Ez a
bútorok és egyéb fatárgyak felületkezelésének talán legrégebbi módja. Óriási
előnye, hogy a fa felületét annyira eltömíti, hogy megvédi a mindennapi
igénybevétellel szemben. A viasz selymes fényt és kellemes tapintást ad a fának. A
fa e mellett megtartja az anyag természetes jellegét, színét pedig élénkíti,
melegebb tónusúvá teszi. A hitelesség kedvéért mi is kipróbáltuk ezt az
anyagbarát felületkikészítést. Ennek fogásait mutatjuk be a következőkben, és
alkalmazásához is szolgálunk néhány tanáccsal.
Az ilyen jellegű bevonatokhoz célszerű Lignatur keményviaszt használni, amely a
levegő savtartalmának a hatására keményedik ki kb. fél nap alatt. Ez egy összetett
anyag, amely lenolajt, természetes gyanta-olaj-észtert, carnauba- és méhviaszt,
száraz kalciumot, cirkóniumot, kobaltot tartalmaz, és a DIN 68861 1B szabvány szerint
víz- és alkoholálló vékony bevonatok kialakítására alkalmas. A viaszbevonat
diffúzképes és késlelteti a bevonat elektrosztatikus feltöltődését. A
finompórusú fákhoz, mint pl. a bükk, éger, cseresznye, fenyő stb., belsőtéri
felületkezelésre való. A bútorokhoz kimondottan ajánlott bevonóanyag, azonban
alapozást is igényel, mégpedig Lignatur keményalapozót, vagy keményolajat. Ezek egy
literes kiszerelésben, a keményviasz viszont 150 grammos és 1 kg-os dobozokban
kapható.
Alkalmazásának azonban komoly előfeltételei is vannak, igényes bútorminőséget
ugyanis csak akkor lehet vele produkálni, ha a felületek előkészítése kellő
finomságú volt. Ezért e téren nagyon alaposnak kell lennünk, és véleményünk
szerint ez hozzá tartozik a viaszolás procedúrájához, ha valóban látványos sikert
akarunk elérni.
A próba során a bükkfával színfurnérozott próbadarabot ezért előbb forró vizes
ruhával benedvesítettük, majd a faanyagot hagytuk teljesen kiszáradni. A nedvesség
hatására a faanyag benyomódott, sérült rostjai megduzzadtak és felegyenesedtek. Ha
ezután szintbecsiszoltuk, olyan sima felületet kapunk, amely a további
felületkezelések során sem változik. Ha viszont csak gyalult felületű az anyag,
előtte ajánlatos acél színlőpengével, vagy más néven citlinggel megszüntetni a
felületi egyenetlenségeket (1). A pengével mindig szálirányba dolgozzunk. A finom
forgácsokat leválasztó, kissé ferdén tartott penge éle gyorsan elkopik, ilyenkor
finom csiszolókövön fenjük meg az élét, lehúzóacéllal koptassuk simára az él
felületét, majd távolítsuk el róla a finom sorját. Ezt követően újból
használható lesz.
A fafelület simaságát mindig beeső fénybe tartva ellenőrizzük. A csiszolt vagy
színlőpengével lehúzott felületet esetleg finom csiszolószivaccsal koptathatjuk
teljesen simára. Ha kézzel dolgozunk, akkor szálirányba mozgassuk a
csiszolószivacsot, de nagyobb felületek esetében célszerűbb excentrikus
csiszológépre erősített csiszolószivacsot használnunk, mert ezzel nagyon rövid idő
alatt is jó eredményt érhetünk el. A csiszoláshoz nagy pórusú fák esetében
120-150-es, finompórusú faanyagokhoz pedig 180-240-es szemcsenagyságú
csiszolóanyagokat használjunk.
Következő
fázisban a munkadarabot Lignatur 82502-0/0000 keményalapozóval, vagy 72500-0/0000
keményolajjal kell beitatnunk (2), mégpedig kétszeri felvitellel. A keményalapozó
vizesbázisú, és akkor célszerű a használata, ha a felületet színezni is
kívánjuk. A pácot ugyanis a keményalapozóba keverve, egy munkamenetben a pácolást
is elvégezhetjük. Felhordását puha textília (3) vagy szivacshenger segítségével
egyenletesen kell végezni. A keményolaj a natúr színében hagyott faanyagoknál
előnyös, mert ez az anyag kiemeli a fa struktúráját, azt melegebb, egyben sötétebb
tónusúvá is teszi. Az alapozó, illetve az olaj mélyen beszívódik az anyag
felületébe. Akár keményalapozót, akár olajat használunk az alapozáshoz, az első
réteg megszáradása után lehetőségünk van egy utolsó felületfinomító
finomcsiszolásra is. A megszáradt vizes keményalapozóval kezelt fafelületet
180-240-es csiszolóanyaggal koptassuk teljesen simára. Arra azonban ügyeljünk, hogy
eközben ne csiszoljuk át a már alapozott réteget. Keményolajjal alapozott anyagoknál
viszont a bőven felecsetelt olajat előbb hagyjuk a fába szívódni, majd újabb
rátöltés után finom, 000, 0000 finomságú acélforgáccsal koptassuk teljesen
simára. Fenyőfáknál azonban ne használjunk fémforgácsot a finomcsiszoláshoz, mert
a fa puha rostjaiba ékelődött finom fémdarabok később megrozsdásodnak.
Helyette műanyag csiszolószivacsot alkalmazzunk. A finom facsiszolatot olajos ronggyal
töröljük le, majd a munkadarabot hagyjuk egy teljes napig száradni. Az olaj teljes
kikeményedéséhez ugyan 7 napra van szükség, ám ezt nem kell megvárnunk, mert 12-24
óra múlva már száraz, és ezt követően már felvihető rá a keményviasz.
Miután a
keményalapozóval, vagy az olajjal bevont munkadarab megszáradt, hozzáfoghatunk a
felületek viaszozásához. E művelethez szükségünk lesz egy politúrozó-labdára,
amelyet kirojtosodásmentes lenvászonból és vattából készítsünk el. A labdává
gyúrt vattát burkoljuk be durva gyapjú, vagy pamutszövet darabba, majd borítsuk be
finom lenvászonnal. A labda alja teljesen sima és ráncmentes legyen.
A viasz tetején bőrszerű réteg képződik, ezt el kell távolítanunk, majd ezt
követően a labda sima aljára kenjünk viaszt. A bevonóanyagot előbb körkörösen,
egyenletes rétegben vigyük fel a felületre, majd szálirányban is oszlassuk el
egyenletesen (4). Vigyázzunk, a munkadarabra ne kenjünk fel sok viaszt, mert az bajt
okoz, még hetek múlva sem fog átkeményedni. Inkább hajszálvékonyan, több rétegben
dörzsöljük a felületre, ez már 6-8 óra elteltével kikeményedhet, de egy teljes nap
után biztosak lehetünk ebben. Közben azonban a bekenést követő 6 óra múlva a fény
és a felületi simaság fokozása miatt át kell kefélni az egész beviaszozott
felületet. E célra egy ruhakefe is megteszi, csak utána ezt másra nem használhatjuk
már.
A második réteget az előzőhöz hasonlóan, simítsuk a felületre, de csak akkor, ha
már az első réteg kikeményedett. A felületet ezzel a második viaszréteggel már
selymesen fénylővé tehetjük, de ezt ne a viasz rétegvastagságának a növelésével
akarjuk elérni, mert akkor bakot lövünk. Ha a munkadarab felületét nagyon alaposan
simára csiszoltuk, az anyagra dörzsölt vékony viaszréteg is elégséges a
kifényesítéséhez. Ha a bevonat fényét és simaságát növelni kívánjuk, akkor az
előző viaszbevonatok teljes kikeményedése után dörzsöljünk rá újabb
hajszálvékony viaszréteget, amitől már biztosan tompán fénylővé és simává
válik.
Azt
azonban ne várjuk a viaszbevonattól, hogy a nem kellően simára csiszolt faanyagot
teljesen simává teszi. Mint azt már említettük, ez egy vékonybevonat, amitől nem
várhatjuk el, hogy a felületek mélyebb hibáit jótékonyan kitöltsék
kiegyenlítsék. Ezért fontos az igényes csiszolás és a viasz kefével történő
egyenletes eloszlatása. A vastagon felkent viaszréteg ugyanis csak a viasz felületén,
és nem teljes vastagságában keményedik ki, megfogásakor viszont enyhén, de ragadni
fog, ezt pedig mindenképpen ajánlatos elkerülni.
A viasszal bevont bútorok, használati tárgyak sérülés esetén könnyen, a teljes
felület átcsiszolása nélkül javíthatók. A régebbi, ultrastabillal bedörzsölt
felületű bútorok felújítására is kiválóan alkalmas a keményviasz. A felület
finom átcsiszolása után még a vizes felszívódások okozta foltok is nyom nélkül
eltüntethetők, és olajjal átkenés, viaszolás után teljesen megújult, a régivel
azonos értékű, de már a víznek is ellenálló (5) felületet kapunk eredményül.
A viasz sokáig eltartható, mivel a felületén kialakuló bőrszerű hártya meggátolja
az alatta levő bevonóanyag kikeményedését is, ezért szinte korlátlan ideig
tárolható. (Ezért nem szabad vastagon felkenve alkalmazni!) Használata előtt ezt a
kikeményedett hártyát el kell távolítani, és az alatta levő lágy viaszt máris
használhatjuk.
Egy dologra azonban nagyon ügyeljünk. A keményolajhoz, vagy a viaszoláshoz használt
textíliák öngyulladásra hajlamosak. Ezt könnyű megakadályozni csak egy jól
záródó, vízzel töltött fémdobozba kell tennünk, és ezzel már meg is előztük a
bajt. A keményolajozást pedig jól szellőztetett helyiségben végezzük, mert
elpárolgó gőzei ártalmas anyagokat is tartalmaznak. Kikeményedése után azonban sem
az alapozó, sem a bevonó anyag nem tartalmaz egészségre ártalmas anyagokat.
Végezetül még csak annyit, hogy bár az alapozók csak 1 literes kiszerelésben
kaphatók, de mivel korlátlan ideig tárolhatók, egyszeri kiadással hosszú időre
biztosíthatjuk ezt a remek faalapozót, amellyel minden faanyag szebb és egyben
keményebb, ellenállóbb felületű is lesz, hiszen viaszréteg nélkül is nagyon
hatásos védelmet biztosít a faanyagoknak.
Anyagbarát felületkikészítés keményviasszal
Ha valaki valódi fával dolgozik, a felületkikészítés mindig problémát okoz neki. Fényes felületet csak lakkozással, vagy politúrozással érhetünk el, ám ez utóbbi fárasztó, hosszadalmas, ráadásul alapos szakértelmet igényel, minőségi lakkbevonatot pedig többnyire lakkszórással lehet produkálni. Erre pedig kevés barkácsolónak van lehetősége, a festékszórás otthoni körülmények között nehezen megoldható művelet. Viszont hatásosan használhatunk egy régi, már csaknem elfeledett bevonási módot, a viaszolást.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
A parketta másik oldalán
A PLASTDUR PUR 9 parkettalakk-család a VODICSKA KFT újabb saját fejlesztésű terméke. A vizes diszperziós, 100%-ban poliuretán alapú, egykomponensű, önmagában térhálósodó lakk a korábbi...
Tükörfényes felületek a bútorokon
Újabban pedig megint az ehhez hasonló, tükörfényes felületű bútorok jöttek divatba. Ám az új bevonat a régi poliészterlakknál sokkal korszerűbb, tartósabb és főként igényesebb kivitelű. Ezek a...