Talajtakaró gyeppótlók - "ahol még a fű sem nő"

Ahol nem él meg a fű

Vannak olyan körülmények, melyek negatívan befolyásolják a fűfélék életkörülményeit. Fák alatt először megritkul, majd fokozatosan kipusztul a gyep. Ennek oka az árnyék, és az ebből közvetve adódó nyirkos környezet, levegőtlen talaj, amelyre a mohafajok megjelenése is utal.
Az árnyékon kívül a pázsittelepítést a meredeken lejtős terület is meghiúsíthatja: ha az ezen lezúduló csapadékvíz esetleg mégsem mossa ki a talajból a fűfélék gyökereit, akkor is szinte lehetetlen a gyep gondozása. Például a fűnyírás is nehézkes ilyen körülmények közt. Hegyvidéki környezetben, a köves talajon sem mindig megoldható a fűnyírás, hacsak nem hordatunk egy termőréteget a köves földre, mielőtt gyepet telepítünk.
Az ilyen problémás helyek gyeppótlására megoldást jelentenek a talajtakaró növények. Ezeket az alacsony növésű fajokat az árnyékos, vagy meredek fekvésű területeken kívül csupán színfoltképzés gyanánt, a változatosság kedvéért is beilleszthetjük kertünkbe.
A gyepekhez viszonyítva a talajtakaró gyeppótló növények kevesebb gondozást igényelnek. Nem kell nyírni őket, és ha a lombjuk már megfelelően záródott, és teljesen befedte a talajt, akkor a gyomok sem képesek előtörni alóluk. Hátrányuk, hogy a fűfélékkel ellentétben nem bírják a taposást, ezért ha a kerti út gyeppótlókkal beültetett részen halad keresztül, mindenképp rakjunk le lépőköveket, hogy megkíméljük növényeinket az igénybevételtől.

Bőséges a választék a talajtakarókból

A gyeppótlókból elég nagy választék áll rendelkezésre, így mindenki megtalálhatja az ízlésének leginkább megfelelőt. A borostyán (Hedera helix) árnyékos, vagy félárnyékos helyen lévő talaj befuttatására kiválóan alkalmas, csupán a szélsőségektől óvjuk. Sem a túl száraz, sem a nagyon nyirkos körülményeket nem kedveli. A borostyánnak számos forma és színváltozata van, melyeket vegyesen ültetve egy tarka szőnyeget varázsolhatunk kertünkbe.
Az örökzöldeknél maradva az orbáncfű (Hypericum calycinum) is kiválóan alkalmas gyeppótlónak. Ez a 20-30 centiméter magas félcserje gyorsan elszaporodik. Télen haragoszöld lombjával, nyáron pedig citromsárga virágaival díszít.
A meténgek (Vinca minor, V. major) 60-100 centiméteres talajon kúszó hajtásaikkal is gyorsan takarást biztosító növények. Nyár elején nyíló kék virágaik is látványosak, de van aranytarka lombú változata is (Vinca majos variegata). Talajtakarásra az elfekvő növekedésű borókák is alkalmasak (Juniperus chinensis fajtái) ám ezek sokkal lassabban fejlődnek az előbb felsoroltakhoz viszonyítva. Míg az örökzöld talajtakarók télen-nyáron díszítőértékkel bírnak, addig a késő ősszel visszahúzódók előnye, hogy évszakonként más-más látványt nyújtanak. Kiváló gyeppótló a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a salamonpecsét-félék (Polygonatum sp.), az ibolya (Viola odorata), vagy a százszorszép (Bellis perennis). Utóbbit sokan a fűfélékkel keverten vetik. Így azonban vagy a rendszeres nyírás miatt ritkán tud majd virágot bontani, vagy, ha megvárjuk a bevirágzást, akkor a gyep nem örül majd a rendszertelen gondozásnak.

Másolva a természetet

Számos gyeppótló növényfaj hazánkban is honos, így akár begyűjtéssel is szert tehetünk rájuk. Ha megfigyeljük, hogy természetes élőhelyükön milyen körülmények között élnek, abból hamar kiderül, kertünk melyik részében éreznék magukat legjobban.
A borsos varjúháj (Sedum acre) pozsgás leveleivel is jelzi, hogy szárazságtűrő. A tűző napon fejlődik legjobban, ezért ezt ne ültessük fák árnyékába. Ellenkező esetben megnyúlt, életképtelen hajtásokat növeszt, miközben a fényt keresi, és ezzel elveszíti természetes habitusát.
A már említett gyöngyvirág és salamonpecsét - mivel vadon is erdei aljnövények - a fák alatt kitűnően érzik magukat. A pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) a nyirkos területek, patakpartok növénye, így kertünkben is állandóan nedves talajú helyre kerülhet.
A fák alatti árnyékos részekre hagymás növényeket is ültethetünk. Ezek az alacsony növésű krókuszok, tulipánok, íriszek kora tavaszi virágaikkal üde színfoltjai a kertünknek, majd ezt követően visszahúzódnak.
A fű közé is telepíthetünk különböző virágos fajokat, mint a kankalinok (Primula sp.), vagy a százszorszépek.
Meglepő, de gyeppótlóként olyan növényeket is alkalmazhatunk, melyek egyébként a pázsitban gyomnak számítanak. Ilyen a fehér here (Trifolium repens), a kerek repkény (Glechoma hederacea), vagy a porcsin keserűfű (Polygonum aviculare).

Telepítés, gondozás

A gyeppótlókat a növekedési erélyüknek megfelelően telepítsük: a gyorsabb növekedésűeket ritkábbra, a lassabban fejlődőeket sűrűbbre ültessük, hogy minél előbb benőjék a rendelkezésükre álló területet. A sor és tőtávolságot azért is fontos jól megválasztani, mert amíg a talajtakarók nem fedik le teljesen a talajt, addig a rendszeres gyomlálást is be kell terveznünk a munkamenetbe. Általánosságban a 20x30-cm-es sor és tőtáv a legtöbb gyeppótlónak megfelel, a hagymásokat pedig ettől eltérően foltokba ültessük.
A már jól begyökeresedett példányok gondozási munkálatai nem jelentősek. Mindössze az adott fajra jellemző növényvédelmi szempontokat és permetezéseket kell jól időzítenünk, és a nyári aszályos időszakban öntözéssel pótolnunk a vízhiányt.