Elődje, egy feltupírozott V8-as '55-ben került, az akkor már két éve gyártott
Corvette sportkocsikba, majd folyamatos fejlesztés során ebből született meg
az '57-es szériába szánt injektoros, 283 LE-s, ún. könnyűblokkos Rochester-motor.
Ez adott igazán szárnyakat a Corvette-nek, ami az eladási eredményekből is
kiderült. Szinte változatlan formában, '59-ig volt a Corvette-k a "szíve".
Nos ezek után lássuk mit csinált ebből, a ma már klasszikusnak minősülő motorból
az AMT gárdája. Természetesen egy nagy, 1:6 léptékű modellt (címkép). A leírásban
sajnos egy szó sincs a nationáléjáról - bevezetőmben ezért utaltam rá néhány
mondat erejéig - viszont magyarázattal ellátott piktogramok, és betűjelzésű
szimpla színkód táblázat könnyíti (?) az építést. A kit egyébként a leírás
ábrái alapján a motor fő egységeinek összehangolt mozgását követő modell.
Részletességére 308 alkatrészt tartalmazó paneljei utaltak, ráadásként még
néhány fotómaratott alkatrésszel, emblémával, s acél szeleprugókkal tették
vonzóvá ezt a méretes V8-as erőmű makettet.
Először is az
átlátszó blokk üveges paneljeit vettem szemügyre. Anyagvastagságuk miatt kissé
torzítottak, különösen a bordákat és kikönnyítéseket is tartalmazó daraboknál
volt ez zavaró. A krómok jók, az alkatrészek kidolgozottsága szintén. Elég
bonyolultnak tűnt az egyes részegységek összeállítása. A darabok minősége
határozottan jobb a szokásos, és az utóbbi időben javuló AMT autók minőségénél.
Számos részlet kifinomultan igényes megformálása ellenpontozta a motorblokk apróbb
pontatlanságait, pl. az injektor dómjánál, a vízpumpánál méltányolandóan
igényes az alkatrészek kidolgozása. Az illeszkedések pontosságára azonban csak az
összeépítés adhat majd egyértelmű választ. Akkor nosza, vágjunk bele.
Az üveges blokk darabjainál nem volt különösebb probléma, és kellemes meglepetést
okozott a vezérmű tengelyén levő ívelt fogazású fogaskerékpár.. A főtengely
egyenes ugyan, de a "sonkákon" kissé finomítani kellett. A dugattyúk
két félből állnak, összecsiszolást alig igényelnek, ám a külön behelyezhető
csapszegekhez mérten bő a karok furata. Megoldás: alumínium huzalból leszabott,
és a karok furatába illő új csapszegek, utánfúrt dugattyúfuratok. Így már OK!
Sajnos a karok alsó csapágyfurata is bő a főtengelyhez mérten. Itt a tengely
forgattyús csapjaira kellett 0,3 mm vastag alucsíkból póthüvelyeket készítenem. Felragasztásukhoz
pillanatragasztót használtam. A karok azonban kellően laza illeszkedésűek maradtak. A
nyolc dugattyúval felszerelt főtengelyt kissé nehéz volt a hengerekbe szuszakolnom, de
hála a kelleténél nagyobb átmérőjű hengereknek, végül is baj nélkül a helyükre
kerültek. A főtengelyt blokkba rögzítő csapágyházak jól illeszkedtek a helyükre,
és a szerelvény könnyen forgott a blokkban. A dugattyúk kissé lötyögtek ugyan a
hengerekben, viszont ez volt a könnyű működés záloga. A hengerek bekopását,
elhomályosodását megelőzendő, finom műszerolajjal igyekeztem súrlódásukat
csökkenteni (1).
A hengerfejekkel azután meggyűlt a bajom, darabjaiból csak reszelgetés után tudtam a
több részből álló két öntvényt összeragasztani. A többi részegységgel nem volt
különösebb zűröm, pontosságuk úgy általában rendben volt. A generátor és az
indítómotor forgatható imitáció, és a tengelyeiket is olajozva szereltem a
helyükre. Az összes részegységet célszerű előre összeállítani, festeni, majd ezt
követően ajánlatos a motorblokkra erősíteni, közben fokozottan ügyelve arra, hogy
ami mozog, az ne akadozva forogjon, mozogjon. Különösen igaz ez a szelepvezérlő
rudakra, himbákra, szelepekre. Ez utóbbiak felső fészkét kénytelen voltam felül
apró műanyagcsőből levágott darabokkal leszűkíteni (2), különben kimozdultak a
himbák alól.
Ám az egész motor valahogy furcsa volt. Zavart az egész blokk áttetszősége,
mondhatni testetlensége, és emellett a láttatni kívánt részleteket is csak
sejteni lehetett az üveges darabok torzítása miatt (3). Ez nem hiba, csupán
ténymegállapítás. Egy merész ötlettel ezért az egyik oldalon az olajteknőn,
a hengerblokkon és a hengerfej öntvényén kifedéseket alkalmazva képeztem átlátszó
kitöréseket, a többi részt pedig Chevi pirosra (7:3 arányú tűzpiros és
narancssárga festék keverékével) fújtam le. Így mindjárt "testesebb" lett
az egész motor, az érdekes belső részletek pedig, úgy ahogy, de láthatók maradtak.
Az olajteknőt négy apró csavarral fogattam fel a blokkra, és a hengerfejeket
is hasonlóan erősítettem a helyükre, gondolván az esetleges utójavítások
lehetőségére is. A mozgó részeknél finom olajjal biztosítottam a súrlódó részek
kenését. A kész motorra most már csak a csővezetékeket és a bekötő kábeleket
kellett felraknom, hogy teljes legyen ez a dekoratív óriás modell.
A továbbiakban néhány módosító tanács a motort megépíteni kívánók számára.
Először is a vezérműtengelyt a főtengellyel összekapcsoló, vinilből készült
lánc nyúlik, nálam működés közben el is szakadt. A szelepek működtetéséhez
viszont szükséges a két tengely kényszerkapcsolata, amit egy közéjük erősített
kis fogaskerékkel oldottam meg. Ez egy közönséges nyolcfogú, gyerekjátékból
kiszerelt alkatrész, aminek fogmodulja megközelítően azonos volt a lendkerékével.
Fogszáma lényegtelen, ha egyébként elfér a fedél alatt. Elégséges egy csavarral
a helyére rögzíteni (4). A fő- és a vezérműtengely pontos beállítása nagyon
fontos a szemléltetés miatt, ez azonban csak a hengerfejek szelepeinek beszerelése,
a vezérlőrudak beillesztése, a hengerfejek felragasztása és a himbák felerősítése
után lehetséges. A szelepszárakat megvezető lyukak a hengerfejeken túl bővek,
szűkítésükhöz kis vinil csövecskék is megfelelnek (2). Vigyázni kell, hogy
a himbaemelő-rudak a helyükre kerüljenek, és ne szoruljanak a furatukban. A
szelephimbák mozgását egyenként kellett beszabályoznom, többnyire a csavarfej
süllyesztékének bővítése után lett megfelelő a mozgásuk. A megoldás célszerűen
egyszerű, és működik is. A fő- és a vezérműtengelyt csak egy hengernél
"lőttem be", majd a főtengelyen levő fogaskereket csak ezt követően
rögzítettem véglegesen. Ez már azért is fontos, mert a szelepek, de főként
a himbák mozgása látható, sőt még a gyújtáselosztó jeladója is körbeforog a
vezérlő elektronikai szerelvény alkatrésze felett (5).
Jók a vinil bekötő
kábelek és zárósapkák, sőt, némi sorjázást követő többrétegű krómfestés
után a vékonyabb, és speciális formára préselt sztirol csővezetékek is
fémhatásúakká tehetők, amivel valóságosabb lesz a motor összhatása. Kiemelném a
légszűrőt (6), amelyet fotómaratott szitaköpeny tesz igazán látványossá. A
szűrőbetétre rögzítéséhez a végeit úgy vágtam méretre, hogy fogóval
merőlegesre hajtott végüket pont egy horonyba illesztve rögzíthettem
pillanatragasztóval. A generátort, az önindítómotort ugyancsak fotómaratott
emblémák díszítik, és a motordómon levő adattábla is fotómaratott, feketére
festés, a felesleges festék letörlése után jól láthatók a felirataik (7).
Sommázva a tapasztaltakat; az AMT kit-jéből jó kis motort lehet készíteni,
de látványosságáért - a kifizetett árán túl - sok munkával kell megfizetni.
Részletezettsége kiválóra, pontossága, kidolgozottsága jóra, működő megoldásai
viszont csak közepesre vizsgáztak a szellemesen megoldott szelepelés ellenére.
Az üveges darabok ragasztása elég kritikus, ha nem sikerül tökéletesen, elronthatja
az egész modellt. Ha viszont kvázi kitöréseket alkalmazunk, akkor csak azt
láttassuk, amit érdemes. Az egész motor nagyon attraktív hatású, tekintettel
számos krómozott alkatrészére, továbbá 1:6-os léptékére, és nem utolsó sorban
összehangoltan működő, a valóságot utánzó szerkezeti egységeire. Hiányolni
való viszont, hogy nincs megoldva a működő részek folyamatos mozgása. Az általam
javasolt megoldás: lendkerékre egy áttételekkel jelentősen lelassított, s ezáltal
megnövelt forgatónyomatékú, 3 V-os elektromotor csatlakoztatható, amit pl.
a sebváltó helyére célszerű felszerelni, és miniatűr impulzuskapcsolóval lehet
négy 1,5 V-os elemről működtetni. A hatásos áttétel nálam 1:400 lett, amit
egy Tamiya mini WD roncstipró mechanikája biztosít, és ez csatlakozik a lendkerékhez
alul. A motor
"alapjárata" ugyan kissé talán alacsony, de követhetően működik az
egész mechanizmus. Ez jelentős pluszmunkát okozott, de úgy vélem, szükség volt
rá. Jobb híján azonban a lendkerékre szerelt 25 mm hosszú hajtókar, azaz kurbli
is megteszi, amit átmenő 2x8-as anyás csavarokkal könnyű a lendkerék, amúgy
is üres, középső lyukait használva felfogatni.
A teszthez rendelkezésemre bocsátott kitért a Mila Kft.-t illeti köszönet.
Kinetikus V8-as erőmű
Mi a manó! Transzparens (átlátszó) Corvette autómotor? Ez aztán érdekes lehet, és amint jobban szemügyre vettem, a kit testes dobozát, egyre kíváncsibb lettem rá. Képeiről sok mindenre csak következtetni tudtam, de feltételezésem szerint ennek az autómotor modellnek kinetikusan (az eredeti motor főbb alkatrészeinek mozgását követően) működnie is kell. S mivel a puding próbája az evés, ezért az AMT-Ertl újdonságát a tesztasztalomra invitáltam. Hogy miként "muzsikált" ez a motor, az alábbiakból kiderül.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Könyves részből vitrin
Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...
Modellek lakásdíszként
A modellépítőket, gyűjtőket egyéni érzelmi kapcsolat is köti a kedvenceikhez. És ezeket igyekeznek is láthatóvá tenni. Legnagyobb ellenségük a por, ami ellen elég nehéz védekezni, hogy közben...