Rögzítőrendszerek igen széles palettáját vonultatja fel a fischerhez tartozó
SaMontec márka. A különböző elemekből úgy lehet építkezni, mintha csak egy
Merklin-szerkezetet raknánk össze. Minden feladathoz, akár a legspeciálisabb
csővezeték szereléshez is, megtalálhatók azok a szerelőelemek, amelyekből
pillanatok alatt kialakítható a legmegfelelőbb csőrögzítés. Akár oldalfalon, vagy
menynyezeten, akár fém- vagy műanyagcsövet, akár kisebb vagy nagyobb hőtágulásra
számítva kívánunk rögzíteni, kiválaszthatjuk az ahhoz szükséges
rögzítőelemeket. Úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb alapelemek, és néhány
alkalmazási példa ismertetése után olvasóink számára is követhetővé válik a
SaMontec szerkezeti rögzítőrendszer, és ha családi házukban, nyaralójukban gáz,
fűtés- vagy vízszereléshez fognak, már alkalmazni tudják ismereteiket.




Legelőször is
a csövek megfogására szolgáló gumibetétes bilincseket mutatjuk meg. Egy kis
önkényes csoportosítással azt mondhatjuk, hogy egyrészes (1) és kétrészes (2)
változataik vannak. Ma már a gumibetét valamennyi típusnál közös, ami részben
puha, lágy, sérülésmentes megfogást, a dilatáció számára a megfelelő
rugalmasságot, valamint a kellemetlen csőhangok zajszigetelését szolgálja. Az
egyrészes változatok egy csuklós pánt körül elforgatva nyithatók ki, a
kétrészeseket szimmetrikus elrendezésben csavarok rögzítik, így az alsó féldarab
teljesen eltávolítható. Minden változat közös újdonsága az a gyors-zár, amelynek
segítségével egy kézzel is könnyű szerelni ezeket a csőbilincseket. A bilincs akár
fej fölött könnyen felcsavarozható, majd a cső behelyezése után a csavarfej
beakasztható, és a rögzítőcsavar meghúzható (3). Kissé eltérő kialakítású
bilincset fejlesztettek ki a műanyag csövekhez (4). Tulajdonképpen ez is egyrészes, de
kinyitni a rugalmas pánt kihajlításával lehet. Speciális gumibetéte kifejezetten a
műanyag csövekhez lett kifejlesztve; lágyabb, rugalmasabb megfogást biztosít, az egy
kézzel szerelhető (5) rögzítőcsavar pedig olyan kialakítású, hogy a cső
túlszorítását, megroppantását megakadályozza.
Speciális, kétrészes bilincs alkalmazható az ún. légvezetékekhez (elszívók,
klímaberendezések stb.), amelyek nem elvükben, hanem inkább a nagy befogási
átmérőkben térnek el az előbbiektől (6).
A csőbilincsek
csatlakozóeleme egy M8-as vagy M10-es csavaranya. Ezen keresztül tudjuk a bilincset a
megfelelő tartószerkezethez rögzíteni. A leguniverzálisabban használható
tartószerkezetek az ún. C-profilú szerelősínek, melyek vagy közvetlenül
felcsavarozhatók a falfelületre - akár mennyezetre, akár oldalfalra, padlóra (7) -
vagy konzolosan rögzíthetők (8). Az összekötő elem a sín és a csőbilincs között
a speciális kialakítású kalapácsfejű csavar (9), mely igen egyszerűen bedugható a
sín vályújába, majd elfordítás után a rajta lévő anyacsavarral rögzíthető
(10).
A csőbilincs megfogására még vagy húszféle speciális megoldás létezik, közülük
néhány egyszerűbbet megmutatunk. Talán a legegyszerűbb az egyik oldalán metrikus
menetes, a másikon dübelbe hajtható lemezmenetes tőcsavar (11), vagy a fába, fugába
beüthető menetes beütőszeg (12). Metrikus anyához metrikus menetes csap (13)
felhasználásával kapcsolható a csőbilincs. Léteznek ezen kívül különféle
elosztó, toldó, magasságállító elemek, sőt mozgó felfüggesztést biztosító
elemek (14) is, amelyekből a csőrögzítések egész hálózatát lehet felépíteni
(15). Mindezeket már terjedelmi okokból nem tudjuk bemutatni, de egy fischer
rögzítéstechnikai centrumban (az országban 12 ilyen van), vagy szaküzletben
mindezekről még részletesebb eligazítást kaphatnak olvasóink.