A hagymás növények kínálata annyira gazdag, hogy mindenki találhat közülük
olyat, amely a helyi adottságoknak a legmegfelelőbb. A választás lehetőleg a
legkevésbé igényesekre essen, hiszen ezek maradhatnak meg leginkább a kerti
körülmények között. Leginkább a nálunk is honos tavaszi sáfrányok, krókuszok,
illetve a kisebb termetű nárciszok válhatnak be. A kevésbé elterjedtek közül
figyelmet érdemelnek a különféle gyöngyikék, tőzikék, keltikék, valamint a
madártej-félék, a hóvirágok és még sok másféle növény. A félárnyékot kedvelők
közül a medvehagyma és a téltemető a legmegfelelőbb. Azok számára, amelyek a
nyirkosságot is igénylik, mint a hóvirágok többsége és a tavaszi tőzike,
különösen fontos az állandó nedvesség. Nagy termetű növényt, mint a
császárkorona és az égkék hagyma, csak akkor szabad választani, ha számukra
elegendő területet tudunk biztosítani, és ha beleillenek a virágosítani kívánt
helyi füves felület összképébe.
Ha nincs mód a nyárvégi, őszi újratelepítésre, és a fűfelület nyírása csak rövid
ideig halasztható el, akkor olyan hagymásokat válasszunk, amelyek az idő előtti
levélvesztést, lomblevágást is elviselik. Ilyenek, pl. a gyöngyikék és a korai
sáfrányok. Minél erőteljesebb a füves felületek fűállománya, annál nagyobb
méretű földbeni résszel rendelkező, ugyanakkor szapora hagymás növények
kerüljenek bele a talajba, mint pl. a nárciszok és a tavaszi sáfrányok. Finomabb
füvű pázsitba, ritkább fűállományú gyepbe az illir sáfrány és a korai sáfrány
erőteljesebb változatai is megmaradnak, de ez megfelelő a bókoló nárcisznak és
törpe rokonának is.
A sáfrányok és a törpe nárciszok kivételével a hagymásokra jellemző, hogy a
füves felületekbe az alapfajok alkalmasabbak, mint a kertészeti, hibrid
változatok. A tulipánokból is főként a karcsúak lehetnek jók fűfelületek
virágosítására, kötetlen, illetve szabályos elrendezésben egyaránt.
Növényeink akkor lehetnek a legszebbek, ha színenként külön-külön, önálló,
szabálytalan foltokban telepítjük őket. Tetszetős párosítások egy jó ültetési
tervben már előre megtervezhetők. Figyelembe kell venni a növény és a virág
méretét, formáját, az egymás mellé szántak virágzási idejét, valamint az egy
időben virágzók virágszíneit is. Az alacsonyabb termetű növények előre valók,
szegélyképzők is lehetnek. Mögéjük illenek a magasabb, szélesebb termetűek, majd
utánuk a kifejezetten karcsú növények ültetendők. A méretbeli különbségek
azonban a másfél-két virágzat nagyságot ne haladják meg, mert akkor nem várható
összefüggő színes összhatás.
A virágzási idők különbségét a szintes társításokkal is hasznosíthatjuk. Ehhez
különféle, a virágzási idejükben is eltérő hagymások kerülhetnek együtt
elültetésre egyazon fűfelületi részbe, így ugyanazon a helyen szinte folyamatos
virágdísz várható. Az elrendezés csak a lábazati részeknél és az utak mellett
legyen szabályos, de a fűfelületekben elhelyezkedő kertelemek körbevetése már
inkább szabálytalan legyen. Ez vonatkozik a fatövek körüli hagymaültetésekre is.
Az oldott formájú csoportokon belül a jó összhatás érdekében csak az egymástól
való távolság legyen rendezett.
A nagy hagymájú növényeket általában egyenként kell elültetni oly módon, hogy a
földbe kerülő rész legnagyobb átmérőjénél kétszer-háromszor nagyobb mélységbe
kerüljenek a hagymák, ugyanakkora térközökkel. Lehetőleg az extra méretű, vagy
az I. osztályú hagymákat válasszuk ültetésre. Nagyon fontos szempont az
állapotuk is, ami a keménység függvénye. Ültetés előtt ajánlatos a kórokozók
elleni kezelésük is. Folyadékcsávázáskor az egészséges példányok általában
leülepednek, a felszínen úszó példányokat el kell távolítani. Ezután a hagymákat
el kell ültetni, hogy a visszaszárításukat elkerüljük.
A fűbe ültetés ideje akkor érkezik el, ha a talaj hőmérséklete 10 cm mélyen 10
°C körüli, mely a legkedvezőbb a begyökeresedéshez. Hazai viszonyok között ez
általában a szeptember közepe és az október közepe közötti időszak. A beültetett
területrészeket érdemes megjelölni, nehogy olyan beavatkozás történjen ezen a
területen, ami a hagymák épségét veszélyezteti. A télre takarás legkésőbb a
talajfagyok beállta környékén, a fűfelület érett komposztfölddel való
szétterítésével oldható meg. Ezzel a talaj átfagyása is mérséklődik, és tél
végén késik a felmelegedése is. Ez gátolja a hagymák idő előtti kihajtását.