Először is a méretét határozzuk meg. Azt, hogy általában mennyi hulladék képződik a birtokán, többnyire mindenki tudja. Ebbe természetesen a késő tavaszi, nyári kertművelés közben képződő hulladékot is bele kell számítanunk, és ennek alapján már könnyen eldönthető a láda mérete, köbtartalma. Inkább legyen a kelleténél kicsivel nagyobb, hogy mindig legyen benne elég hely, és a tetejét le tudjuk zárni. Az egyik oldala nyitható, vagy deszkánként kiemelhető legyen, hogy a komposztanyag kiemelése se okozzon nehézséget. A legegyszerűbb egy 1x1 m-es láda, amelynek oldalait 50x50 mm-es staflikból leszabott saroklécek és kb. 200 mm széles deszkák alkotják (1). A deszkákat 20 mm-es hézagokkal a staflikra szegezve alakítsuk ki a láda két oldalát. A saroklécek 50-70 mm-nyire nyúljanak túl a láda fenéklapján. A fenéklapot alkotó deszkákat is bő közöket hagyva szegezzük egymás mellé az őket összefogó lécekre. Az egyik oldalt pántok segítségével erősítsük a ládára, felülről pedig hálóerősítésű fóliatakaróval lássuk el. A zsebkendőnyi telkeken ez bőségesen elég az összes, egész évi szerves hulladék összegyűjtésére.
A nagyobb, dús növényzetű telkeken azonban nagyobb méretű, esetleg osztottan felépített komposztáló ládát célszerű építeni. Darabjait előregyártva érdemes elkészíteni, hogy kint a helyszínen már csak az összeállítással kelljen törődnünk.
Először is a négy sarokoszlopot szabjuk le 80x80, vagy 100x100 mm-es staflikból. Ezt követően az oszlopok közé erősítendő 20 mm vastagságú deszkalapokat vágjuk méretre. E célra tökéletesen megfelelnek a durva felületű faanyagok is (2). Az oszlopokba legalább 12 mm átmérőjű köldökcsapokkal csatlakoznak a deszkák, ezért az oszlopokba és a deszkák élébe fúrandó csapfészkeket furathelyező sablonnal érdemes elkészítenünk (3, 4). A csapok legalább 25 mm-nyire álljanak ki a deszkák bütüiből, és beragasztásuk után mindjárt állítsunk is össze a hátlapot. Előbb az egyik oszlop csapfurataiba illesztve ragasszuk be a deszkákat (5), majd a másik oszlopot is üssük fel a deszkalapokból kiálló, beragasztózott csapokra. Az összeállított hátlapot léces szorítókkal összehúzatva biztosítsuk elmozdulás, vagy kilazulás ellen (6). Természetesen vízálló kötést biztosító ragasztót kell használnunk. Amíg a hátoldal táblája köt, készítsük el a frontoldali oszlopok kalodájának a darabjait. E darabokat 25x50 mm-es lécekből, rétegelt lemezből kivágott sablon segítségével rajzoljuk elő a lécre (7). Ha ésszerűen, ferde és csapos részüket összeforgatva rajzoljuk fel mindegyiket, akkor kevesebb lesz a leeső hulladék, és egy vágással két elemet is kialakíthatunk (8). A deszkatartók darabjait, ezt követően, úgy szegeljük fel az elülső oszlopokra, hogy a helyükre csúsztatott deszkalapok hosszanti éle között 20-25 mm-nyi rés keletkezzen (9). Ha csak egyrekeszesre terveztük a komposztálót, akkor a két első oszlopnak a csapfészkes éle melletti jobb és bal oldalára kell a kalodaléceket felszegelnünk. A kétrekeszes láda második, közbenső oszlopát két oldalról felerősített kalodalécekkel lássuk el.
A további összeállítási munkákat a helyszínen végezzük el. A hátsó lap oszlopaiba ragasszuk be az oldallapot alkotó deszkákat, majd azok csapjaira ragasztva üssük fel az elülső oszlopokat. A kalodalécek helyes irányára nem is kell figyelnünk, hiszen adottak, csak arra kell ügyelnünk, hogy az oszlopok melyik oldalán kell lenniük. Ha többrekeszes lesz a komposztáló láda, akkor ezt követően a hátsó oldalt alkotó deszkákat ragasszuk a helyükre (10), majd a hiányzó oldalt is építsük össze. Az elülső deszkákat egymásután csúsztassuk a helyükre (11), majd 16-19 mm vastag faforgácslapból szabjuk le a dupla ládát teljesen lefedő tetőlapot, mégpedig oldalanként 40-50 mm ráhagyással. A tetőlapot borítsuk be kátránypapírral (12). A széleken legalább 50 mm-nyire visszahajtott kátránypapírt tűzőgéppel fogassuk a fedőlap hátoldalára, majd a tetőlapot vékony lécekkel szegjük körbe (13). Végezetül az egész alkotmányt többször kenjük be kívül-belül időjárásálló, lazúros favédőszerrel, hogy ne menjen idő előtt tönkre, és a korhadás se kezdje ki.
Komposztláda kerti hulladéknak
Módosítva: 2009-10-17 10:51:21
Ősz van, és akár nosztalgiázva dúdoljuk a régi slágert, akár nem, akkor is hull a fáról az elsárgult levél. Mi pedig, amikor csak tehetjük, összetakarítjuk, halomba rakjuk a kert egy eldugott sarkába. A gondosabbak a szél pajzán játékosságát kicselezve sűrű hálóval, vagy fóliával is letakarják a sárga levelek halmát, majd alkalomadtán ki elégeti, a környékét felfüstölve, ki meg legyint a szeméthalomra, hiszen a kutya se látja, és még a tavalyi halom is ott van. Pedig kár érte, mert idővel kiváló tápanyag válna belőle, csak ahhoz egy komposztáló láda is kéne, amely egyben még a kerti szemétdombot is eltüntetné. Kedvcsinálóként ezért bemutatjuk, hogy miként készíthetünk magunknak egy ilyen hasznos ládát.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Hónapról-hónapra a kertben - november
Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.
Tökéletes komposzt néhány hónap alatt
Kertünk megmunkálása, ápolása során nagy mennyiségű szerves hulladék keletkezik. Amennyiben törődünk a természettel és a környezetünkkel, válasszuk a hulladék hasznosításának legmegfelelőbb...