Látványos lombú díszcserjék

Az őszi lombszíneződés a levélvesztést megelőző átváltozás eredménye. Ilyenkor a levelek zöld színanyaga a (klorofill) elbomlik, viszont a sárga színt adó karotinoidok a levelekben maradnak, ebből adódik a levelek lehullás előtti megsárgulása. Megváltozik a levelek sejtjeinek tartalma, savassága, és ennek következtében mutatkozhat bennük egy piros nedv. Ezt az anyagot antociánnak nevezik. Lehetséges az is, hogy a növények lélegző fehérje-sejt-testecskéi ősz felé a belőlük kiáramló oxigén visszamaradó részétől oxidálódnak, és ettől válnak bíborló vagy ibolyaszínűvé. Ezekből adódik minden esztendőben a varázslatos őszi lombszíneződés.
A beszínesedett levelek egy része hamar lehullhat, a többségüknél azonban ez a folyamat hosszú ideig is eltarthat. Így számos lombhullató díszcserjénél a látványos őszi lombszíneződés különösen sokáig tart. Ehhez persze az időjárási viszonyoknak is megfelelőeknek kell lenniük. A hűvös, esős idő, és a korai fagy viszont megrövidítheti ezt az időszakot.
Néhány díszcserje ágai és hajtásai befásodva vesszőkké válnak, melyeket a kötészetekben, vázák, virágtálak, kosarak és egyéb tartók díszítésére használnak fel. A levágás lehetőleg a rügyek alsó részének visszahagyásával történjen, így könnyen fejlődhet helyette új a tél elmúltával. Levágásuk utáni tartósságuk érdekében, tegyük friss, hűvös és tiszta vízbe. A fásodott aljukat éles ollóval ferdére vágjuk, kis kalapáccsal kissé megütögetjük, és az így keletkezett sebfelülettel elérhető az ág elegendő vízfelvétele. Tehetünk a vízbe virágtartósításhoz használt készítményeket vagy literenként pár gramm cukrot, esetleg citromlevet. A legtartósabb akkor lesz, ha először 10:4 arányban kevert víz és glicerines oldatba kerül egy napra, és csak ez után tesszük sima vízbe. Így nagyon sokáig gyönyörködhetünk a színpompás levelekben. Az őszi lombszínek nagyon sokfélék, uralkodó szín azonban a piros vagy vörös, és ennek minden árnyalata, de a leggyakoribb ezek közül a liláspiros.
A pirosra és vörösre színeződőkből legfigyelemreméltóbb a fehér som (Cornus alba), a fanyarka (Amelanchier ovalis), a közönséges borbolya (Berberis vulgaris), a thunberg borbolya (Berberi thunbergii) és a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), melynek levelei szép narancsszínt is ölthetnek. Szintén narancsos-vöröses a fényes levelű galagonya (Crataegus lavallei), és a bőrlevelű (C. crus-galli).
Liláspiros lombszíneződésűek a törpe mandula (Amygdalus nana), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Ide sorolhatjuk még a közönséges kecskerágót (Euonimus europaeus), és a bibircses rokonát (E. verrucosus), a fagyalokat (Ligustrum), valamint a mindegyiküknél szebb szárnyas kecskerágót (E. alatus) is.
Sárga lombszíneződésűek a húsos som (Cornus mas), a birs (Cydonia oblonga), a finomlevelű kínai boglárkacserje (Kerri japonica), a japán rózsa (Rose rugosa), a bangitalevelű hólyagvessző (Pysocarpus opulifolius), valamint a mirtuszlevelű gyöngyvessző (Spiraea thunbergii).
A piros-sárga lombszíneződésűekhez sorolhatjuk a varázslatosan fénylő kárminpiros és aranysárga színeződésű díszcserjét (Parrotia persica), amit csodálatos színei miatt varázsfának is hívnak.