Ólomcső helyett
- 2020. márc. 24.
- 2 perc olvasás
Az ólomcsövet tartalmazó régi vízvezetékek felújításával inkább előbb, mint utóbb szembe kel nézni. A szerelvény ipar szerencsére számtalan lehetőséget kínál erre, problémát inkább az anyagiak jelentenek. A vízvezetéki hálózatba beépíthető csőféleségeket rendeletek szabályozzák. A rendelet nem tiltja például a horganyzott acélcsövek használatát, ugyanakkor a piacon lévő csővezetékek jelentős hányada nem alkalmas a vékony horganyrétegük miatt. Ennek ellenére a relatív könnyű szerelhetőség, a kis hőtágulás, és leginkább az olcsó beszerzési áruk miatt korábban rengeteg épületbe került beépítésre ilyen csövek, ahol már pár év után korróziós problémák jelentkeztek. A korrózió hátterében rossz anyagminőség vagy helytelen anyagválasztás állt. Ivóvíz-hálózatba az acél és a réz rendszerelemeket csak szigorúan ebben a sorrendben lehet beépíteni a folyási iránynak megfelelően, ugyanis az oldott réz-ionok korróziót váltanak ki az acélcsövekben. Különösen ott veszélyes ez, ahol cirkulációs ágat alakítunk ki, ebben az esetben nem lehet keverni a két anyagot.
Vízvezeték felújítási lehetőségek
A horganyzott acélcső gyártók portfóliójában megtalálhatók a rozsdamentes csővezeték rendszerek is. Ezek is elhanyagolható hőtágulással rendelkeznek, ráadásul a préselhető szereléstechnika igazán szerelőbarát, így megfelelő alternatíva lehet. Ugyanakkor a beszerzési ára többszöröse is lehet a horganyzotthoz képest.
Hasonló a helyzet a rézcsövekkel is, amelyet kisebb átmérőkben különösen falon kívüli szereléshez favorizálnak a szerelők, ám nagyobb átmérőkben a beszerzési ára nagyságrendekkel megnő, különösen, ha nem a hagyományos forrasztásos kötéstechnológiával, hanem a préselős rendszerrel dolgoznak.
Másik opció lehet még a polipropilén csővezetékrendszer, amely korrózióval szembeni ellenállósága és alacsony beszerzési ára miatt lehet jó alternatíva, ám a polipropilénnek a legnagyobb a hőtágulása, ráadásul a polifúziós kötéstechnológia idő- és helyigényes, különös tekintettel a nagyobb átmérőknél. Továbbá a „sütős” technológia kényessége miatt rendkívüli precizitást igényel egy kötés létrehozása, ahol, ha nem teljesül minden feltétel, az könnyen a rendszer belső keresztmetszetének drasztikus csökkenésével járhat.
Az ötrétegű csőrendszer gyakorlatilag a fenti rendszerek előnyeit ötvözi. Az alumíniumrétegnek köszönhetően a hőtágulása egy nagyságrenddel jobb, mint a polipropilénnek, bár az is igaz, hogy jelentősen meghaladja az acélét. A külső és belső műanyagrétegnek köszönhetően teljesen korrózióálló, továbbá a rendkívül jó csőérdességgel rendelkezik. A szereléstechnika képes a mérleg nyelvét az ötrétegű csövek oldalára billenteni. Akár a komplett épületen belüli vízhálózatot ki lehet alakítani vele az épületek túlnyomó többségében.
A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2020/február.
