Le a festékkel!

Mázolási munkák lakásfelújításkor

4-es képBizonyos esetekben, ha a régi festékrétegek már elviselhetetlenül vastagok, páncéljuk repedezett, és a felület nagyon ragyás, jobb ha teljesen eltávolítjuk. Erre két módunk is van, a vegyszeres- és a hőráhatásos festékeltávolítás. Mindkettő kellemetlen szagokkal jár, ezért csak jól szellőzött helyiségben szabad végezni. A vegyszeres kezelésnél a szer maróhatása bontja le a festéket, közben egészségre ártalmas, kellemetlen szagú gázok is keletkezhetnek. A felmaródott festéket spatulyával, nyeles kaparóvassal távolítsuk el, és egy kartondobozba gyűjtsük össze. A marószert lehetőleg vízszintes helyzetben kenjük fel a felületre, és hagyjuk hosszabb ideig dolgozni az anyagot. A felhólyagosodott festékréteget csak ezt követően távolítsuk el. Ha a festék nem jött le teljesen, újból kenjük be festéklemaróval. Faanyagoknál a pórusokból finom sárgaréz huzalkefével távolíthatjuk el a festékrészeket. A szer maradványait általában langyos vizes lemosással kell eltávolítani, majd kellő száradás után következhet a csiszolás, tapaszolás, újabb csiszolás, majd felkenhetjük rá a friss festékrétegeket.
A festékeltávolítás másik módja a rétegek leégetése. Ehhez használhatunk benzinlámpát, PB-gázpisztolyt, vagy hőlégfúvó pisztolyt (1). A festékrétegek ilyenkor a nagy hő hatására fellágyulnak, így a felületről könnyen letolhatók. A művelet kétkezes; balkezünkben a hevítő-szerszámot irányítsuk, míg a jobb kezünkbe fogott spatulyával a fellágyult festékréteget toljuk le a felületről. Nagyon kell vigyázni, mert munka közben könnyen megégethetjük magunkat, ha a spatulyával közvetlenül a hevített részre tévedünk. Ez ráadásul helytelen is, mert a felhevített festékhártya itt még ragacsos, könnyen a szerszámra tapad, míg néhány centivel mögötte már szinte levelesen, összefüggőbben választható le a felületről (2). A fílungos ajtók pereménél jobb, ha nyeles kaparóvasat használunk, a hőlégsugarat azonban most is a szerszám előtti részekre irányítsuk (3). Az ilyen festékeltávolítás esetén is hatásos a huzalkefélés, de közvetlenül előtte megint hevítsük fel a munkadarab felületét, hogy az apró festékfoltok most is kellően fellágyuljanak. Az ajtók és ablakok pántjairól azonban minden esetben teljesen távolítsuk el a régi festéket, mert e szerelvényekre mindig több festék jut a kelleténél, és ettől jobb a pántszárakat minden mázolásnál megszabadítani, hogy elfordulásukkor ne sértsék fel a frissen mázolt réteget.

Az új festék felkenésének trükjei

5-ös képVégső soron a mázolási munkának ez a látványos része, sokan szinte csak ezt értik mázolás alatt. A régi felületeket csak tessék-lássék módon felborzolják, majd felkenik rá az új festékrétegeket. Az ilyen mázolás azonban magán viseli az előző sérülések nyomait, ezt még a vastagon felhordott bevonóanyag sem képes eltüntetni, ráadásul a kelleténél sokkal több festéket igényel. Némelyek gyakran még az alapozó festést is elmismásolják, és csodálkoznak, hogy felhősen foltos lesz a felület. Hogyne lenne, hiszen az alapozófesték az, ami nagy fedőképességű, egyben jó alapot biztosít a következő két átvonóréteg számára. Alapozni tehát mindenképpen kell, mégpedig lehetőleg a zárcímerektől és egyéb szerelvényektől megszabadított felületeken, az alapozót egyenletesen és vékonyan felhordva. Ezt ecsetelve is felhordhatjuk, de már most ügyeljünk arra, hogy a felület ne legyen csíkos, ezért a felterített festéket egyenletesen dolgozzuk el. Az ecsettel előbb hosszában kenjük fel a festéket, majd keresztirányú ecsethúzásokkal tegyük egyenletesebbé a réteget. Végül lágy ecsetkezeléssel hosszában újból simítsuk el a felületet.
Az alapozást rövidszőrű festőhengerrel is elvégezhetjük, mégpedig gyorsan, hiszen ez szélesebb, mint az ecset, s mozgatni is könnyű. A festőhengert egy hozzávaló festékes tálcában tölthetjük fel festékkel, majd ennek emelt részén nyomhatjuk ki belőle a felesleget (4). A hengert oda-vissza kell mozgatnunk, ám a hengerrel kialakított réteg vastagsága egyenletesebb az ecseteltnél.
Amint az alapozás megszáradt, a felület csiszolással történő finom felborzolása után a következhet az első átvonó réteg felkenése. Ehhez már finomabb szőrű lakkecsetet használjunk, amelynek szélességét mindig a festendő felület nagysága, illetve szélessége alapján válasszunk meg. A széles ecsettel is lehet keskeny felületeket mázolni, de így az ecset szőrzetének csak egy részét, és nem teljes szélességét használjuk ki, ráadásul a széles ecset kezelése a szűk helyeken még nehézségeket is okoz. Nagyobb terjedelmű daraboknál előbb mindig az éleket mázoljuk le, majd a nagyobb felületek bevonásával folytassuk a munkát. Egyszerre csak az egyik oldalt mázoljuk le, mert így könnyebb az ajtók, ablakok mozgatása. Ha pedig már teljesen megszáradt rajtuk az új máz, óvatosan megfordítva másik oldalukat is munkába vehetjük. Ne feledjük, mázolóbak híján csak így vehetjük elejét a felületi hibáknak. A kisebb ablakkereteknél ugyan négy nagyobb szeg beütésével elkerülhetjük a mázolt felület "felfekvését", de a mozgatásuk ennek ellenére nehézkes, ha teljesen lemázoljuk az egész keretet. A nagyobb ajtóknál ez szóba sem jöhet, ezek ugyanis túl nehezek a csak kis felületen történő megfogásukhoz és emelgetésükhöz.
A nagyobb felületeket ugyanúgy kenjük be, mint alapozásnál. A festéket dolgozzuk el egyenletesen, majd oszlatóecsetet használva simítsuk el a felületet. A sarkokon vigyázzunk, mert e részek, mint festéklehúzók működnek, és az ecsetről lehúzott festék könnyen megfolyik. Az ilyen kis festéktócsákat ecsetünkkel azonnal itassuk fel. Az éleken is kialakulhatnak ilyen kellemetlenségek, ha széles ecsettel dolgozunk, és kissé féloldalasan vezetjük a szőrzetet. A festéktöbbletet azonnal terítsük el, lágy húzásokkal oszlatóecsetet használva simítsuk el, vagy itassuk fel az ecsettel. Kevésbé alakulnak ki ilyen esetek, ha az ecset szőrzetéből - festékbe mártása után - a dobozon keresztbe feszített lehúzóhuzalt használva eltávolítjuk a festékfelesleget. Az ilyen ecset ritkábban csepeg, mint a túltöltött, könynyebb vele dolgozni, vékonyabban teríti fel a festéket, ami gazdaságos is, és ez sem utolsó szempont.
Az első átvonóréteg teljes száradását követően ugyanígy, gondosan felecsetelve, az ecsetnyomokat eloszlatva kenjük fel a második fedőréteget. Ne feledjük, a festéket mindig vékonyan - de ne éppen csak "benedvesítve" a felületet - terítsük fel, mert akkor nem fog kisimulni. A legtöbb festék ugyanis ma már tixotróp, azaz önterülő, s ha vízszintes felületre kenjük fel, kis idő elteltével eltűnnek felületéről a finom szőrzet okozta nyomok. A durva szőrzet nyomai azonban csak lágyabbá válnak, de láthatók maradnak. Itt kell megemlíteni, hogy ez nem csak az ecsettől, hanem a festék sűrűségétől is függ.
A kellően hígított festékkel könynyebb dolgozni, mint a sűrűvel, aminek az önterülése is romlik. Igaz, jobban fed, viszont nehezíti a munkát. Ezen még a vízszintes helyzetű felület sem sokat segít. A frissen bontott festékes dobozok tartalmát ritkán kell hígítani, viszont ha nem zárjuk le, a hígító gyorsan párolog belőle, s ezt idővel pótolnunk kell. Hogy mikor? Nos, erre az ecset egyre fokozottabb festékbe ragadása figyelmeztet bennünket. Ilyenkor öntsünk kevés hígítót a festékhez, alaposan keverjük fel, majd némi szünet után a műveletet ismételjük meg. Ez érvényes a mázolóedénybe töltött festékre is, hiszen ebből is folyamatosan párolog a hígító. A mázolást csak ezt követően folytassuk, és akkor elkerülhetjük a nem kellően elkevert festék okozta felhősödést, azaz a megfelelő felületi fedést.
6-os képVan egy másik probléma is, nevezetesen az elmozdíthatatlan, függőleges felületek mázolása (5). Ecsettel nehéz jól, és főként simán eldolgozni a festéket a tokokon és egyéb falra szerelt keretrészen. Az egyenletes réteg nagyon fontos, az ecsetnyom-mentes felület pedig nehezen elérhető, a fejünk feletti részekről már nem is beszélve. Még a nyakunkba is csepeghet ecsetünkről a festék. Itt azután valódi főszerephez jut a finomszőrű oszlatóecset, nélküle ugyanis nem lesz sima a festék felülete.
Aki pedig az ilyen felületeken egyszer már jó eredményt ért el, az a nagyobb ajtók és ablakszárnyak leemelésével sem bajlódik legközelebb. Megpróbálja úgymond "pánton" lemázolni a terjedelmesebb darabokat (6). Ez persze nem lesz soha tökéletes, viszont nem kell a nehézkes darabok leemelésével, elhelyezésével bajlódni. Ha ez nagyon lényeges szempont, pl. egy kis lakásban, ahol a leemelt ajtókat, ablakokat nehéz elhelyezni, a vízszintes mázoláshoz pedig helyet biztosítani, akkor jó vagy sem, ezt kell tennünk. Viszont nem árt, ha a festék felterítéséhez korszerűbb eszközt választunk, a lakkozóhengert.
Ez hasonló a falfestéshez használatos teddy-hengerhez, csak kisebb méretű, és igen rövidszálú anyagból, vagy szivacsból készült a huzata, illetve maga az egész henger. Könnyű kis szerszám, ugyanúgy kell kezelni, mint a falfestő-hengert. Mivel azonban vékony rétegben teríti fel a festéket, a henger anyagából adódóan nem lesz sima a réteg felülete, kisimulni csak akkor fog, ha a szokásosnál egy kicsit hígabb festéket használunk.
Ideálisan anyagtakarékos szerszám, amivel könnyen és gyorsan lehet dolgozni, hiszen csak ide-oda kell tologatnunk (7). Vízszintes felületen szinte verhetetlen a teljesítmény és a festék egyenletességének a tekintetében, sőt kellő gyakorlat után a hengerrel mázolt felület simasága is kifogástalan lehet. A festék felterítésében kiváló segítőtárs. Segítségével egyszerre mázolhatjuk le az ajtóknak az aljazott élét (8), sőt a kis szintkülönbségű részeket is egy oda-vissza húzással festhetjük be, hiszen a henger szivacs anyaga különféle szintkülönbségű, esetleg idomos felületek lefestését is lehetővé teszi (9).
Olyasmire is képes, amire az ecset nem; nevezetesen, hogy pl. a pánton mázolt ajtók élét és a tok ezzel szemközti felületét egyszerre festhetjük be a hengerrel (10). A tokok lemázolásánál pedig sokkal ideálisabban használható, mint a hagyományos ecset, különös tekintettel a fejünk felett végzendő fázisokra (11). A felületi bemarásokba is könnyű belenyomni, és ilyenkor a tengelyére merőleges irányba húzva, közben ide-oda hengergetve is egyenletesen hordja fel a festéket (12). Általában mindig csak annyi festéket nyom fel a felületre, amennyire a hengert nyomjuk. Nemcsak a palástja dolgozik, a homloklapját is munkára foghatjuk. Gyorsan pörgetni nem célszerű, mert finoman, de spriccelni fog. Alapozáson kívül fedőfestéshez is jól használhatjuk, de a felületeket ilyenkor oszlatóecsetet használva kell teljesen elsimítanunk. Különböző színű felületek egyidejű lemázolására is alkalmas, mert a hengerek palástélével pontosan lehet egyenes határvonalú felületet kialakítani (13), túlhúzás ellen pedig az oldalsó vezetőlappal ellátott - egyébként ablakmázolásra használható - változata, léccel megvezetve erre is kiválóan alkalmas.

A festékek színkeverése

13-as képÁltalában az otthoni mázoláshoz fehér festéket használunk, ám időnként ettől eltérő színű festékekre is szükségünk lehet. A házi színkeverés azonban buktatókat is rejt, kudarcot is vallhatunk vele. A halvány pasztellárnyalatok alapja a fehér festék, amibe azonos márkájú, de más színű festéket keverve érhetjük el a kívánt színt. Az eredményt viszont egy kis tégelyben kikevert festékkel, annak száradása után tudjuk csak ellenőrizni. Ha csak egy színezéket adó festéket használunk, csak a szín erősségével lehet gondunk, viszont kétszínű festéket alkalmazva már a várttól eltérő is lehet az eredmény, hiszen a színes festékek sem mindig alapszínűek, egymással keverve néha igen furcsa színt alkotnak. Legjobb tehát, ha csak egy színezékkel kísérletezünk, vagy keresünk egy olyan céget, amelyik vállalja a színes festék géppel történő kikeverését. Amennyiben mégis magunk vállalkozunk a színkeverésre, színezőpasztát ne használjunk, csak festéket keverjünk festékhez, a már kikísérletezett arányban. A színezőpasztákat ugyanis nehéz tökéletesen bekeverni a festékekbe. Két különböző színű festéket is csak tartós keverés után lehet elegyíteni, és hosszabb pihentetés után újból alaposan össze kell kevernünk ahhoz, hogy a festett felület ne legyen foltos. Sőt, felkenésük előtt is ajánlatos gyakran felkevernünk.
A kevert színű festék mennyiségével is bajba kerülhetünk, mert a most már egyedi színű festékből a munka vége felé kifogyni bizony nagyon kínos. Újbóli kikeverésére nem sok reményünk lehet, még a keverési arányok ismeretében sem. Ha pedig sok lett a bekevert festék, azt már nehéz elhasználnunk, ezért az többnyire kárba vész. Ha tehát tehetjük, csak gyári színeket használjunk, mert azok "csereszabatosak", vagy színkeverőgéppel beállítottakkal dolgozzunk, mert azok ismét előállíthatók.

Ecsetek, hengerek konzerválása, kimosása

Mint azt mindenki tudja, egy alapos lakásmázoláson nem lehet egy nap alatt túl lenni. A festőszerszámok éjszaka velünk együtt pihennek, kellő tárolás híján reggelre megszárad rajtuk a festék. Az ecseteket ezért egy nagyobb, vízzel telt edénybe kell függesztve lógatni. Ám a szőrzetüket csak addig érje víz, amíg festékesek, illetve attól kissé feljebb, különben nyakban kilazulhat a ragasztásuk. Másnap azután jól csapjuk ki belőlük a vizet, és miután néhány húzással teljesen megszabadítottuk mindegyikőjüket a nedvességtől, azonnal dolgozhatunk is velük. A munka végeztével pedig előbb hígítóval mossuk ki alaposan a szőrszálaik közül a festék maradékát, majd szappanos vízben is mossuk ki többször a szőrzetüket. Ezt követően kiszárítva, alufóliába csomagolva őrizzük meg a sörték épségét a következő mázolási munkáig.
A festőhengereknél is hasonló a helyzet, mármint éjszakai tárolásukat illetően, csak ezeket a nyélről lehúzva ajánlatos vízbe tenni. A tengelyhüvelyt azonban előtte dugaszoljuk egy fapálcával, mert a hüvelybe jutó vizet másnap nehéz teljesen eltávolítani. A pálcával egyben a víz alá is kényszeríthetjük a könnyű hengert, így biztosan nem szárad meg rajta a festék. Arra viszont vigyázzunk, hogy a víz teljesen elfedje a hengert, mert a rászáradt festékszemcsék felületi hibák előidézői lehetnek. Végső kimosásakor a festék hígítójával, a festékező tálban hengergetve, nyomjuk ki pórusaiból a feloldott festéket, és ezt többször egymás után, friss hígítót használva ismételjük meg, amíg teljesen tiszta nem lesz. Közben természetesen a festékező tálat is mossuk tisztára. A mázolás közben rászáradt festéket pedig a végén, festéklemaróval távolíthatjuk el, ami még így frissiben igen könnyű feladat, hiszen a műanyagtálra nem tapad jól egyik festék sem. A készletet csak teljesen letisztítva tegyük vissza a szerszámospolcra.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: mázolás, festés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Falfestékek és színválasztás

A megfelelő festékfajta kiválasztása meghatározó, főként a színtartóság szempontjából. A legnagyobb választékban az ún. diszperziós festékek kaphatók. Akevesebb kötőanyagot tartalmazó...


Fémkerítések festése

Bárhogyan is óvjuk a külső fémkerítéseket és korlátokat, egy idő múlva a bevonatuk mindenképpen felújításra szorul. Az időjárás szélsőséges hatásai, és az előzőleg nem kellő gondossággal felvitt...