Hang

A külső zajforrások ellen az egyes ember keveset tehet, miközben figyelmesebb életvitellel, minden egyes ember segíthetne a csendesebb környezet megteremtésében. Kevesebb jármű, kevesebb közlekedés, csendesebb szórakozás, lakott területektől távol telepített ipari létesítmények, nem otthon üzemeltetett karosszérialakatos műhely vagy hangos kisüzem stb., de ez talán el sem képzelhető.
Ha már van zaj - környezeti, vagy épületeken belüli - mit lehet tenni annak mérséklésére, kedvezőtlen hatásainak csökkentésére? A zajforrás nagyon sok minden lehet, de az épületeken belüli hangterjedéseket két alapvető csoportra lehet osztani. Léghangokra és testhangokra. Léghangok azok, melyek a levegőrészek rezgésbe hozásával (TV, rádió, zene, beszéd, stb.) terjednek, és a zajt a levegő, valamint a rezgésbe hozott épületszerkezetek továbbítják, míg testhangok esetében az épületszerkezeteket érő dinamikai hatások (lépések, kalapálás, falfúrás stb.) kopogó hangok formájában terjednek tova a szilárd anyagokban.
Léghangok elleni legegyszerűbb és leghatékonyabb védekezés a nagy tömegű szerkezetekből kialakított falak (tömör tégla, mészhomoktégla stb.), -födémek (monolit vasbeton, vasbeton gerendás beton béléselem szerkezet stb.) alkalmazása, hisz nagyobb tömeget csak nagyobb intenzitású hang tud rezgésbe hozni, s ezáltal zajt sugározni.
Testhangok közül a lépéshangok elleni védekezés ún. úsztatott padlószerkezetekkel valósítható meg. Az úsztatott padló lényege egy viszonylag nagyobb tömegű tartófödém (min. 350-400 kg/m2), majd azon olyan rezgéscsillapító képességgel rendelkező "úsztató" réteg (PUR, PE, roppantott EPS, szálas szigetelő anyagok stb.), ami a padlóburkolat, és a kellő saját tömeggel rendelkező padozataljzat rezgéseit elnyeli, vagy megfelelően mérsékli.
A hangterjedés természete eltér a hőterjedéstől, bár vannak köztük hasonlatosságok is. A különböző hangfrekvencia-tartományok, másként vezetődnek-, illetve nyelődnek el más-más anyagokban. Egy hőszigetelésen átmenő szeg, csavar vagy dübel rontja a hőszigetelés hatékonyságát (külső falakon alkalmazott hőszigetelés esetében m2-enként 6 db műanyag dübel 12-15%-kal rontja a hőszigetelés hatásfokát), lépéshangszigetelés esetén viszont, ha a rezgéscsillapító úsztató réteget átszúrjuk (kavicsszemcsék, betonegyenetlenségek, szakszerűtlen beépítések elvékonyítják, vagy megszakítják a szigetelést), akkor az ilyen "hanghidak" teljesen hatástalanná tehetik a megoldást.
Általában nem vagyunk kíváncsiak a szomszéd magánéletére, zenei ízlésére, mosási, főzési szokásaira, de ha nagyon vékonyak, könnyűek a lakáselválasztó falak, födémek, akkor kénytelenek vagyunk "együtt" élni. Tehát új épületek esetén a teendő eredendően megfelelő tömeg beépítése, valamint lépéshangszigetelt padlók kialakítása. Meglévő épületeknél a leghatékonyabb védekezés a hangforrás felől kezdődhet (ha lehet!). Indulhat ez a társas együttélés írott, vagy íratlan szabályainak figyelembevételével. Önmérséklet zenei aktivitásban, hangerőben, illetve olyan napszakokra, időszakokra korlátozni a nagyobb hanghatások keltését, amikor vélhetően az kevésbé zavaró. Hét közben, nappal az egyre magasabb utcai zajszint mellett elviselhetőbb a porszívózás, zenehallgatás okozta áthallás.
Általában családon belül, egy funkcióegységben az összetartozók toleránsabbak egymással szemben, úgy zajkeltésben, mint a zajszint tudomásulvételében. Családon belül nem szoktunk léghang-gátlásról, vagy szabványos lépéshangnyomás-szintről érvelni, de más a helyzet a szomszéddal kapcsolatban.
Tehát ha a zajforrást mérsékelhetjük, vagy a zajforrás felől elnyeletéssel csökkentjük a falakra, födémekre jutó rezgések erősségét, akkor kisebb tömegű szerkezetek is élhetővé teszik környezetünket. A hangelnyeletést érhetünk el "hanglágy" padlóburkolatokkal (szőnyeg, habalátétes PVC stb.), akusztikus falburkolatokkal (nyitott felületű cementkötésű fagyapot burkolat (ha levakoljuk, nem működik!), akusztikus gipszkarton burkolatok falakon, mennyezeten stb.), vagy megfelelő bútorozással, jól megválasztott és elhelyezett lakástextíliákkal.
Persze ha a szomszéd nem kíván változtatni sem szokásain, sem lakásán, akkor nekünk kell megkísérelni a védekezést. Megfelelő tömeg hiányában ez gyakorlatilag lehetetlen. Pl.: könnyűszerkezetes épületekben tökéletes hangszigetelés nem érhető el. Hiába teszünk a védett oldalra hangelnyelő burkolatokat, kerülő úton, a levegő révén, valamint az épületszerkezetek által vezetés útján a zaj jön.
Fontos megjegyezni, hogy a "hungarocell"-ként megismert, kiváló hőszigetelő képességű normál expandált polisztirol (EPS) lemezek nem hangszigetelnek, míg a szálas szigetelők kedvező tulajdonságúak hő- és hangszigetelésben egyaránt, persze reális határokon belül. (Egy szálas lépéshangszigetelő anyag sem képes 30-35 dB-nél nagyobb mértékű lépés-hangnyomás-szint csökkenést elérni, miközben a roppantott EPS is tud 28-32 dB-t. Csoda anyagok nincsenek, így természetes, hogy egy 5-10 mm vastag lépéshangszigetelési célra kifejlesztett műanyag-hablemezzel is csak 20-25 dB csökkenés érhető el.)
Be kell látni, hogy ha kicsi a födém saját tömege, kevés hely áll rendelkezésre a küszöbszintek, vagy a minimális belmagasság biztosíthatósága miatt, akkor csak korlátozott eredmények érhetőek el.
Körültekintő tervezés és megfelelő anyagválasztás is hiábavaló, ha a kivitelezés szakszerűtlen.
Leggyakrabban előforduló kivitelezési hibák úsztatott padlószerkezet megvalósítása során:

• nem lépéshangszigetelő típusú anyagot építenek be, pl.: az ún. lépésálló EPS nem alkalmas lépéshangszigetelésre
• nem választják el ún. peremszigeteléssel a padozatot és annak aljzatát a helyiség falaitól. (A peremszigetelésnek is hangszigetelő képességgel rendelkező anyagnak kell lennie.) Hiába a jó lépéshangszigetelő anyag és a megfelelő beépítés, a kopogó hangokat a padló bevezeti a falba, és azon keresztül terjed tovább.
• nem építenek be az aljzatbeton, vagy esztrich alá technológiai fóliát. A cementpép befolyik a lépéshangszigetelő lemezek illesztési hézagaiba, és mikor az megszilárdul hanghidakat képez.
• durva bánásmód miatt a lépéshangszigetelő anyag összenyomódik, megsérül, ilyen helyeken nem tudja azt, amit normál esetben.

Esett már szó arról, hogy a léghangok terjedése elleni leghatékonyabb védekezés a nagy tömegű szerkezetek beépítése. Különösen érvényes ez többlakásos épületek lakáselválasztó falainál, födémeinél. Ezekben az esetekben, ha nem "hanggátló" típusú (tehát nem tömör) falazóanyagokat alkalmaznak, vagy túlságosan karcsú, vékony, kis saját tömegű falakat építettek, akkor többlet hangszigetelést kell beépíteni. Ilyen lehetőség a többrétegű fal; különböző falvastagságú falak közé beépített hangszigetelő anyag (pl. ásványgyapot, vagy üveggyapot). Ha két azonos szerkezetű falat építünk közbenső légréssel, vagy hangszigetelő anyaggal elválasztva, akkor a két falazat azonos saját-frekvenciája miatt a hangszigetelő képesség kisebb, mint eltérő faltípusok alkalmazása esetén.
Ötletes megoldás, amikor a pórusos blokktégla függőleges üregeibe falazás során száraz homokot töltenek, ezáltal az üreges téglafal eredeti tömegét a homokkal megemelik, így a fal megközelíti a tömör téglafalak súlyadatait. Fontos, hogy akusztikai követelmények kielégítésére is épített fal falazásakor, az álló fugák teljesen ki legyenek töltve habarccsal. Amíg hőszigetelési és páratechnikai szempontból kedvező az ún. N+F (nút-féderes, habarcs nélküli álló fugájú, fogazottan csatlakozó elemek) falazóelem, akusztikailag kedvezőtlen.
Hangszigetelési igények esetén is érvényes az általános építési szabály: megfelelő anyagot - megfelelő módon - a megfelelő helyre, és csend lesz (ha a szomszéd is úgy akarja!)