Fűfelületek virágosítása

A kerti füves felületek kisebb-nagyobb részének virágosítása a különféle tulipánokkal, nárciszokkal, jácintokkal, sáfrányokkal, illetve krókuszokkal, valamint az egyéb hagymás, hagymagubós és gubós évelő növényekkel ebben az időszakban már időszerű azért, hogy tavasszal mielőbb virágozzanak. A kora tavaszi virágzású hagymások jellemzően csak a virágzásuk idején láthatók, ezután, nyugalmi életszakaszukban visszahúzódnak a talajba úgy, hogy a fű jól elfedheti a helyüket. Számos hagymás növény kedvező termőhelyen terjeszkedésnek is indul, így kifejezetten jó, természetesnek ható színfoltot képez. Ehhez előrelátó módon elegendő teret kell hagyni számukra. Egymásba növésüket a köréjük mélyen leszúrt lemezcsíkokkal akadályozhatjuk meg. Sajnos a többségük a következő év tavaszára sem marad meg. Ezt előre pontosan látni nem lehet, mert a helyi adottságok nagymértékben befolyásolják. Sokszor minden tavaszra újabb őszi ültetés válik szükségessé.

A hagymás növények kínálata annyira gazdag, hogy mindenki találhat közülük olyat, amely a helyi adottságoknak a legmegfelelőbb. A választás lehetőleg a legkevésbé igényesekre essen, hiszen ezek maradhatnak meg leginkább a kerti körülmények között. Leginkább a nálunk is honos tavaszi sáfrányok, krókuszok, illetve a kisebb termetű nárciszok válhatnak be. A kevésbé elterjedtek közül figyelmet érdemelnek a különféle gyöngyikék, tőzikék, keltikék, valamint a madártej-félék, a hóvirágok és még sok másféle növény. A félárnyékot kedvelők közül a medvehagyma és a téltemető a legmegfelelőbb. Azok számára, amelyek a nyirkosságot is igénylik, mint a hóvirágok többsége és a tavaszi tőzike, különösen fontos az állandó nedvesség. Nagy termetű növényt, mint a császárkorona és az égkék hagyma, csak akkor szabad választani, ha számukra elegendő területet tudunk biztosítani, és ha beleillenek a virágosítani kívánt helyi füves felület összképébe.
Ha nincs mód a nyárvégi, őszi újratelepítésre, és a fűfelület nyírása csak rövid ideig halasztható el, akkor olyan hagymásokat válasszunk, amelyek az idő előtti levélvesztést, lomblevágást is elviselik. Ilyenek, pl. a gyöngyikék és a korai sáfrányok. Minél erőteljesebb a füves felületek fűállománya, annál nagyobb méretű földbeni résszel rendelkező, ugyanakkor szapora hagymás növények kerüljenek bele a talajba, mint pl. a nárciszok és a tavaszi sáfrányok. Finomabb füvű pázsitba, ritkább fűállományú gyepbe az illir sáfrány és a korai sáfrány erőteljesebb változatai is megmaradnak, de ez megfelelő a bókoló nárcisznak és törpe rokonának is.
A sáfrányok és a törpe nárciszok kivételével a hagymásokra jellemző, hogy a füves felületekbe az alapfajok alkalmasabbak, mint a kertészeti, hibrid változatok. A tulipánokból is főként a karcsúak lehetnek jók fűfelületek virágosítására, kötetlen, illetve szabályos elrendezésben egyaránt.
Növényeink akkor lehetnek a legszebbek, ha színenként külön-külön, önálló, szabálytalan foltokban telepítjük őket. Tetszetős párosítások egy jó ültetési tervben már előre megtervezhetők. Figyelembe kell venni a növény és a virág méretét, formáját, az egymás mellé szántak virágzási idejét, valamint az egy időben virágzók virágszíneit is. Az alacsonyabb termetű növények előre valók, szegélyképzők is lehetnek. Mögéjük illenek a magasabb, szélesebb termetűek, majd utánuk a kifejezetten karcsú növények ültetendők. A méretbeli különbségek azonban a másfél-két virágzat nagyságot ne haladják meg, mert akkor nem várható összefüggő színes összhatás.
A virágzási idők különbségét a szintes társításokkal is hasznosíthatjuk. Ehhez különféle, a virágzási idejükben is eltérő hagymások kerülhetnek együtt elültetésre egyazon fűfelületi részbe, így ugyanazon a helyen szinte folyamatos virágdísz várható. Az elrendezés csak a lábazati részeknél és az utak mellett legyen szabályos, de a fűfelületekben elhelyezkedő kertelemek körbevetése már inkább szabálytalan legyen. Ez vonatkozik a fatövek körüli hagymaültetésekre is. Az oldott formájú csoportokon belül a jó összhatás érdekében csak az egymástól való távolság legyen rendezett.
A nagy hagymájú növényeket általában egyenként kell elültetni oly módon, hogy a földbe kerülő rész legnagyobb átmérőjénél kétszer-háromszor nagyobb mélységbe kerüljenek a hagymák, ugyanakkora térközökkel. Lehetőleg az extra méretű, vagy az I. osztályú hagymákat válasszuk ültetésre. Nagyon fontos szempont az állapotuk is, ami a keménység függvénye. Ültetés előtt ajánlatos a kórokozók elleni kezelésük is. Folyadékcsávázáskor az egészséges példányok általában leülepednek, a felszínen úszó példányokat el kell távolítani. Ezután a hagymákat el kell ültetni, hogy a visszaszárításukat elkerüljük.
A fűbe ültetés ideje akkor érkezik el, ha a talaj hőmérséklete 10 cm mélyen 10 °C körüli, mely a legkedvezőbb a begyökeresedéshez. Hazai viszonyok között ez általában a szeptember közepe és az október közepe közötti időszak. A beültetett területrészeket érdemes megjelölni, nehogy olyan beavatkozás történjen ezen a területen, ami a hagymák épségét veszélyezteti. A télre takarás legkésőbb a talajfagyok beállta környékén, a fűfelület érett komposztfölddel való szétterítésével oldható meg. Ezzel a talaj átfagyása is mérséklődik, és tél végén késik a felmelegedése is. Ez gátolja a hagymák idő előtti kihajtását.


 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: virágosítás, virág

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Átlátszó „virágcserép”

Gömb vagy félgömb alakú akváriumban gerinces élőállat (azaz hal), NEM tartható, viszont nagyon alkalmasak növények, kaktuszok életterének kialakítására. Kisebb növényt ültethetünk üvegkancsóba,...


Kerti ötletek

Ahhoz hogy a kertünk megszokott látványába újat csempésszünk, nem kell feltétlenül nagy anyagi ráfordítás. Sokszor egy egyszerű ötlet nagyon ütős lehet. Íme, néhány gondolatébresztő kép.