Az ivóvízben előforduló ólom fő forrásai az épületek, lakások belső hálózatában még sok helyen jelen lévő ólomcsövek, így leginkább a városmagok régi épületei, és az ezekben található lakások tekinthetők leginkább kockázatosnak. Fontos megjegyezni, hogy ólom tartalmú ivóvíznek nincsen különös íze vagy szaga, így pl. fémes íz megjelenése nem utal az ivóvízben lévő ólom jelenlétére, sem annak mennyiségére, így abban az esetben is lehet a csapvizünknek az ólom tartalma jelentős, ha semmilyen panaszt nem észlelünk az ivóvízzel kapcsolatban.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ is kutatást indított; a lakosság segítségével a baj mértékét, illetve a víztisztító berendezések hatékonyságát mérik. Egy országos ólomtérkép is készül – ajánlásokkal. Leginkább az1945 előtt épült társasházak vízvezetékeiből kerülhet ólom a csapvízbe. A NNK tavaly májusban azt jelezte, hogy minden ötödik háztartásban lehet gond, még budapesti iskola csapvizében is túl sok ólmot találtak, Heves megyében tizennyolcezer lakás lehet érintett, de egy szegedi iskola ivóvizét is szennyezettnek találták.
A rossz példák ellenére az NNK nyugtatta a kedélyeket. Megítélésük szerint a víz alapvetően biztonságos, a szolgáltatott ivóvízben jellemzően nem található ólom, azonban az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva kerülhet a csapvizünkbe ólom. Ez elsősorban azokban az épületekben jelenthet kockázatot, amelyekbe az 1940-es évek előtt ólomcsöveket építettek be. Ezek az épületek jellemzően a régi, belvárosi városrészekben találhatók, ahol ugyan a lakások egy részében már kicserélhették a vezetékeket, de az épület belső hálózatában még megtalálhatók az ólomcsövek. Ez nem csak budapesti probléma, a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban is vannak 1940 előtti épületek, és azt követően is építkezhettek ólomcsövekkel.
Másfél évvel ezelőtt egy programot indítottak, hogy pontosan fel tudják térképezni a veszélyes helyeket és a veszély nagyságát. A programnak két része van. A nyitott laboratórium programot azoknak hirdették meg, akik a kockázati csoportba tartoznak, vagyis vagy régi épületben laknak, vagy kisgyermeket nevelnek, illetve várandósok. A veszélyeztetett területekről az NNK-hoz beküldött eredményekből az látszik, hogy a probléma jelentős, a csapnyitáskor nyert vízminták 30-40 százaléka szennyezett. Ugyanakkor reggel egy percnyi folyatás hatására jelentősen csökkenthető a kockázat, ha nagyobb mennyiséget a már kifolyatott csapból a hűtőben tárolunk. A vízfolyatás persze nyilván csak tüneti kezelés, végleges megoldást a csőcsere jelentene.
Átmeneti megoldásként a NNK vizsgálja még a víztisztító berendezések hatékonyságát is. Végül is a kérdésre a pontos választ a lakosság aktív közreműködésével tudják megadni. Kifejezetten várják a vizsgálatra beküldött mintákat Újpestről, Gazdagrétről, Békásmegyer-, Óbuda-hegyvidékről, Pest megyében Pécelről, Budaörsről, Törökbálintról, Kerepesről. Ha mindenhonnan lesz minta, 2020 őszére elkészül az ólomszennyezettségi térkép, addig csak az épületek korát mutató térkép érhető el, ez jelzi az ólomkockázatot.
A fővárosi ivóvízben még az Európai Unió által 2013. december 25-én csökkentett,10 mikrogramm/literes határértéket sem éri el az ólomkoncentráció. A budapesti átlagérték mindössze 1,5 mikrogramm/liter – közölte a Fővárosi Vízművek.
A közműszolgáltató tájékoztatása szerint már jóval a 2013-as hatályba lépést megelőzően megkezdte a felkészülést a korábbihoz képest ötödére csökkentett ólomhatárérték-változásra, és az eltelt húsz évben szisztematikus terv szerint cserélte le az ólomtartalmú vezetékeket. A 3,5 milliárd forintot meghaladó ráfordítással – közel 30 ezer ólom bekötővezeték kiváltásának köszönhetően – a közel 240 000 bekötővezeték között mára már csak kis arányban, mindössze 1,6 százalékban fordul elő ólomtartalmú.
Az 1970-es évek előtt épült lakások, házak belső hálózata azonban részben vagy egészben mind a mai napig a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből állhat. Mivel a belső hálózat az ingatlantulajdonos tulajdonában áll, annak karbantartása, ellenőrzése, szükséges javítása, átalakítása nem az ivóvíz-szolgáltatók felelősségi körébe tartozik.
Még az ólomtartalmú csövek esetében sem egyértelmű azonban, hogy valóban megjelenik az ólom a csapvízben. Az ólom kioldódásának mértéke elsősorban a víz összetételétől függ. Minél lágyabb és minél savasabb az ivóvíz, annál erősebb a kioldódás, míg a kemény víz vízkőréteg kialakításával csökkenti az ólom kioldódását a csövekből. A hálózati vízszolgáltató azoknak, akik házi vízszűrő berendezéssel akarják biztosítani az ólom eltávolítását, azt javasolta, hogy csak bevizsgált, hatósági tanúsítvánnyal ellátott, erre a célra valóban ajánlott készüléket vásároljanak, amelynek karbantartásáról, tisztításáról rendszeresen gondoskodni kell.
Ingyenes bevizsgálás
Az OKI az ún. „nyitott laboratórium” keretében lehetőséget ad arra, hogy a lakosok saját csapvizükből mintát vegyenek, eljuttassák az OKI-ba, és ingyenesen megvizsgáltassák a csapvizük ólom tartalmát. Ezáltal az általános információk és kockázati szintek mellett a saját csapvizük ólom tartalmát is megismerhetik, és ez alapján egyéni tájékoztatást kapnak a további teendőkről, lehetőségekről.
Jelentkezni az olom@oki.antsz.hu e-mail címen, vagy postai úton lehet. Amennyiben a megadott e-mail címen jelentkezik valaki a vizsgálatokra, akkor postai úton eljuttatnak neki egy mintavételi csomagot, amely 2 mintavételi edényt, egy adatlapot, illetve egy mintavételi utasítást tartalmaz. Ennek segítségével bárki el tudja végezni a minták levételét. A levett vízmintákat a kitöltött adatlappal együtt postai úton vagy személyesen lehet eljuttatni az OKI-hez.
A levett és beküldött vízminták ólom tartalmát az OKI laboratóriuma vizsgálja meg. Az eredményekről e-mailben vagy postai úton küldenek tájékoztatást. Az ingyenes vizsgálati lehetőség 2020. március 31-ig biztosított a projekt keretein belül.
Az ólom hatása
Az ólom az egyik legrégebben ismert fém, a XIX-XX. századig általános és elfogadott volt a használata, többek között evőeszközöket, edényeket, vízvezetékeket gyártottak belőle. Az ólom ilyen irányú felhasználását azonban az 1970-es évektől kezdve betiltották Európában. Az 1970-es évek előtt épült lakások, házak esetében azonban előfordulhat, hogy az ingatlan belső vízhálózata mind a mai napig a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből áll, melyekből ólom oldódhat az ivóvízbe.
Az ólom toxikus elem, amely az emberi szervezetbe kerülve idegrendszeri és fejlődési zavarokat okozhat. A jelentős ólommennyiséggel való érintkezés különösen a magzatok és a kisgyermekek esetében veszélyeztetheti az egészséget.
Győződjünk meg róla
A festetlen ólomcsövek matt szürke színűek, és általában lekerekített, kiszélesített peremmel kapcsolódnak más csövekhez. Anyaguk puha, karcolás esetén fényes, ezüstszínű fémfelület válik láthatóvá. Ha a csövet fém tárggyal megkopogtatjuk, az ólomcső tompa hangot ad, míg a vörösréz vagy vascső esetében élesebb, csengő hangot hallhatunk.
A főmérővel rendelkező fogyasztók (ez főképp családi házak esetén jellemző) a vízóraakna fedelét felnyitva tudják megvizsgálni a belső hálózatról a főmérőre csatlakozó vezetéket. Mellékmérős lakásoknál, akik vízmérő nélkül, a közös költség részeként, általányban fizetik vízdíjukat, a lakásnak azokon a pontjain ellenőrizhetjük a vezetékek anyagát, ahol azok a falon kívül futnak (például a konyhai vagy fürdőszobai csapok alatt). Tudni kell azonban hogy a fenti módszerek csak irányadóak, az alaposabb vizsgálat érdekében mindenképpen célszerű szakember segítségét kérni.
Az sem jelent feltétlenül közvetlen veszélyt, ha valaki a belső hálózatának valamely pontján ólomvezetéket talál. A fővárosi, közepesen kemény vízben lévő ásványi anyagok – különösen a magnézium és a kalcium – a belső ivóvízhálózatokban esetlegesen előforduló ólomvezetékekben vízkő formájában lerakódnak, amely csökkenti az ólom ivóvízbe oldódásának esélyét. Csak erre azonban semmiképpen nem szabad alapozni, a régebbi, sőt az újabb lakások és házak belső vízhálózatát is mindenképp érdemes megvizsgálni, szükség esetén felújítani.
A lehetséges érintet
területek Budapesten