Szomszédviták: a zajtól az akadályokkal kirakott útszélekig

Fűnyírás, fúrás-faragás

Az egyik leggyakoribb konfliktus forrása a zaj, hiszen van, aki hétvégén pihenne, más pont hétvégén ér rá a háza körül elvégezni a szükséges feladatokat, melyek gyakran zavaró hanghatással járnak. A 2012. évi II., szabálysértésekről szóló törvény kimondja, hogy aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja, szabálysértést követ el. A PTK 2013. évi V. törvény alapján az ingatlan használójának – tulajdonos, bérlő, haszonélvező – kötelessége, hogy ne zavarja szükségtelenül a szomszédjait, illetve a környezetében lakókat. A lakóknak ugyanis nem kötelessége eltűrni a zajt. Azonban az elég szubjektív, hogy kinek mi a szükséges és szükségtelen zaj. Sajnos nincs általános csendháborítási szabályrendszer, ez településenként, kerületenként, vagy társasházak esetén akár házanként eltérhet.

Ma már egy telefonos applikációval is mérhetjük

A 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelete mondja ki, hogy milyen határértékeken belül kell esnie az adott zajnak, attól függően, hogy az ingatlan hol helyezkedik el, és hogy hány órakor történik a zajkeltés. Kisvárosban, faluban található lakóterületen 6 és 22 óra között 50 dB, 22 órától 6 óráig 40 dB zaj a határ. Nagyvárosban, sűrűn beépített, vegyes lakóterületen 6 és 22 óra között 55 dB, 22 és 6 között pedig 45 dB a határérték.

Ha a hangos tevékenység a rendeletben megjelölt időpontokon kívül, vagy a megadott zajszint felett történik, akkor elvileg szólhatunk a rendőrségnek. Ha úgy ítélik meg, hogy valóban szabálysértés történt, akkor bírságot szabhatnak ki, ha pedig a zavaró zaj visszatérő problémát jelent, birtokvédelmi eljárás kezdeményezhető. Kérdés, hogy ilyen ügyben egyáltalán kijön-e a rendőr, a másik mérlegelendő, hogy ezzel elkezdődhet a szomszédok között egy soha véget nem érő vita, adok-kapok, ami lehet, hogy a kellemetlenségeket még súlyosabb irányba tereli, nem pedig a megoldás felé.

Nyáron a fő problémát a fűnyírás szokta okozni, és mivel ez külső zajforrásnak minősül, erre szigorúbb a szabályzás. Általánosságban füvet nyírni csak hétköznap reggel 7 és este 20 óra között szabad, szombatonként reggel 9 és 12 óra között, vasárnap és ünnepnapokon pedig tilos. De az önkormányzatok szabadon eltérhetnek ettől.

Közterület, de néha nem

A házak előtti közterület érdekes jogi és logikai megítélés alá esik. Amikor füvet kell nyírni, a járdáról havat kell eltakarítani, az a ház tulajdonosának a dolga, tehát olybá tűnhet, az is az ő magánterületéhez tartozik. Ám amikor valaki ráparkol, és nyomvályút csinál a fűben, azt nem védheti meg a területet gondozó például kövek kirakásával, mert az közterület. Ez egyébként jellemzően kis magyar abszurd, hogy rendszerint mindig annak kell tekinteni a ház előtti területrészt, ami a tulajdonosnak előnytelen, az önkormányzatnak előnyös.

Ház előtti parkolás

Azt, hogy a házunk elé parkol valaki, azt kötelesek vagyunk tűrni, mert az közterület, még ha a gondozásáról többnyire nekünk kell gondoskodni, akkor is. Azonban nagyon gyakori probléma, hogy az ingatlan tulajdonosa más járművek miatt nem tudja megközelíteni a saját kapubejáróját. Ennek a jogi problémának a megoldása – legalábbis a törvényes keretek közt – nem is olyan egyszerű.

A kapubejáró előtti rész tartozhat az ingatlanhoz, azaz lehet magánterület, de gyakrabban az már közterületnek minősül. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy közterület esetén például az önkormányzat akár fizetős parkolóhelyeket is kialakíthat az ingatlanunk előtt.

Magánterület esetén azonban a tulajdonos – ritka kivételtől eltekintve – más járművek parkolását akár tereptárgyakkal is megakadályozhatja. Mondjuk ez ritkaság, hogy valaki méterekkel beljebb építi a házat (utcaképi okokból erre lehet, hogy nem is volt lehetősége), vagy beljebb teszi a kerítését annak érdekében, hogy a kerítésen kívül is maradjon olyan magánterület része, ami felett rendelkezhet, például oda csak ő parkolhat.

A ház előtti közterületi parkolási helyzet még kellemetlenebb, ha éppen a házunk előtt parkolásra kifejezetten alkalmas szélesebb terület van, vagy található a közelben üzlet, focipálya, rendezvényterem, ami miatt mások rendszeresen parkolnak a házunk előtti részen. Így e területet mi kvázi ingyen tartjuk rendben, azért hogy mások használják. Ilyenkor is (több-kevesebb sikerrel) a rendőrség és a közterületfelügyelet eljárását lehet kezdeményezni, de csak akkor, ha a parkolás a KRESZ szabályait sérti.

Például tilos várakozni ott, ahol a jármű az útmenti ingatlanra való behajtást vagy az onnan történő kihajtást – az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulása nélkül – akadályozza. Valamint ott és úgy is tilos várakozni, ahol a jármű szabályosan várakozó másik jármű megközelítését vagy elindulását akadályozhatja. Ebben az esetben a szabálysértés független attól, hogy az akadályozó jármű közterületen, vagy magánterületen van-e leállítva. Célszerű lehet ilyen helyeken a kapura is felszerelni egy megállni tilos vagy várakozni tilos táblát, esetleg egyedi táblát kihelyezni, amin szerepel a KRESZ előbb említett rendelkezése, és hogy a szabálytalan várakozás minden esetben rendőrségi feljelentést von maga után. Aztán embere válogatja, lesz, akinél hatást érünk el, lesz, akit ez nem fog érdekelni.

Bár nagyon bosszantó, ha a saját ingatlanunk előtt akadályoznak bennünket a szabálytalanul várakozó járművek, de az önbíráskodással, vagy az akadályozó járművekben károkozással csak magunkra hozzuk rá a bajt. A rossz helyen álló, minket akadályozó járművek megrongálása bűncselekmény, a rongálás miatti büntetőeljárás mellett pedig az okozott károk megtérítésére is kötelezhető az elkövetője, és az sem lesz enyhítő körülmény, hogy a megrongált jármű szabálytalanul parkolt.

Kövekkel sem védhetjük a gyepet a parkolóktól

Magánterületen nincsen akadálya kövek, vagy egyéb tárgyak elhelyezésének a területen, ez tulajdonosi jogunk. A közterület tulajdonosa azonban az önkormányzat. A közterületre pedig engedély nélkül semmilyen műtárgy nem helyezhető el: kövek, betontömb, karó, oszlop. Egyes önkormányzatok rendeletben meghatározzák a konkrét távolságot is, nem mindegy, hogy mondjuk az árok mellé, két méterre az úttesttől ütünk le egy fényvisszaverővel ellátott karót. Ezzel baleset- és kármegelőzési kötelezettségünknek teszünk eleget, és jogszerűen eljárva az önkormányzati rendelettel sem megyünk szembe. Azonban ez a fényvisszaverő karó nem kerülhet az út mellé közvetlen, pedig két legyet ütnénk egy csapásra: parkolni sem tudnának ott, és egyben jelezné a beljebb lévő árkot.

Minden közterületi kihelyezést engedélyeztetni kell, és ezt jó eséllyel elutasítják településképi okból, hiszen ha nekünk engedik, akkor ott eltér az utcakép a többiekétől, ha mindenkinek engedik, akkor előbb utóbb karókkal és kövekkel lesz tele az út széle, és nem lehet majd leparkolni. A közterületre kihelyezett tereptárgyak miatt bírságot is kaphatunk, emellett kártérítésre is kötelezhetnek, ha valakinek a járművében kár keletkezik, mert ráhajt egy ilyen parkolás akadályozási céllal kitett kőre.

Minden nézőpont kérdése

Van egy mondás, hogy egyenlők között is vannak elsők. A szabályok persze annyit érnek, amennyit betartanak, vagy betartatnak belőlük. E sorok írója évekkel ezelőtt járt úgy, hogy nekiment egy 40 cm magas, fém kerékpártárolónak, ami úgy lett kihelyezve, hogy a közút közvetlen széléig lógott, az útpadkán is rajta volt. A közútkezelővel levelezés kezdődött az autóban keletkezett kár miatt, és mindaddig jogosnak tűnt a kártérítési igény a kihelyezővel szemben, amíg ki nem derült, hogy a kerékpártárolót a helyi önkormányzat rakatta oda, csak egy kicsit szabálytalanul sikerült ennek a kivitelezése. Egyik hivatal nem bántja a másik hivatalt, az igazság szubjektív, a szabályok meg nem mindenkire vonatkoznak egyformán, így az ügy gyakorlatilag megszűnt létezni. A kerékpártároló pedig 40 centivel az éj leple alatt valahogy távolabb mászott az úttesttől, így már nem is ott volt, ahol volt.