Vakolás gipszkartonnal

Alapfeltételek

Természetesen a szárazvakolat készítéséhez megfelelő előfeltételek szükségesek. Először is az alapfelületeknek szilárdaknak, mereveknek, továbbá az ún. élő repedésektől menteseknek, száraznak és zsírmenteseknek kell lenniük. Az alapként szolgáló felületek egyenetlenségének mértéke nem haladhatja meg a 30 mm-t! Ha régi vakolat kerül felújításra, a málló részeket el kell távolítani. A helyiségek levegője és a gipszkarton lapok hőmérséklete pedig legalább +5 fokos legyen, de az optimális ragasztáshoz a +20 fokos hőmérséklet az ideális. Mivel a lapok függőleges toldása nem megengedett, ezért a szárazvakolat kialakításához csak teljes belmagasságú lapokat lehet használni.

Alapozni is kell

A falfelületek a vakolás előtt alapozást igényelnek, mégpedig a sima beton felületekre Rikombi-Kontakt alapozót kell felhengerelni. Az alapozót alaposan és munka közben is gyakran felkeverve kell használni. A porózusabb, magasabb nedvszívó-képességű falazatokra, mint a pórusbetonból készültekre, vagy a téglafalakra viszont a hígított Rikombi-Grund a megfelelő alapozó anyag. Ennek felhordása ugyancsak hengerrel történhet. A lapok falakra ragasztását csak az alapozó teljes száradása után lehet elkezdeni. Ehhez általában 8-12 óra szükséges.

A ragasztógipsz előkészítése

A lapok felragasztásához Rifix ragasztógipsz szükséges. A por alakú ragasztóanyagot azonban elő kell készíteni. A keverőedény műanyag vödör legyen, mégpedig teljesen tiszta felületű. A gipszport úgy adagoljuk a hideg vízbe, hogy az megközelítse a víz felszínét, majd 1-2 percig hagyjuk állni. Ezt követően kézzel vagy elektromos keverővel keverjük össze. Az állagára ajánlatos figyelni, mert a híg masszához utólag lehet port keverni, ám a túl keményre sikeredett anyagot utólag már nem szabad vízzel hígítani! Ügyeljünk arra is, hogy a bekevert ragasztóanyag csak 45 percig alkalmas bedolgozásra, tehát egyszerre csak annyi ragasztógipszet keverjünk be, amennyit ez alatt az idő alatt fel tudunk használni.

A lapok felragasztása

A lapok helyét előbb jelöljük fel a padlóra, majd két ragasztási mód között választhatunk: vagy a lapok hátára vagy az alapfalra tapasztjuk fel a ragasztógipszből álló pogácsákat. Ha az alapra visszük fel a ragasztógipszet, akkor ezek helyét érdemes előzőleg kimérni és az előkészítést - érteve ez alatt a laza részek leverését, tisztítását és alapozását - csak ezeken a felületeken kell elvégezni. A ragasztógipszet pedig csak ezekre a felületrészekre kell feltapasztani. A pogácsák a lapok közepvonalában egymástól 300-350 mm távolságra kerüljenek, a széleken viszont a ragasztóanyagot hosszabb sávban és kisebb közökkel, alul pedig folyamatos sávban terítsük fel. A gipsz pogácsák vastagsága a lapok beillesztése és síkba állítása után összenyomott állapotban 20-40 mm közötti lehet.
A burkoláshoz a helyiség belmagasságánál kb. 20 mm-rel rövidebb12,5 mm vastag lapokat kell használni. Így falra ragasztásukkor alul és felül hézag keletkezik, amit felragasztáskor a lapokból levágott darabokra állítva lehet biztosítani. Az első burkolólapot a sarokba állítva vízmértékkel függőlegesbe állítjuk, majd a következő lapot mellé illesztjük. Fekvésüket egyenes léc, vízmérték és gumikalapács segítségével minden irányból - hosszanti- kereszt- és harántirányban is - ellenőrizve és gumikalapáccsal ütögetve állíthatjuk be. A lapok egysíkúságát így fokozatosan egymáshoz igazítva alakíthatjuk ki a teljes burkolatot.

A hézagok kitöltése

A felragasztott gipszkarton vakolat hézagainak kitöltéséthez csak a ragasztógipsz teljes megkötése után foghatunk hozzá. A kötés ideje 2-3 nap és a gipsz száradásához szükséges légmozgást az alátétekkel létrehozott rések biztosítják.
Mivel a lemezek között hézagok vannak, ezeket először megfelelő gipsz hézagoló anyaggal teljes mélységében kell kitölteni, és csak ezt követheti a hézagolás. A hosszanti hézagok erősítésére öntapadó műanyaghálót, üvegfátyol-, vagy papír hézagerősítő szalagokat használjunk. Ez utóbbiak használat előtti benedvesítésével megkönnyíthetjük a bedolgozását. A hézagerősítőket mindig gipszbe ágyazva, előbb hosszában, majd keresztbe is besimítva dolgozzuk el, mégpedig teljesen a lap felületével azonos szintbe hozva. A padló és a mennyezet közötti hézagokat pedig akril tömítőanyaggal töltsük ki, amely kötése után is rugalmas marad, és festhető is. A végső felületi glettelés és csiszolás után az új burkolat már átfesthető, tapétázható.