Tetősíkablakok

Az új ablak helye

Azon túl, hogy az ember megálmodja, merről jöjjön szobájába a fény, az ablak elhelyezését befolyásolja az épület szerkezeti adottsága, a kereskedelemben kapható ablakok mérete, és a megvilágítandó helység geometriai kialakítása. Lényeges szempont, hogy milyen tetőszerkezetbe kerül be az ablak. Ha úgynevezett koporsófödémes, vasbetonból kialakított tetőtér-beépítésről van szó, úgy a tetősíkablak utólagosan nem, vagy csak statikus szakértő által készített terven szereplő helyre helyezhető be. Leggyakrabban a tetőszerkezetet hőszigetelik, és belülről beburkolják gipszkartonnal, ill. építőlemezekkel. Ebben a rendszerben az ablak elhelyezését a szarufák távolsága fogja befolyásolni (5). A beépítés akkor a legegyszerűbb, ha a szarufaköz mérete egyenlő, vagy maximum 6 centiméterrel bővebb, mint az ablak tokszélessége. Ha a szarufaköz kisebb, mint az ablakszélesség akkor ki kell váltani a szarufát, ha pedig túlzottan nagy, akkor ez esetben a lécezés alatt ún. alsó teherelosztó-kiváltó keretheveder szükséges a rögzítőelemek kapcsolhatóságához.
Alapszabályként a bevilágító felület a megvilágítandó helység alapterületének legalább a 10%-a legyen. Zavartalan működtetés és egyéb kényelmi szempontok miatt a tetősíkablak szemöldökének magassága 1,9 méter körül ideális (6), a kilincs optimális magassága 180-205 cm, (újabban lehet alsó kilinccsel működő ablakot is beszerezni, de a kereskedelemben kapható távnyitó rúd (7), valamint elektromos távirányítóval működtethető ablakzár is, így a fent említett adatok a legegyszerűbb, felső nyitású ablakokra értendőek). A 90 cm körüli parapetmagasság tetősíkablak estén is megfelelő.

Tetősíkablak beépítése

A tetősíkablak olyan speciális szerkezet, amely az időjárás viszontagságainak maximálisan ki van téve, ezért szakszerű beépítést igényel. Első lépésként szükség van részletes tervekre, a szarufaközök pontos ismeretére. Fontos, hogy a tetőhéjalásnak megfelelő burkolókeret és ablak legyen kiválasztva, hiszen más-más kerettípust használnak profilos fedésekhez (cserépfedés, cserepes lemezfedés), sík fedésekhez (pala, bitumenes zsindely), illetve abban az esetben is, ha több tetősíkablak sorolódik egymás mellé vagy fölé. Figyelembe kell venni a tető hajlásszögét is, hiszen alacsony, 15-20°-os tetőlejtésnél szükség lehet ékalátétes fedőkeretre, amely 10°-kal kiemeli az ablakot a tetősíkból.
Mindezek ismeretében megkezdhető az ablak beszerelése (8). Az előző fejezetben leírtak alapján lehet kiképezni az ablak nyílását a szarufák között. Ha a szaruköz 6 cm-rel szélesebb az ablaknál, a szarufa szélesíthető rászegezett deszkával. Az ablaktok szerelésekor a szárnyat a keretről el kell távolítani. A tetősíkablak fajtájától függően készítendő elő a tokkeret a rögzítéshez (rögzítővasak felerősítése facsavarral vagy más esetben derékszögű beütőstiftek és rögzítőlemezek együttes használatával). A rögzítővasak helyét úgy kell meghatározni, hogy azok a tetőlécek közé essenek, majd a rögzítővasakkal felszerelt ablakkeretet a tetősík fölé kell helyezni úgy, hogy annak alsó éle az alatta lévő tetőléccel felhelyezett tetőfedő elem felső élétől az alábbi távolságra legyen: cserépfedésnél 4-8 cm, hódfarkú cserépnél 2-4 cm, sík fedésnél 0-2 cm. A felhelyezett és zsinórral vonalba állított ablaknál a rögzítővasakat a szarufához vagy ellenléchez kell szegezni úgy, hogy ne legyen csavarodás és 1 mm-nél nagyobb eltérés a tokátlóban. Abban az esetben, ha a tok alsó része és a szárny alsó része nem párhuzamos, rétegelt lemez alátéteket vagy az ablakhoz mellékelt műanyag éket kell a szerelővas alá helyezni, és a vasat így rögzíteni (9). A szárny felhelyezése után kipróbálható az ablak, de ha szorulna, csak a tokkeretet szabad enyhén feszegetni, az ablakszárnyat semmiképp. Érdemes ezután a szárnyat megint leszerelni, mivel a további munkálatokat az ablaknyílásban állva célszerű folytatni.
Ezután következik a tetőhéjaláshoz való csatlakozás. Először a tetőszerkezeten levő párazáró-fóliát kell elhelyezni. Plusz fóliadarabokat azért kell beépíteni, hogy belső lecsapódott pára le tudjon csurogni az ablak mellett, hiszen most már az ablak az útjában áll. A fóliára elhelyezett felső vízelvezető csatornával a vizet az ablak melletti szarufaközhöz kell vezetni (8). A héjalás legutolsó sorát rendbe kell tenni, majd a burkolókeret alsó elemét, az ablaktípustól függően, el kell helyezni. Ez történhet egyes típusoknál úgy, hogy az ablaktokot alul körülvevő gumicsíkot felhajtva, a fedőlemezt palaszeggel rögzítjük a tokhoz, más konstrukció estén először a redőzött ólomlemez gallérral bíró burkolókeretet rögzítjük az ablak takaróelemével együtt. Alapszabály, hogy az ablak takaróelemeit mindig a mellékelt csavarokkal, a burkolókeret elemeit az ablaktokhoz szöggel, a tetőléchez vagy deszkázathoz lemezkapcsokkal kell rögzíteni. Fontos, hogy ezek az elemek először a tokhoz legyenek rögzítve, és csak ezután a tetőszerkezethez. A burkolókeret beépítését alulról felfelé haladva kell elvégezni (10). Az alsó elemek után az oldalsó burkolókeret elemeit, majd az ablak takarólemezeit, végezetül a burkolókeret felső elemét kell behelyezni. A tetőhéjaló elemeket a burkolókeret állókorcához minél közelebb kell fektetni. Cserépfedésnél célszerű az ablak melletti és alatti vágott cserepeket csavarral, vagy huzallal rögzíteni.

A tetősíkablak belső burkolása

A kávaburkolás végezhető gipszkartonból, bútorlapból, rétegelt lemezből, lécelemes deszkából, vagy ezek kombinációjából. Lehet festeni, lambériázni, szövettel bevonni. A burkolat anyagától függ, hogy, háttérlécezés szükséges-e, vagy a burkolat egyszerűen a szarufára lesz rögzítve. Bizonyos ablaktípusoknál a belső burkolatot az ablaktokon lévő horonyba kell illeszteni. Ez a megoldás nemcsak esztétikus, de elkerülhető a tok és a kávabélés közötti hőveszteség is.
Most következik a belső káva hőszigetelése, lehetőleg szálas és rugalmas anyagból. A pár centis rések kitölthetők PUR-habbal, de ügyelni kell arra, hogy a hab ne türemkedjen a tető alá, mert akkora ereje is lehet, hogy a burkolókeretet kimozdítja a helyéről. A belső burkolókeretet pontos mérés után külön kell összeállítani, majd beemelni végleges helyére, ott csavarokkal rögzíteni az e célra szerelt lécvázra, vagy a szarufákra. Mindenképp ajánlatos a belső falburkolat és a most szerelt kávaburkolat éltakarására fa keretprofilt (pipalécet) használni, hogy ne látszódjanak az esetleg kialakuló repedések és az élek eldolgozatlansága. A pipaléc lakkozásával, vagy a fal színével megegyező festéssel különböző hangulatú felületeket lehet kialakítani. A sorolt tetősík-ablakok, az éltakaró pipalécek csak lakkozottak legyenek, így természetes hangulatot keltenek a szobában (11).
A szakkönyvek szerint a tetősíkablak belső kávafelületét optimális benapozás és páralecsapódás elkerülése végett úgy érdemes kialakítani, hogy az ablak alatt függőleges, az ablak felett vízszintes síkot alkosson. Aki azonban már látott ilyen kialakítást, annak a szíve szorulhatott össze, hogy még egy cserép virágot sem tehet az ablakba. A gyakorlat azt mutatja, hogy picit kevesebb fényért cserébe hangulatos, fával, kerámiával vagy akár kővel burkolt kis belső párkányt alakíthatunk ki, ahol konyha esetén hűlhet az étel, a szobai ablak pedig apró dísztárgyak tárolására szolgálhat (12). Ez utóbbi megoldás azonban csak 1m-nél nagyobb parapet magasságnál érvényesül igazán! Az utólag, fából készített polc egyben a belső párkány szerepét is ellátja az ablakmélyedésben (13). Ha a tetőtéri ablak a térdfalba süllyesztett, úgy a fal felső síkja szolgál párkányként, ellenkező esetben önálló polc építhető be.