Riasztás rádiófrekvencián

A megoldásra egy igen egyszerűen elérhető, és viszonylag olcsó szerkezet, egy vezeték nélküli kapucsengő szolgál. A barkácsáruházakban 3-5 ezer forint körüli áron igen sokféle kapható. Van olyan sorozat, ami kívül teljesen azonos elemekből áll, csak az adó és a vevő között áthidalható hatótávolságban különböznek.
Ez a hatótávolság 30, 50, 100 m körül változik, ami természetesen a terepviszonyoktól, és főként az épületek anyagától is függ. Egy betonpanel épület például lényegesen lerövidíti a hatótávolságot.
Az adó és a vevő között rádiófrekvenciás kapcsolat van, általában mindkettő elemmel működik, a vevőegység olykor hálózati meghajtású. A hatótávolság kulcsa valószínűleg az adóban lévő telep feszültsége. A nagyobb hatótávolságú csengők adójában 9 V, sőt egészen speciális 12 V-os elem van.
Riasztónkhoz tehát egy ilyen vezeték nélküli csengőt használunk fel, némi átalakítással. Lehetőleg olyat válasszunk, ami kellő tartalékkal áthidalja majd az adó és a vevő közötti távolságot. Az átalakítás tulajdonképpen a vevő oldalt egyáltalán nem érinti. Ez ha megkapja az adó jelét, akkor hangjelzést fog adni. Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor szerelhetünk bele egy kapcsolót, hogy olyan időszakokban, amikor úgy sem látja el "őrző-védő" feladatát, akkor ne fogyassza a telepet. Ehhez azonban elegendő akár az is, ha az elem érintkező saruja alá ilyenkor egy karton lapocskát tolunk, és ezzel megszakítjuk az áramkört.
Az adó oldalán két feladatunk van. Egyrészt meg kell oldanunk a tápellátását, másrészt ezt a tápot kívülről kapcsolhatóvá kell tennünk. Ez az egység ugyanis egy riasztó jeladójává attól válik, hogy a dobozából való kiszerelés után a nyomógombját egy vékony, beforrasztott vezetékkel rövidre zárjuk. (Először azzal próbálkoztunk, hogy az eredeti nyomógomb érintkezőit hoztuk ki egy külső kapcsolóra, a szerkezet azonban nem működött. Valószínűleg a beforrasztott vezeték elhangolja az adót a vevő frekvenciájáról, és a két egység így nem érti egymást.) Az eredeti tápot természetesen kivesszük a dobozból (különben folyamatosan adná a jeleket), és az elemcsatlakozókra vezetéket forrasztunk. Ez úgy elegánsabb, ha egy tápcsatlakozó aljzatot építünk be a házba. A külső tápegység lehet az eredeti elem, nagyobb kapacitású akkumulátor vagy akár egy hálózati adapter is. Nincs szükségünk nagy teljesítményre, akár egy 200 mA-es adapter is megfelel.
Ezt az árambekötő vezetéket kell megszakítanunk a nyitásérzékelő kapcsolóval, és egy azzal sorba kötött főkapcsolóval. Nyitásérzékelő kapcsolóból bőséges választékot találunk pl. a Conrad katalógusban, vagy elektromos szakboltokban. Mi a képünkön láthatót választottuk, melynek mikrokapcsolóját egy rugalmas lemez működteti, de el tudunk képzelni mágneses Reed relét, vagy folyadékkapcsolót is. A lényeg az, hogy ez a kapcsoló a védett ajtó kinyitásának pillanatában zárja az áramkört, ráadja a tápot az adóra és a jeladó működésbe lépjen. A főkapcsolóra azért van szükség, hogy a védett ajtó kinyitása után az adót hatástalaníthassuk.
A kapcsoló és az adó - megfelelő helyre történő - felszerelése után a távriasztó készen is van. Egy ilyen, szándékoltan egyszerű szerkezetnél nem kívánunk sem riasztás késleltetéssel, sem más kiegészítéssel foglalkozni, ami riasztónkat bonyolítaná. Ez jelent a használatnál némi kompromisszumot, de nem jelentőset, cserében viszont egyszerű a szerkezet, hiszen csak össze kell szerelni a kész elemeket.