szetek beszerzésén tudunk spórolni, a szakszerű beszerelést viszont bízzuk szakműhelyre.

A gyári megoldással persze nehéz versenyezni

Tolatókamera és radar komplett szettben

Wireless kamera szett

A radarérzékelők helye sok gépkocsitípusnál a lökhárító belsejében jelölve van

A külső kamera csak a rendszámtábla-megvilágítás mellett fért el

Jármű specifikus kamera elhelyezés

Kamera infra világítással

Nem csak esztétikus megoldás, de a kamera bepiszkolódásától is véd

Rendszámtábla fölé csavarozható kamera

Rendszámtábla fölé csavarozott kamera

A kamera és a radarszenzorok is a tolatólámpa áramát kapják

A radar kijelzője az oldalt és a távolságot is jelzi

A tükörmonitor beszerelése után ennyi látszik

Monitor a tükörben