Más kárán

A történet ott kezdődött, hogy a vadonatúj fűtőpanel már a kicsomagolás után nagy csattanással "hasra esett", ami nem volt túlságosan jó előjel. Remélve azért, hogy túl nagy baja nem lett, elvégeztük a szabályszerű bekötést. Egy gyári öntött dugós bekötővezetéket csatlakoztattunk a panel sorkapcsára, majd bedugtuk a konnektorba.
Miután még egy óra múlva sem történt semmi - biztosíték ugyan maradt, de a hősugárzó felület egy fokkal sem melegedett - meghoztuk az ítéletet; ebben bizony tönkrement valami. A fűtőpanel gondosan leragasztott keretbe van zárva, egyszerűen bontani nem lehet, így le kell mondanunk róla. Akkor viszont legalább nézzük meg, mi van benne! Amúgy is kíváncsiak voltunk a belsejére, itt az alkalom, hogy enyhe erőszakkal szétszedjük, és belenézzünk. Talán a hiba okát is megleljük.
A műanyag keret bizony nagyon precízen lett összeragasztva, nem arra készült, hogy szakavatatlan kezek megbontsák. A gérben illesztett sarkok ugyan jól láthatók, de gyakorlatilag el kellett fűrészelni az egyik sarkot a 45 fokos vonal mentén. Ezután már szétnyílt az egész keret, és a sorkapocs lecsavarozása után ki lehetett húzni a belsejét.
Most láttuk csak, hogy nincs is külön burkolat, fűtőszál stb., csak egy kerámia lap - melynek fehérre festett oldalát kívülről is látjuk - a túloldalon pedig kőzetgyapot szigetelés és alufólia borítás. A csatlakozó vezetékek közvetlenül a kerámialapba vannak bekötve (beragasztva), semmilyen módon nem lehet tovább bontani.
Sajnos csak ezek után gondoltunk arra, hogy ellenállást mérjünk a két csatlakozó vezetéken, és meglepetésünkre szakadás helyett 130 Ohmot mutatott műszerünk. Ez bizony nagyjából annyi, amennyi a 380 W-os névleges teljesítményhez kell. Egy gyors bekötési próba - úgy kiszerelt állapotban, de óvatosan - és a mérés igazolódott; a panel hibátlanul működik. Ezek után már nem volt nehéz megtalálni az eredeti hibát. Bizony a gyári új csatlakozó vezetékben volt szakadás, közvetlenül a ráöntött dugónál.
Így már persze nem volt szívünk kidobni a hibátlan fűtőpanelt, de hogy lehet a kissé "szétrombolt" műanyag keretsarkot stabilan újra összeragasztani? Erre végül is több megoldást is találtunk, bár a sérülés kissé mindegyiknél látszik. A hőre könnyen lágyuló PVC keretet a forrasztópákára szerelt olvasztó betéttel újra egybe tudtuk folyatni, és ennek a szilárdsága is megfelelő volt. A műanyaghoz jól köt a Steinel Purglue ragasztópisztolyának kötőanyaga is, amely szintén alkalmas az utólagos ragasztásra. Végül ugyancsak bevált a kétkomponensű vinil műanyagragasztó.
Hibánkat tehát nagyjából sikerült helyrehozni. Persze a tanulságot mi is levontuk. Előbb kell elvégezni az alapméréseket, és csak utána szerelünk, bontunk. A másik tanulság viszont az, hogy ha a fűtőpanelnak valóban szakadása lett volna, az semmiképpen nem javítható.