Előre kívánom bocsátani, hogy a méretek most sem mellékesek, és a siker sem
garantálható azonnal. A parányi részletek mindig nehezebben megoldhatók, több
problémát okoznak, mint a nagyobbak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem érdemes ilyen
megoldásokkal kísérletezni. Az is előnyös persze, ha sikertelen kísérleteink nem
teszik tönkre magát a modellt. Főként az első próbálgatások alkalmával kell erre
jobban ügyelnünk, később viszont a gyakorlottság már átsegít mindenkit a dolgok
nehezén.
A gépkocsi
modellek többségén van néhány keskeny díszléc, fémkeret, vagy embléma, amelyeket
általában fényezés után vékony hegyes ecsettel és ezüst festékkel lehet
láthatóvá tenni. Az ezüst festékek viszont - még a króm-effekt jellegűek is - csak
ideig-óráig maradnak fényesek, és ezek sem meggyőző hatásúak, különösen a
többi csillogó fémbevonatú alkatrész mellett. Ráadásul a vékony díszlécek
festése rettentően nyugodt és biztos kezet igényel. Meggyőzőbb megoldást az
öntapadó króm, de még inkább a könnyen beszerezhető sima háztartási alufólia
jelenti. Tévedés ne essék, nem a régebben ajánlott vékony műanyag krómfóliára
utaltam, mert az a rugalmas hordozóanyag miatt csak a nagyobb, és jobbára sík
felületeken használható előnyösen. Tőlünk nyugatra azonban már kapható olyan
öntapadó-réteggel ellátott fényes alufólia, amely leheletvékony, és ugyanolyan
fényes, mint a mi háztartási alufóliánk. Kisebb mértékben még nyújtható is,
formakövetése pedig kiváló. Mint említettem, ez az anyag külsőleg nagyon hasonló
az alufóliához, csak ez utóbbin sajnos nincs ragasztóréteg. Ez viszont pótolható,
ha vízzel oldható ragasztórudat használunk a felragasztásukhoz. Ezt természetesen
zsírmentesített felületű fóliára kell vékonyan felteríteni, és a jobb tapadás
érdekében nem árt a modellre is felhordani. A festékréteget is zsírtalanítani kell,
pl. mosogatószerrel, de jobb lesz a ragasztó tapadása, ha a bevonandó helyekre nem is
kerül festék, vagy annak felületét óvatos csiszolással felborzoljuk.
A két fóliaanyag teljesen azonos módon használható fel, mármint a felsimítását
illetően. Mivel ezek az anyagok csak kissé nyújthatók, síkban nem fejthető, azaz
két irányban erősen domborodó felületek, pl. sárvédők, pótkeréktartók, domború
dísztárcsák bevonására egyáltalán nem alkalmas. A vékony fóliákat ugyanis
látható nyom nélkül még összevágott éllel sem lehet úgy felragasztani, hogy az
illesztési vonalak ne látszódjanak meg az alkatrészen. Az egymásra lapoltan
felsimított fóliákon pedig a lapolás sávja lesz nagyon szembetűnő. Ezzel szemben
viszont enyhén domború, az anyagba mélyített kontúrú, esetleg különféle
mintázatokat is tartalmazó darabokra, emblémákra, díszlécekre már jól
felsimíthatók, ha a mintázatok a síkból nem emelkednek túlságosan ki, vagy
nincsenek túl mélyen.
Keskeny
ablakkereteknél először lágyan a darabra illesztem a ráhagyással kivágott fólia
darabot, majd azt először óvatosan, pálcás vattatamponnal lenyomkodva simítom a
mélyedések aljára. Esetenként e célra puha balsafából simára koptatott idomfákat
is használok. Ezt követően pedig az oldalak felé simítom rá a fóliát az alkatrész
felső oldalára. Az ablaknyílásoknál, azok belső oldalára csak a középső,
felesleges rész kivágása után nyomkodom fel a széleket, és elsimítás után vágom
le éles késsel a kontúrok mentén feleslegessé vált fémanyagot. Ha a belső oldal
felől is be kell vonni a keretet, akkor a fólia széleit a keret élén áthajtva, a
belső oldalra is felragasztva vágom méretre, majd erre ragasztom fel a belső oldali
fólialapot, és ezt is a darabon vágom méretre. A széleit pedig puha ronggyal alaposan
a már fent levő fóliára nyomkodom. Lehetőség szerint kerülöm a ráncosodást, mert
ez a vékony anyag miatt ugyan alig, de azért látszik, ráadásul a lepréselt ráncok
könnyen a bevonat kiszakadását okozhatják a simítások alkalmával.
Egyenes díszléceknél viszonylag könnyebb a helyzet, itt megfelelő szélességűre
vágott fóliacsíkot feszítek enyhén a léc hosszfelezőjére, majd a bevonóanyagot
rongydarabbal lenyomva, húzva simítom a léc két oldalára. Szélvédők szélesebb
keretét, mint pl. az 57-es Bel-Air-ét, több darabból, egymásra lapolt szélekkel
vonom be. Az ilyen kereteknél nincs szükség a belső oldal krómozására, ám a fólia
széleket e belső oldalra is áthajtva vágom méretre. Az üveg és a keret belső
burkolata elfedi e részeket, és a fóliaszélek sérülésétől sem kell tartanom.
A Bel-Air oldalát, pl. ívelt díszlécek, hátul pedig mattra galvanizált, bordázott
karosszéria burkolatok díszítik. Meggyőződésem, hogy ezeket a díszítményeket csak
alufóliával lehet igazán valószerűvé tenni. Az ívelt díszlécek ez esetben elég
szélesek is voltak, és ívük miatt a kelleténél szélesebb alucsíkot ragasztottam a
kiemelkedő lécekre, majd elsimításukat követően borotvaéles késsel magán a
karosszérián vágtam le a feleslegüket. A hátsó bordázott fémbetéteket csak ezt
követően, nagyoltan kiszabva ragasztottam a helyükre. A bordázottságuk miatt azonban
a fóliát középről a szélek felé, bordáról bordára haladva fokozatosan nyomkodtam
a díszlécekkel határolt felületre. Még azt is sikerült elérnem, hogy a karosszéria
síkjából kiemelkedő típusnév és márkacímer kontúrjai is kidomboríthatók
voltak, és bevonatuknak köszönhetően valóban fémből készültnek látszanak. E
részleteknél jól kihasználhattam a fólia eltérő, fényes és félmatt oldalait. A
díszlécek így krómosan csillogóak lettek, amelyek hangsúlyosabbá teszik a tompán
fénylő fém díszbetéteket, amelyek ez esetben ugyanúgy valódiak, mint az eredeti
autón.
A fóliának jó
hasznát vettem a műszerfal középső részén is. Itt is elég jó munkát végzett a
mintagravírozó, és a finomrajzú, felületnyomott műszerfal fémburkolata hűen
lekövette a mintázatot, ennek köszönhetően szinte az eredetivel azonos, hálós
mintázatú igazi fémbevonattal láthattam el. Sőt, még a három nagy műszer kerete
és számlapja is fólia bevonatot kapott. Csőlyukasztóval egy milliméterrel nagyobb
átmérőjű korongokat szabtam ki, és ezeket úgy ragasztottam a műszerekre, hogy a
széleiken túlnyúló fémfólia a peremre simítva krómkeretként hat. A műszerlapok
feketére festése után az egész műszerfal nagyon attraktív hatású lett, hála az
alumínium borításoknak. Nagyobb márkacímerek "krómozását" is sikerült
már több modellen megoldanom, ám önálló, kidomborodó típusnevek fémbevonása még
a legvékonyabb alufólia alkalmazásával sem megoldható a körülvágás
körülményessége miatt.
Öntapadó fólia híján tehát a háztartási alufólia, vagy esetleg az ennél
vastagabb, de 0,1 mm-nél nem vastagabb fényes alufóliák is használhatók erre a
célra. A vastagabbak felületét még a zsírtalanításuk előtt polírpapírral
ajánlatos felborzolni. Eközben azonban ne sérüljön meg a lágy anyag felülete, mert
a koptatással könnyű "dombornyomottá", és egyben használhatatlanná tenni
fóliaanyagot. A ragasztót egyenletes rétegben egyenes, lekerekített élű balsafa
lappal kenjük fel a fóliára, mégpedig tisztára törölt üveglapra fektetve.
A fóliák kiszabásához szinte sebészi élességű, hegyes kés kell. Tapasztalataim
szerint minden egyes hosszabb vágás után meg kell fenni a kés élét, különösen a
hegyénél. A vágóél fenéséhez finom "oklahoma" követ használok, de a
legfinomabb polírpapír is megteszi. A lehúzás iránya mindig azonos legyen a
vágáséval, különben a vékony fóliák széle vágás közben könnyen beszakadhat. A
fóliák vágását mindig lapos szögben, kis erőráhatással végzem el, mert ezzel
csökkentem az anyagszélek beszakadását. Ezt egyébként a nem jól megfent késél is
könnyen előidézheti. A modellen végzett beszabásoknál lassan, a kidomborodó rész
alsó kontúrja mellett vezetett késsel vágom át a fóliát. Ha vágás közben a kés
éle apró gyűrődéseket okoz, azonnal megállok, és élesre fenése után kisebb
erővel próbálom átvágni az anyagot. A kiszakadt szélű darabot természetesen
hibátlan fóliára cserélem. A vágás következtében a fólia széle kissé felhajlik,
amit puha rongyba csavart vékony faléccel azonnal lenyomkodok. A díszlécek kifutó
végein a fóliacsíkot egymásra préselem, leperemezem, majd ezt a peremet is a léc
oldalára ragasztva lenyomva rögzítem. A vékony anyagon ez alig látszik meg, ám a
felválásukat megakadályozza.
Végül a felületeket keményviasszal bekenve fényesre polírozom. Így ezek a bevonatok
mindig csillogóak maradnak, szemben az ezüst festékekkel, amelyek egy idő múlva
megszürkülnek, elmattulnak, csekélyke fémes hatásuk pedig hamar semmivé válik.
Fóliázott krómozások
Kit ne bosszantana az, hogy az áhított, és többnyire drága modell apróbb részletein a krómozást csak jól-rosszul sikerült imitációkkal lehet észrevetetni. A lépték e téren, már ami a hiányosságokat illeti - nem számít, mert szinte mindegyik autóról hiányoznak a vékony díszlécek, krómozott szélvédő- és ablakkeretek. Sőt, még örülhetünk is, hogy így van, mert az ilyen díszítmények csak további bosszúságot jelentenének a darabok vaskossága miatt. Az általánosan használt ezüstfestéken kívül esetenként azonban ennél jobb hatás is elérhető. Íme néhány általam már kipróbált és bevált fogás azok számára, akik szívesen kísérleteznek a valóságosabb hatás érdekében.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Szobafestés alapfokon
Lakásunk vagy annak egy-egy helyiségének kifestésének időről-időre neki kell fognunk. A falak újrafestésének számtalan oka van. Van, aki megunta a régi színt, azévek alatt megkopott, károsodott,...
Medencetakarók
Medencetakarás, medencefedés, medencefólia – mindhárom kifejezéssel találkozhat, akinek kültéri medencéje van, de a három szó nem pontosan ugyanazt jelenti.