Minél kisebb egy ablaküveg hőátbocsátási tényezője, annál
jobban szigetel az adott üveg. Az érték ugyanis azt mutatja, hogy
Hőátbocsátási tényező
Nem mindegy azonban, hogy egy ablak esetén csak az üveg hőátbocsátási tényezőjét, vagy az egész ablakszerkezetét vizsgáljuk. Az előbbit „ug”-vel szokás jelölni, ahol a „g” betű az üvegre (glass) utal, az utóbbit pedig „uw”, ami tehát a teljes nyílászáró szigetelő képességére utal; az üveggel és a keretszerkezettel együtt. Az üvegfelület hőátbocsátási tényezője lényegesen jobb lehet, mint a komplett szerkezeté, de amikor egy kereskedésben csak egy „u” értéket látunk az ablakon, akkor nehezen tudjuk eldönteni, hogy ez most az üvegre, vagy az egész szerkezetre vonatkozik. Arra viszont bizton gyanakodhatunk, hogy a két lehetőség közül a jobb értéket fogják feltüntetni. Mindenképpen tudjuk meg tehát, melyik „u” értéket adták meg.
A hőátbocsátási tényezőnek nem kizárólag az elpazarolt energia szempontjából van jelentősége, hanem „járulékosan” más jelenségeket is tapasztalhatunk. A gyengécske hőátbocsátási tényezőjű ablakhoz – mondjuk az előbbi példánkban szereplő 2,8 W/m2K-hez – ráadásként erősen és folyamatosan párásodó üvegfelületet is kapunk becsukott állapotban, és még a sugárzó hideget is, ami jelentősen rontja a közérzetet a helyiségben. Ennek magyarázata az, hogy az üveg belső oldalának hőmérséklete jóval alacsonyabb lesz, mint a kiváló hőszigetelő 1 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű üvegnél. (Egyébként 2006-tól már nem is szabad a rossz példában szereplő, gyenge hőszigetelő képességű üveget beépíteni új beépítés esetén.)
A jó hőszigetelésű ablaküvegnél a fenti kellemetlen hibák egyáltalán nem jelentkeznek. Az üvegfelület belső oldalának hőmérséklete akár 5 °C-kal magasabb lesz, emiatt nem párásodik majd, és nem fog hideget sugározni sem.