Átszabott ajtók

Az átalakítást a mázolt ajtólap felületének az átcsiszolásával kezdjük el. E célra kiválóan alkalmas az excenter csiszoló, de vibrációs csiszolóval, vagy kézzel is elvégezhetjük a munkát. Ha viszont natúr fafelületű ajtólapra vágyunk, akkor a többnyire farostlemezzel borított ajtóról hőlégfúvót használva távolítsuk el a festéket, és utána csiszoljuk fel az ajtólap összes felületét, bele értve az ajtóéleket is. Ha az ajtólapra natúr falemez-borítású új fedőréteget kívánunk ragasztani, akkor a mázolt felületet csak durván fel kell borzolnunk. Az oldószeres ragasztóval mindkét felületet kenjük be vékonyan, majd a szikkadási idő elteltével a fedőlemezt - a hosszabb oldalának élével - illesszük az ajtólapra, és fektessük az ajtólapra. A ragasztást középről kezdve erősen nyomkodjuk le, a széleken pedig kalapáccsal alátétfára mért erőteljes ütésekkel préseljük le. Az új fedőlap éleit munkáljuk pontosan az ajtólappal azonos méretűre, majd a felületét csiszoljuk teljesen simára. Az ajtólap éleire is ragasszunk azonos, vagy hasonló faanyagból készült színfurnér élborítást, és lecsiszolásuk után kenjük be esetleg páccal, majd keményolaj alapozóval.
Második fázisban az ajtólap fazonírozását végezzük el. Ehhez a barkácsáruházakban kapható idomos ajtószegélyléc készletek valamelyikét, vagy fazonosra mart léceket használhatunk. A díszléc készletek előnye, hogy ezek felhasználásra készek, sarkaik gyárilag gérbevágottak, csak az ajtólapra kell ragasztanunk őket. A ragasztásukhoz folyékony szeget, azaz Patex ragasztót használjuk. E léckészletek különféle méretű ajtókra valók, és a kialakítható keretek formája is eltérő.
A fazonosra mart, 1,5-2 m hosszú lécek olcsóbbak, ám ezekből magunknak kell a kívánt kazetta kereteket összeállítani, és ívelt formák kialakítására csak csekély mértékben adnak módot. Felületüket még darabolásuk előtt csiszoljuk teljesen simára. Az ajtólapra kerülő keretek darabjait előbb gérvágó fűrésszel, vagy gérvágó-ládába fogva finomfogú fűrésszel vágjuk le, majd a darabokból ragasszuk össze a megfelelő méretű kereteket. Ezeket a hátoldalukon, a sarkuknál ferdén beütött tűzőgép kapcsokkal is fogassuk össze. A kész és már megszilárdult keretek aljára ezt követően kenjünk ragasztót, majd pontosan az ajtólapra helyezve illesszük a fedőlapra. A kereteket egy nagyobb falappal lefedve célszerű csavaros szorítóval lepréselni. Az esetlegesen kitüremkedő ragasztót azonnal távolítsuk el a felületről.
Ha ragaszkodunk a szokásos, fehérre mázolt felületű ajtóhoz, akkor a keretek felragasztása után az egész ajtót előbb alapozzuk le, de vigyázzunk, hogy a kiálló keretek sarkainál ne keletkezzenek festékmegfolyások. Ha e helyekre túl sok festék került volna, a felesleget vagy dolgozzuk el, vagy kinyomkodott ecsettel szedjük fel. Ezután már csak két vékony rétegben felkent, jól eloszlatott fedőréteget kell az ajtóra terítenünk.
A natúr felületű ajtólapot csak lakkoznunk kell, mégpedig az ajtólap egész felületén. E célra selymes fényű, színtelen lakkot használjunk. Az első réteget a szokásosnál erősebben célszerű hígítani, száradás után egy közbenső csiszolással érdemes biztosítani a teljesen sima felületet és a lakk megfelelő tapadását. A teljes száradás után az ajtót már csak a helyére kell akasztani, és élvezhetjük újjávarázsolt ajtónk látványát. E módszerek valamelyikét főként a lakótelepi lakásokban lakó tulajdonosok figyelmébe ajánljuk, mivel e lakásokba csak sima, farostlemezes ajtók kerültek beépítésre, és jellegtelenségüktől valószínűleg már többen szeretnének megszabadulni.