Rostélyos szökőkút

A rostélynak azonban elég teherbírónak kell lennie, fonott kerítésháló erre a célra nem, csak a vastagabb huzalokból kialakított, ún. haydekker jellegű drót-, vagy a hegesztett szálú kerítéshálók alkalmasak.
A huzalháló akkora legyen, hogy teljesen lefedje a tálat. A feleslegének levágásához a hálóra vastag filctollal jelöljük be a tál belső kontúrját (1), majd huzalvágóval, csípőfogóval vágjuk le a felesleges hálósarkokat (2). A rostélyt illesszük a tál belsejébe, és középen megnyomkodva hajlítsuk kissé homorúra a felületét. Így a huzalvégek a tál oldalának feszülnek, a rostély pedig kevésbé lesz elmozdulásra hajlamos. A vízpumpára csatlakoztassuk rá a hosszú vízcsövet a szórófejjel, és a köréje helyezett nagy, tisztára mosott kavicsokkal támaszszuk ki. Alulra a jellegtelenebb köveket tegyük a hálóra (3), a színesebbeket, szebbeket pedig felülre. Minden egyes kavicsot a tálba helyezése előtt alaposan mossunk tisztára, hogy a víz ne szennyeződjön, és a kövek szépsége is kiteljesedjen. A szórófejet érdemes kavicsokkal kirakott kráterrel körbevenni, hogy minél kevésbé legyen látható. Végül a tálba töltsünk annyi vizet, hogy majdnem a rostélyig érjen (4), és kapcsoljuk be a pumpát. Ha a kövekre hulló vízsugár a tálon kívülre spriccelne ki, akkor ezt a kavicsok átrendezésével küszöböljük ki. A vízpumpa így mindig bőségesen kap majd vizet, és kevés kavicsból, kőből is hangulatos szökőkút kompozíciót alakíthatunk ki.