Befogott felsőmarók

Mint köztudott, a felsőmarók mobil gépek, ám e tulajdonságuk nem mindig előnyös számunkra. Kisméretű lécek és más apróbb munkadarabok fazonra marásához ugyanis nem alkalmasak. Azaz alkalmasak, ha mozgathatóságuktól eltekintünk, és a gépet valamely nagyobb felületű asztallap alá erősítve használjuk. Ehhez azonban az asztalba a forgácsoló szerszámnak nyílást, a gép talpának pedig süllyesztéket és felfogási lehetőséget kell teremtenünk. Vigh László tótkomlósi olvasónk ezt tette. Ám akinek ez a megoldás - mármint a munkaasztal megfúrása - nem szimpatikus, választhatja a kis méretű maróállványt, amely bármilyen asztalra, annak károsítása nélkül felfogható.

Felülről leerősített marógép

Mint említettük, olvasónk úgy oldotta meg felsőmarójának a rögzítését, hogy munkaasztalába nyílást vágott a gép talpa számára. A talp furatait átmásolta egy 2 mm-es, a talpnál nagyobb lemezre, majd kifúrta a lyukakat. Az új talplemezt a gépre erősítette, ezt követően pedig a marógépet felülről az asztal nyílásába helyezve a kontúrjait átjelölte az asztallapra. A gépet használva marta ki az új talplemez 2 mm mély süllyesztékét, és ezután már gépét szilárdan a munkaasztalra erősíthette. A gép vezetékét állítható módon rögzítette a marófej elé, így a marógéppel már kisebb faanyagokat is tudott fazonírozni. Megjegyezzük azonban, hogy hiányzik a marószerszám feletti védőburkolat, és a kisebb méretű anyagok marásához nem ártana egy rugalmas anyagtámasztékot is használni. Ez balesetmentesen szorítaná a vezetőfelületekhez a munkadarabot, amely a pontos marás alapfelvétele. Olvasónknak gratulálunk az egyszerű, ám szellemes megoldáshoz, és további sikeres barkácsolást kívánunk neki.

"Sámli" alá erősített felsőmaró

2Ez a gépállvány végső soron egy alacsony pótasztal, ami szükségtelenné teszi a munkaasztal "meglékelését". Anyaga 19 mm-es faforgácslap, esetleg 10 mm-es rétegeltlemez, darabjait az oldalaikra felragasztott 20x40 mm-es léckerettel célszerű megerősíteni. Az állvány kissé hasonlít egy sámlira, de a céljainknak nagyon is megfelelő. Előbb az asztalt készítsük el. A méretre vágott lap alá él-lap kötésben ragasszuk fel a vakkeretet, és néhány facsavar behajtásával is erősítsük meg a kötéseket. Ezt követően rétegeltlemezből vágjunk ki a gép talpával közel azonos alakú, de annál oldalanként egy újmaró átmérőjével kisebb darabot. Ezt marósablonként használva készítsük el a talp megfelelő méretű süllyesztékét (1). A mart hornyon belüli anyag eltávolításához használjunk ujjmarót. A befogópatron számára pedig közvetlenül ezt követően körkiszúróval, vagy pántfészek-maróval alakítsuk ki a szerszámok befogásához szükséges átmenő furatot (2).
Következhet az asztal éleinek a lefedése. E művelethez használhatunk vékony, ám 35-40 mm széles faléceket, de a rétegeltlemezből leszabott csíkok is jók e célra. Az élfedéseket ragasztva, néhány bognárfejű szeggel megerősítve fogassuk fel az asztallap élére. Előbb a két rövidebb élre erősítsük fel a pontosan méretre szabott élfedéseket, majd a hosszabbak élét is fedjük le (3). A lécek éléről marokgyalut használva munkáljuk le a felesleges anyagot (4). A gépet felülről behajtott csavarokkal kell felfogni, az ehhez szükséges furatokat viszont a talp alapján jelöljük át az asztalba mart fészekbe, majd kifúrásuk után a felső oldal felől készítsük el a csavarfejek süllyesztékét. Az asztallap ezzel majdnem készen is van, fogjunk hozzá az állvány kialakításához.
4Ez végeredményben két talpas oldallap, amelyet felül két masszív hevederléc kapcsol egybe. Az oldalakat 19 mm-es faforgácslapból szabjuk ki, éleiket pedig faléccel fedjük le. A magassága akkora legyen, hogy az asztallapra szerelt marógép ne érjen le az alapsíkig. A két oldallapra szegekkel is megerősítve ragasszuk fel a két-két támlécet (5). Ezek élére is érdemes élfedést ragasztanunk, mert ez nemcsak az egyöntetű külsőt, hanem az állvány szilárdságát is szolgálja. A két oldalra csavarokkal megerősítve ragasszuk fel a két talpat. Ezek belső éle egy vonalba legyen a támlécek élével, és az oldallapok felezővonalára szimmetrikusan helyezkedjenek el. A két oldallapot ezt követően egy-egy vízszintes hevederléccel fogjuk össze. Az oldalakat pontosan állítsuk merőlegesre, különben a talpak felfekvése az asztallap felszerelését követően nem lesz tökéletes. Végül az asztallapot is illesszük az állvány tetejére, és ragasztva, csavarokkal megerősítve tegyük szilárd egységgé (6) az egész állványt.
Ezzel azonban még nem értünk a munka végére, az asztal felülete így még sérülékeny, és a munkadarabokat is elég nehéz lenne rajta mozgatni. Ezen úgy változtathatunk, hogy a felületére 1 mm vastag laminált felületű melamingyanta alapú lemezt ragasztunk. Ragasztóként Palmatex-szet használjunk, ezt vékony egyenletes rétegben terítsük fel a lamináltlemez hátoldalára és az asztal lapjára. Hagyjuk tíz percig szikkadni, majd tegyünk néhány lécet az asztallapra, arra pedig beillesztve helyezzük fel a lamináltlemezt (7). Az első léceket eltávolítva nyomjuk helyére a lemezt, majd a többi lécet folyamatosan kivéve alóla teljesen simítsuk az asztal lapjára. A szilárd kötés elérése érdekében gumikalapáccsal ütögessük erőteljesen végig a felületet, vagy erős nyomás mellett fahengerrel préseljük le a lemezt. A felesleges széleket gyaluval, vagy reszelővel munkáljuk le, majd fogassuk fel helyére a marógépet.
5A maróasztalhoz szükségünk lesz egy vezetőlécre és a biztonságos maráshoz a védőburkolatról se feledkezzünk el. A vezetéklécet 20x40 mm-es és 20x60 mm-es lécekből ragasszuk össze, éleit fedjük le éllécekkel. Egyik végébe készítsünk lyukat a felfogó csavarja számára, majd a gép tengelyvonalába ragasszunk rá egy vastagító fatömböt. A vezetéklécbe marjunk kb. 30 mm magas, 50 mm széles és 25 mm mély fészket a marószerszám számára. Ezt a tartozékot csak egyenes marásokhoz használjuk. A felfogó csavarjának meghúzásával, illetve a másik vége felől egy kisebb csavaros szorítóval rögzíthetjük megfelelő beállítását követően. Ívelt, alakos élmarásokhoz azonban olyan védőburkolat szükséges, amely nem akadályozza a munkadarab alakkövető mozgatását. Ezt egy 35-40 mm vastag fatömbből fűrészeljük ki, majd az alakra munkálását követően a két M6-os felfogó kapupántcsavarja számára fúrjunk bele és az asztalba is lyukakat. A tetejére 4-6 mm vastag plexi lemezből kivágott takarólapot csavarozzunk fel, majd fogassuk fel az asztalra, és azonnal ki is próbálhatjuk egy ívelt élű fadarab marása közben (8). A "marósámli" ezzel készen van, már csak vékonyan le kell lakkoznunk, hogy a portalanítása könnyebb legyen. A kész maróasztalt bárhová felfoghatjuk két csavaros szorítóval, kényelmesen marhatunk vele vékony léceken kívül alakos munkadarabokat is.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: felsőmaró

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Felsőmarós munkák

Az asztalosok és a hobbiként famunkákkal foglalkozók számára a marógép alapvetően fontos szerszám. Ezzel képesek profi minőségű lemunkálásokat készíteni, ami a munkadarabokat gyári minőségűvé...


Új Bosch felsőmarógépek a barkácsolók számára

A Bosch barkácsolóknak szánt POF 1200 AE és POF 1400 ACE felsőmarógépeit a különösen precíz munkavégzésre tervezték, és új mércét állítanak a teljesítmény, a felhasználói kényelem és egyúttal a...