"Lakatolt" modellek II.

Ami pedig a tervezők csőlátását illeti, a Heller 1:8-as (!) Citroenje a csúcs. A valóban igen részletesen kidolgozott, összesen 1500 darabból összeállítható modellen ugyanis számos helyen kellett fémprotéziseket beépítenem a különféle szerkezeti egységekbe, hogy megfelelő legyen a működésük, szilárdságuk. Az óriás modell működőképes első futóművei, pl. két próbát bírtak ki, és csak a letört gömbfejek rézre cserélése (5), a lengéscsillapítók huzal csapszegezése után vált üzemképessé. A gömbfejű csapokat 2,5 mm-es sárgaréz huzalból, fúrógépbe fogva, tűreszelőkkel az eredeti darab alapján alakítottam ki. A lengéscsillapítók felfogó csapjaihoz pedig ugyancsak tűreszelővel kiigazított, bognárfejű szegeket használtam.
Ilyen esetekben szinte nincs is más választásunk, mint a vékony, és gyenge műanyagcsapok fémre cserélése, különben még fixen beragasztva is nagyon sérülékenyek maradnak a modellépítők számára igencsak vonzó részletek. Hasonló a helyzet minden kiálló, vékony szárú alkatrésznél, amelyek már az első portalanításkor letörhetnek. Ezt pedig csak úgy kerülhetjük el, ha már eleve tartósabb fémhuzalra cseréljük őket. A kritikus helyeket még az összeállítás előtt érdemes megjegyezni, kiigazítani, vagy fémből kialakítani. Ez csak eleinte szokatlan, később már rutinfeladattá válik.
Az ilyen részcseréknél fontos a ragasztás minősége is. A fémfelületek mindig kissé durva felületűek legyenek, ami megnöveli a pillanatragasztó tapadását. A ragasztó - megszilárdulása után - azonban rideggé válik, ezért a csapfészkek ne legyenek túl nagyok, mert a fém alkatrészek így könnyen kitörhetnek a helyükből. A fémdarabok felületére a modellfestékek még alapos zsírtalanítás után is rosszul tapadnak, száradásuk után a bevonó réteg pedig könnyen lepattogzik. Ezért a beragasztásuk után a festésre szorulókat ajánlatos rézlakkal bekenni, amely már megfelelő tapadást biztosít bármely más festéknek. Vigyázat, a rézlakk hosszú idő, általában 24 óra alatt, a levegő savtartalmának hatására köt meg! A festendő alkatrészeket mindig festetten erősítsük a helyükre. Amelyeket viszont nem szükséges festeni, de látszanak, pl. csővezetékek, mozgató rudazatok, azokat előbb polírozzuk fél-, vagy tükörfényesre, majd leheletnyi viaszbevonattal akadályozzuk meg beoxidálódásukat.