Tengelyek kenése: először is a csévélő tengelyek csapágyait ajánlatos megkenni. Alig láthatók ugyan, ám egy kis WD 40 befújásával érdemes a „szárazságukat” megszüntetni. Ehhez a szórófej csövét célszerű egy hajlékony műanyag csővel meghosszabbítani, hogy a kenőanyagot valóban a tengelyre lehessen irányítani. A befújás után néhány fel-le húzással máris érezhetően könnyebb a redőny mozgatása. A léceket is érdemes összerendezni, mert a műanyaglécek bizony esetenként oldalra csúszhatnak, és helyükre igazítva elkerülhető, hogy leeresztéskor a lefutóba akadjanak.
Lécek összefogása arriterekkel: a lécek oldalra csúszását az arriterek akadályozzák meg. Ezeket eredetileg az alumínium lécekhez fejlesztették ki, ám az általában 4-4,5 mm oldalszélességű arriter betétek némi átalakítással műanyaglécekhez is használhatók. Ehhez a műanyag lécek belső hosszbordái miatt be kell fűrészelni a szárukat. A lécek holtjátékát előzőleg érdemes meghatározni. A réselésükhöz célszerű lemezsablont készíteni, és a rések végét lekerekíteni, majd a helyükre üthetők a lefutók felső végénél. Az arriterekből lécpáronként egy-egy darab szükséges. Ez ugyan pepecselős munka, de megéri a fáradságot.
Természetesen van egyszerűbb megoldás is, az acélhuzalokból készült, műanyag redőnylécekhez gyártott szétcsúszás gátlók, amelyek könnyen a lécekbe nyomhatók, és rugós száraik tartják a helyükön őket. E filléres alkatrész sajnos már kifutó termék, mert az új redőnytesteknél – külön kérésre – a gyártáskor beépített szétcsúszás gátló csapokkal gátolják meg a lécek oldalra csúszását. Ennek hátránya, hogy a léccsere kissé komplikált lesz. Azt is érdemes megjegyezni, hogy csak a fehér anyagú lécek UV állók, a színesek nem!
Zsinórbevezető csere
A másik elég gyakran előforduló hiba a zsinórral mozgatható műanyag redőnyöknél a vezető görgő viszonylag gyors bekopása. Ezt a megoldást csak ott alkalmazták, ahol az ablakkeret és a tok között nincs elég hely a heveder kivezetésére. A baj csak az, hogy a görgők anyaga műanyag, és még a kisebb redőnytestek mozgatása közben is egyenetlen vályút kopnak a felületükbe, gátolják a zsinór és egyben a redőny mozgását.
A megoldást a fém görgős zsinórkivezetők jelentik, amelyek – az arriterekhez hasonlóan – már beszerezhetők a redőnyalkatrészeket árusító szaküzletekben. Alig kerülnek többe a régieknél és a cseréjük csak pár perces munka. A redőnyt teljesen le kell engedni, a csévélőből ki kell akasztania zsinór végét, majd a régi bevezető leszerelése után a helyére illeszthető az új, fémgörgős elem. A zsinór visszaerősíthető a csévélőre, és helyére csavarozható az új görgő. A spirális bevezető rugót nem szükséges sem megvásárolni, sem kicserélni!
Léccsere: az is előfordul, hogy a külső tokos redőnyök egy-egy léce megsérül, eltörik. A cseréljük viszont finoman szólva is nehézkes. Ehhez ugyanis előbb a külső lefutókat kell annyira meglazítani, hogy ezeket kihajlítva az egész külső tok kiemelhető legyen a lefutók végéből. Ez már egy emelet magasságban is veszélyes és két embert igénylő feladat, de – kellő biztosítással – megoldható. Ilyen esetekben a sérült lécet olyan helyzetbe kell hozni, hogy a tok kiemelése után könnyen kihúzható legyen a helyéről. A redőnytestet ilyen esetekben jól meg kell tartani, hogy a hibás léc könnyen kihúzható legyen és a méretre vágott, hibátlan darabot pedig fokozatosan a régi helyére lehessen csúsztatni, a másik oldalról. A sikeres léccserét követően a külső redőnyszekrény lefutókba illesztése után azok újra rögzíthetők az ablaktokhoz, és a redőny újból ép és használható lesz.