A szaunák működését segítő eszközök a szaunatér szolgáltatásának teljességéhez
szükségesek. A kiegészítők és tartozékok helyes megválasztása éppolyan fontos,
mint a megfelelő szauna kiválasztása. Ilyenek a víztartó dézsa, a fakanál, a
hőmérő, az óra, a légnedvesség-mérő, a kefék (1), de ide sorolhatjuk a
ruhafogast (2), lámpaárnyékolót (3), polcokat, szekrényeket (4),
szaunatextíliákat (5), sőt a különféle illóolajokat, szappanokat is (6).
A szaunában a gőz úgy keletkezik, hogy a kályhában felmelegített kövekre vizet
locsolunk. Ezeknek a köveknek nagy hőmérsékletet és hőmérséklet-ingadozást kell
elviselni repedezés és törés nélkül. Követelmény még, hogy szabályos alakjuk
mellett jó hőtároló képességük legyen, valamint felhevült állapotban se
bocsássanak ki gázokat. Lehetnek természetes eredetű kőzetek, pl. gránit, bazalt
(7), de elterjedtek a kerámiakövek is, melyek porózus szerkezetüknek
köszönhetően tartósabb, lágy és nedves gőzképződést eredményeznek, de előnyeik
közé sorolható a magas élettartam is.
Szauna építésekor gazdasági és műszaki szempontból egyaránt a határoló falak
elkészítése jelenti a legnagyobb feladatot. A szaunafülke belső fala csak fából
készülhet, és légállapota, belső téri klímája is annál jobb, minél több benne a
fa. Magyarázat erre a fa egyenletes hőmérséklete, valamint
légnedvesség-szabályzó tulajdonsága. A fa sajátos illata mintegy lelki
megnyugvást is jelent a szaunázók számára. A fa magas ára tudatos és megfontolt
tervezést követel meg.
A következőkben tekintsük át a különböző szerkezetű szaunák építését.
Természetesen ez csak általános útmutatás lehet, hiszen mindenki saját
lehetőségeinek ismeretében "szabhatja testre" szaunáját, és ahol nem csak a
rendelkezésre álló hely, hanem a pénztárcánk is "alakformáló" lehet.
A blokkos vagy boronafal előre megmunkált kör vagy négyzet keresztmetszetű
faelemekből készül árokcsapozással és boronakötéssel. Ugyanilyen faelemekből
függőleges elrendezésű boronafal is készíthető, ennek szerelése és kapcsolása
azonban jóval körülményesebb. A vízszintes elemekből álló boronafalak
sarokkötéssel, erősítőcsapokkal köthetők egymáshoz (8). Ez az elrendezés
használati szempontból is kedvezőbb, ugyanis az ilyen fal a faanyag száradásából
adódó vagy egyéb okok miatti mozgását a ránehezedő építményterhek miatt jobban
elviseli.
A boronafal egymáshoz illesztése árokcsappal (9) igen egyszerű. Kültéri
építésnél a hornyot úgy kell fordítani, hogy abba az eső ne hullhasson bele,
tehát a csap árka mindig lefelé forduljon. Az árokcsap profilja lehetőleg ferde
kialakítású legyen, mert így az elemek könnyen egymásba illeszthetők. Az
időjárásnak kitett boronafal alsó elemeit érdemes jobb minőségű anyagból
készíteni, és a kezdő sor alá szigetelést helyezni. Különösen nagy gondot kell
fordítani a hőszigetelésre, mivel a falszerkezetnek téli időszakban akár 120 °C
hőmérséklet különbséget kell kiállnia. Ez a különbség lakóépület esetében 35-40
°C.
Néhány példa a falak kiegészítő hőszigetelésére: belső önhordó boronafallal;
kettőzött boronafallal; kettőzött sarokkötéssel (10). Bármelyik megoldást is
választjuk, a befektetés néhány év alatt megtérül. Boronafalak belső
hőszigeteléseként a burkolat mögé töltött törekes anyag ugyanúgy megfelel, mint
a drágább táblás szigetelőlemez. Utólag vagy építés közben használhatunk,
helyszínen habosított anyagot is: a kész boronafalra szegezett burkolattartó
hevederek adják a szigetelés vastagságát. A távtartókra rögzített, belső oldalán
fóliával bevont burkolat a szigetelés zsaluzata. A vízszintes boronafalas
szaunák és faházak számtalan variációban megépíthetők. A blokkos rendszerű
szaunák mennyezetét - főként kerti építés során - különös gonddal kell
elkészíteni. Alapszabály, hogy a mennyezet hőszigetelése a fallal azonos vagy
annál jobb legyen (11).
Az elemes vagy paneles falak esetében az elemek magassági mérete közel azonos a
szaunatér belmagasságával, szélessége pedig igény szerinti. Vastagságát
hőtechnikai szempontok határozzák meg: belső térben 6-8 cm, faház jellegű
épületnél 10-15 cm a megfelelő. A panelek alapeleme a burkolatot viselő önhordó
keretváz. A keretváz elemek a sorolhatóság érdekében süllyesztett hornyokkal
profilozottak. A burkolat felszegezéséhez a keretváz belsejébe erősítő
keresztbordázatot kell készíteni. Felületi (külső) burkolatként többféle anyag
is használható, de a belső oldalra csak faanyagú lemez vagy léc kerülhet.
A belső tér eltérő páratartalma miatt a falburkolat alá párazáró réteget:
alufóliát vagy lágy, időálló műanyag fóliát kell beépíteni, mely hosszú időn
keresztül képes elviselni a magasabb hőmérsékletet. A keretváz közeit
hőszigetelő anyaggal kell kitölteni, ami lehet műanyag hab, szálas anyagú táblás
vagy helyszíni habosítású hőszigetelés (12). Összeállítás során az illesztéseket
kívül takaróelemmel, belül a takaróelem alatti fólia átfedéssel kell ellátni.
Sarok készítésekor hasonló az eljárás, csak az elemek derékszögben egy sarok-
vagy sorolóoszlophoz kapcsolódnak, és a belső sarkot egy takaró sarokléc zárja
(13).
A vázas szaunafalak rétegfelépítése azonos a tábláséval. A légzáró fóliát
azonban legalább 5 cm átfedéssel kell készíteni. Egy oldalon kasírozott, táblás
szigetelés esetén a vázat külön fóliacsíkkal kell takarni úgy, hogy az átfedés
itt is meglegyen. A vázhoz a burkolat alá összefüggő párazáró réteget kell
helyezni.
A mennyezet mindkét esetben ugyanúgy szerelhető, mint a falelemek, annyi
különbséggel, hogy a hőszigetelés legalább 1,2-1,5-szer legyen nagyobb a
falakénál. A fóliaszigetelések galléros átfedése (14) megakadályozza a belső
túlnyomás szerkezetbe való jutását. A panelek szerelési hézagait a tökéletes
zárás érdekében a szerelés végeztével habosított hőszigetelő anyaggal tölthetjük
ki.
Egy adott helyiség falára is készülhet burkolat, ahol a hőszigetelés és a
párazáró rétegek többféleképpen is kialakíthatók. Egy dolog azonban nagyon
fontos, nevezetesen, hogy a burkolati fal és az épület fala között minden
esetben megfelelő légrést kell hagyni. Ennek hiánya esetén a faanyag
gombásodhat, csökken a hőszigetelő képesség, és kellemetlen szagok is
keletkezhetnek. Az ilyen falat távtartó elemekre (15) rétegesen kell
felszerelni. Ezek lehetnek vízszintes vagy függőleges irányúak. A légjáratot a
jó szellőzés érdekében úgy kell összekapcsolni egy ablakkal ellátott száraz
légterű helyiséggel, hogy a szaunafülke belső szellőző rendszere ettől független
legyen. A légjárat vastagsága a távtartó vastagságával azonos legyen, de akár
1-2 cm is elegendő. A további felépítés azonos az elemes vagy vázas szerkezet
építésével, de ebben az esetben a nem látszó oldalon akár farostlemezt is
használhatunk.
Nem lenne teljes írásunk, ha nem ejtenénk néhány szót a manapság egyre inkább
elterjedőben levő infraszaunákról. Az infravörös meleget az orvostudomány hosszú
évek, évtizedek óta széleskörűen alkalmazza és elismeri. Már nagyszüleink is
tudták, hogy az infravörös meleg elősegíti néhány betegség és fizikai panasz
gyógyulását. Ebben nincs semmi meglepő, hisz a Nap egészséges élethez szükséges
sugárzása jórészt infravörös sugárzás.
A hagyományos szauna a hétköznapok rohanó világából szertartásos hangulatával a
nyugalom szigetére varázsol bennünket. A szaunák annak köszönhetik
népszerűségüket, hogy testünket viszonylag rövid idő alatt erőteljes
verejtékezésre ösztönzik. A hagyományos szaunákban a felfűtést végző kályha a
hőmérsékletet akár 90 °C fölé is emelheti. E magas hőmérsékletet nem mindenki
bírja egyformán. Az infrás megoldás a maga 55 °C-os maximumával nagyszerű
lehetőség azoknak, akik nem kívánják a forróságot, vagy egészségügyi okokból
kénytelenek azt kerülni. Még egy dolog, mely az infraszauna mellett szól, a
hatásfoka. Ez annak köszönhető, hogy a hosszúhullámú infravörös fény nem csak
1-2 mm-re hatol be a bőrbe, hanem annál mélyebbre, így nem csak a bőrt, de az
izom és zsírréteget is éri. További előnye még, hogy az alacsony hőmérsékletnek
köszönhetően kellemesebben érezzük magunkat, nem fáradunk ki, inkább
felfrissülünk.
Az infraszauna könnyen és gyorsan felállítható, hordozható. A működéséhez
szükséges hőmérsékletre 5-10 perc alatt felhevül. A rövid felfűtési idő, a
hatékonyság - közvetlenül a testet melegíti - és a működéséhez szükséges 1,5 - 2
kW miatt energiatakarékos megoldásnak mondható. A konstruktőrök ülő használatra
tervezték. Fontos az energiaforráshoz közel elhelyezkedni, mert sugárzása kb. 50
cm-en belül hatásos, emiatt méreteiben kisebb, kevesebb helyre van szüksége. Az
infrakabinnál a hangsúly nem a faanyag minőségén van. A belső borításnak azonban
feltétlenül kezeletlen, vegyszermentes fának kell lenni, mert a kezeltekből a hő
hatására mérgező gázok távozhatnak.
Az infraszauna használata az erőteljesebb izzadás által hatékonyan segíti a
mérgek és nehézfémek kiürülését szervezetünkből. Amennyiben a krónikus
fáradtságot ezek a mérgek okozzák, az infrafürdővel állandóan frissek és tettre
készek lehetünk. Az ilyen méregtelenítés különösen hasznos a máj-, és
vesebetegek számára, mivel a szennyező anyagok bőrön keresztül való távozása nem
terheli meg szerveinket. Széles körben alkalmazzák izületi gyulladások és
különféle izom-, vagy csontbántalmak esetén is. Immunrendszerünk erősítésére
ugyancsak nagyszerű.
A szauna összeállításunk 1. részében az 5., 6., 7., 10., 11., 12., 13., 14., 15.
számú képeket, a mostani folytatásban pedig a 2., 3., 4., 5., 6., 7. számú
képeket a Finnrelax Szauna és Szabadidő Kft. szaunakatalógusaiból vettük át.
A cég az alábbi telefonszámokon érhető el: (06-29) 350-096 és 250-4177;
www.finnrelax.hu