Anyagbarát felületkikészítés keményviasszal

Ha valaki valódi fával dolgozik, a felületkikészítés mindig problémát okoz neki. Fényes felületet csak lakkozással, vagy politúrozással érhetünk el, ám ez utóbbi fárasztó, hosszadalmas, ráadásul alapos szakértelmet igényel, minőségi lakkbevonatot pedig többnyire lakkszórással lehet produkálni. Erre pedig kevés barkácsolónak van lehetősége, a festékszórás otthoni körülmények között nehezen megoldható művelet. Viszont hatásosan használhatunk egy régi, már csaknem elfeledett bevonási módot, a viaszolást.

1-es képEz a bútorok és egyéb fatárgyak felületkezelésének talán legrégebbi módja. Óriási előnye, hogy a fa felületét annyira eltömíti, hogy megvédi a mindennapi igénybevétellel szemben. A viasz selymes fényt és kellemes tapintást ad a fának. A fa e mellett megtartja az anyag természetes jellegét, színét pedig élénkíti, melegebb tónusúvá teszi. A hitelesség kedvéért mi is kipróbáltuk ezt az anyagbarát felületkikészítést. Ennek fogásait mutatjuk be a következőkben, és alkalmazásához is szolgálunk néhány tanáccsal.
Az ilyen jellegű bevonatokhoz célszerű Lignatur keményviaszt használni, amely a levegő savtartalmának a hatására keményedik ki kb. fél nap alatt. Ez egy összetett anyag, amely lenolajt, természetes gyanta-olaj-észtert, carnauba- és méhviaszt, száraz kalciumot, cirkóniumot, kobaltot tartalmaz, és a DIN 68861 1B szabvány szerint víz- és alkoholálló vékony bevonatok kialakítására alkalmas. A viaszbevonat diffúzképes és késlelteti a bevonat elektrosztatikus feltöltődését. A finompórusú fákhoz, mint pl. a bükk, éger, cseresznye, fenyő stb., belsőtéri felületkezelésre való. A bútorokhoz kimondottan ajánlott bevonóanyag, azonban alapozást is igényel, mégpedig Lignatur keményalapozót, vagy keményolajat. Ezek egy literes kiszerelésben, a keményviasz viszont 150 grammos és 1 kg-os dobozokban kapható.
Alkalmazásának azonban komoly előfeltételei is vannak, igényes bútorminőséget ugyanis csak akkor lehet vele produkálni, ha a felületek előkészítése kellő finomságú volt. Ezért e téren nagyon alaposnak kell lennünk, és véleményünk szerint ez hozzá tartozik a viaszolás procedúrájához, ha valóban látványos sikert akarunk elérni.
A próba során a bükkfával színfurnérozott próbadarabot ezért előbb forró vizes ruhával benedvesítettük, majd a faanyagot hagytuk teljesen kiszáradni. A nedvesség hatására a faanyag benyomódott, sérült rostjai megduzzadtak és felegyenesedtek. Ha ezután szintbecsiszoltuk, olyan sima felületet kapunk, amely a további felületkezelések során sem változik. Ha viszont csak gyalult felületű az anyag, előtte ajánlatos acél színlőpengével, vagy más néven citlinggel megszüntetni a felületi egyenetlenségeket (1). A pengével mindig szálirányba dolgozzunk. A finom forgácsokat leválasztó, kissé ferdén tartott penge éle gyorsan elkopik, ilyenkor finom csiszolókövön fenjük meg az élét, lehúzóacéllal koptassuk simára az él felületét, majd távolítsuk el róla a finom sorját. Ezt követően újból használható lesz.
A fafelület simaságát mindig beeső fénybe tartva ellenőrizzük. A csiszolt vagy színlőpengével lehúzott felületet esetleg finom csiszolószivaccsal koptathatjuk teljesen simára. Ha kézzel dolgozunk, akkor szálirányba mozgassuk a csiszolószivacsot, de nagyobb felületek esetében célszerűbb excentrikus csiszológépre erősített csiszolószivacsot használnunk, mert ezzel nagyon rövid idő alatt is jó eredményt érhetünk el. A csiszoláshoz nagy pórusú fák esetében 120-150-es, finompórusú faanyagokhoz pedig 180-240-es szemcsenagyságú csiszolóanyagokat használjunk.
2-es képKövetkező fázisban a munkadarabot Lignatur 82502-0/0000 keményalapozóval, vagy 72500-0/0000 keményolajjal kell beitatnunk (2), mégpedig kétszeri felvitellel. A keményalapozó vizesbázisú, és akkor célszerű a használata, ha a felületet színezni is kívánjuk. A pácot ugyanis a keményalapozóba keverve, egy munkamenetben a pácolást is elvégezhetjük. Felhordását puha textília (3) vagy szivacshenger segítségével egyenletesen kell végezni. A keményolaj a natúr színében hagyott faanyagoknál előnyös, mert ez az anyag kiemeli a fa struktúráját, azt melegebb, egyben sötétebb tónusúvá is teszi. Az alapozó, illetve az olaj mélyen beszívódik az anyag felületébe. Akár keményalapozót, akár olajat használunk az alapozáshoz, az első réteg megszáradása után lehetőségünk van egy utolsó felületfinomító finomcsiszolásra is. A megszáradt vizes keményalapozóval kezelt fafelületet 180-240-es csiszolóanyaggal koptassuk teljesen simára. Arra azonban ügyeljünk, hogy eközben ne csiszoljuk át a már alapozott réteget. Keményolajjal alapozott anyagoknál viszont a bőven felecsetelt olajat előbb hagyjuk a fába szívódni, majd újabb rátöltés után finom, 000, 0000 finomságú acélforgáccsal koptassuk teljesen simára. Fenyőfáknál azonban ne használjunk fémforgácsot a finomcsiszoláshoz, mert a fa puha rostjaiba ékelődött finom fémdarabok később megrozsdásodnak.
Helyette műanyag csiszolószivacsot alkalmazzunk. A finom facsiszolatot olajos ronggyal töröljük le, majd a munkadarabot hagyjuk egy teljes napig száradni. Az olaj teljes kikeményedéséhez ugyan 7 napra van szükség, ám ezt nem kell megvárnunk, mert 12-24 óra múlva már száraz, és ezt követően már felvihető rá a keményviasz.
4-es képMiután a keményalapozóval, vagy az olajjal bevont munkadarab megszáradt, hozzáfoghatunk a felületek viaszozásához. E művelethez szükségünk lesz egy politúrozó-labdára, amelyet kirojtosodásmentes lenvászonból és vattából készítsünk el. A labdává gyúrt vattát burkoljuk be durva gyapjú, vagy pamutszövet darabba, majd borítsuk be finom lenvászonnal. A labda alja teljesen sima és ráncmentes legyen.
A viasz tetején bőrszerű réteg képződik, ezt el kell távolítanunk, majd ezt követően a labda sima aljára kenjünk viaszt. A bevonóanyagot előbb körkörösen, egyenletes rétegben vigyük fel a felületre, majd szálirányban is oszlassuk el egyenletesen (4). Vigyázzunk, a munkadarabra ne kenjünk fel sok viaszt, mert az bajt okoz, még hetek múlva sem fog átkeményedni. Inkább hajszálvékonyan, több rétegben dörzsöljük a felületre, ez már 6-8 óra elteltével kikeményedhet, de egy teljes nap után biztosak lehetünk ebben. Közben azonban a bekenést követő 6 óra múlva a fény és a felületi simaság fokozása miatt át kell kefélni az egész beviaszozott felületet. E célra egy ruhakefe is megteszi, csak utána ezt másra nem használhatjuk már.
A második réteget az előzőhöz hasonlóan, simítsuk a felületre, de csak akkor, ha már az első réteg kikeményedett. A felületet ezzel a második viaszréteggel már selymesen fénylővé tehetjük, de ezt ne a viasz rétegvastagságának a növelésével akarjuk elérni, mert akkor bakot lövünk. Ha a munkadarab felületét nagyon alaposan simára csiszoltuk, az anyagra dörzsölt vékony viaszréteg is elégséges a kifényesítéséhez. Ha a bevonat fényét és simaságát növelni kívánjuk, akkor az előző viaszbevonatok teljes kikeményedése után dörzsöljünk rá újabb hajszálvékony viaszréteget, amitől már biztosan tompán fénylővé és simává válik.
5-ös képAzt azonban ne várjuk a viaszbevonattól, hogy a nem kellően simára csiszolt faanyagot teljesen simává teszi. Mint azt már említettük, ez egy vékonybevonat, amitől nem várhatjuk el, hogy a felületek mélyebb hibáit jótékonyan kitöltsék kiegyenlítsék. Ezért fontos az igényes csiszolás és a viasz kefével történő egyenletes eloszlatása. A vastagon felkent viaszréteg ugyanis csak a viasz felületén, és nem teljes vastagságában keményedik ki, megfogásakor viszont enyhén, de ragadni fog, ezt pedig mindenképpen ajánlatos elkerülni.
A viasszal bevont bútorok, használati tárgyak sérülés esetén könnyen, a teljes felület átcsiszolása nélkül javíthatók. A régebbi, ultrastabillal bedörzsölt felületű bútorok felújítására is kiválóan alkalmas a keményviasz. A felület finom átcsiszolása után még a vizes felszívódások okozta foltok is nyom nélkül eltüntethetők, és olajjal átkenés, viaszolás után teljesen megújult, a régivel azonos értékű, de már a víznek is ellenálló (5) felületet kapunk eredményül.
A viasz sokáig eltartható, mivel a felületén kialakuló bőrszerű hártya meggátolja az alatta levő bevonóanyag kikeményedését is, ezért szinte korlátlan ideig tárolható. (Ezért nem szabad vastagon felkenve alkalmazni!) Használata előtt ezt a kikeményedett hártyát el kell távolítani, és az alatta levő lágy viaszt máris használhatjuk.
Egy dologra azonban nagyon ügyeljünk. A keményolajhoz, vagy a viaszoláshoz használt textíliák öngyulladásra hajlamosak. Ezt könnyű megakadályozni csak egy jól záródó, vízzel töltött fémdobozba kell tennünk, és ezzel már meg is előztük a bajt. A keményolajozást pedig jól szellőztetett helyiségben végezzük, mert elpárolgó gőzei ártalmas anyagokat is tartalmaznak. Kikeményedése után azonban sem az alapozó, sem a bevonó anyag nem tartalmaz egészségre ártalmas anyagokat.
Végezetül még csak annyit, hogy bár az alapozók csak 1 literes kiszerelésben kaphatók, de mivel korlátlan ideig tárolhatók, egyszeri kiadással hosszú időre biztosíthatjuk ezt a remek faalapozót, amellyel minden faanyag szebb és egyben keményebb, ellenállóbb felületű is lesz, hiszen viaszréteg nélkül is nagyon hatásos védelmet biztosít a faanyagoknak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Védjük meg otthonunk fából készült tárgyait

Sokan szeretik lakásukban, környezetükben a faanyag bőséges felhasználását, hiszen a fa nem csak szép, de kellemesen otthonos hangulatot teremt, ráadásul számtalan kedvező tulajdonsága van....


Dekupázs technika

Neve alapján bonyolultnak hangzik, pedig nem az, és ráadásul nagyon látványos. Magyarul szalvéta technikának is hívják, mert egy szép képet egy speciális ragasztóval rádolgozunk egy felületre,...