Először is a méretét határozzuk meg. Azt, hogy általában mennyi hulladék képződik a birtokán, többnyire mindenki tudja. Ebbe természetesen a késő tavaszi, nyári kertművelés közben képződő hulladékot is bele kell számítanunk, és ennek alapján már könnyen eldönthető a láda mérete, köbtartalma. Inkább legyen a kelleténél kicsivel nagyobb, hogy mindig legyen benne elég hely, és a tetejét le tudjuk zárni. Az egyik oldala nyitható, vagy deszkánként kiemelhető legyen, hogy a komposztanyag kiemelése se okozzon nehézséget. A legegyszerűbb egy 1x1 m-es láda, amelynek oldalait 50x50 mm-es staflikból leszabott saroklécek és kb. 200 mm széles deszkák alkotják (1). A deszkákat 20 mm-es hézagokkal a staflikra szegezve alakítsuk ki a láda két oldalát. A saroklécek 50-70 mm-nyire nyúljanak túl a láda fenéklapján. A fenéklapot alkotó deszkákat is bő közöket hagyva szegezzük egymás mellé az őket összefogó lécekre. Az egyik oldalt pántok segítségével erősítsük a ládára, felülről pedig hálóerősítésű fóliatakaróval lássuk el. A zsebkendőnyi telkeken ez bőségesen elég az összes, egész évi szerves hulladék összegyűjtésére.
A nagyobb, dús növényzetű telkeken azonban nagyobb méretű, esetleg osztottan felépített komposztáló ládát célszerű építeni. Darabjait előregyártva érdemes elkészíteni, hogy kint a helyszínen már csak az összeállítással kelljen törődnünk.
Először is a négy sarokoszlopot szabjuk le 80x80, vagy 100x100 mm-es staflikból. Ezt követően az oszlopok közé erősítendő 20 mm vastagságú deszkalapokat vágjuk méretre. E célra tökéletesen megfelelnek a durva felületű faanyagok is (2). Az oszlopokba legalább 12 mm átmérőjű köldökcsapokkal csatlakoznak a deszkák, ezért az oszlopokba és a deszkák élébe fúrandó csapfészkeket furathelyező sablonnal érdemes elkészítenünk (3, 4). A csapok legalább 25 mm-nyire álljanak ki a deszkák bütüiből, és beragasztásuk után mindjárt állítsunk is össze a hátlapot. Előbb az egyik oszlop csapfurataiba illesztve ragasszuk be a deszkákat (5), majd a másik oszlopot is üssük fel a deszkalapokból kiálló, beragasztózott csapokra. Az összeállított hátlapot léces szorítókkal összehúzatva biztosítsuk elmozdulás, vagy kilazulás ellen (6). Természetesen vízálló kötést biztosító ragasztót kell használnunk.
Amíg a hátoldal táblája köt, készítsük el a frontoldali oszlopok kalodájának a darabjait. E darabokat 25x50 mm-es lécekből, rétegelt lemezből kivágott sablon segítségével rajzoljuk elő a lécre (7). Ha ésszerűen, ferde és csapos részüket összeforgatva rajzoljuk fel mindegyiket, akkor kevesebb lesz a leeső hulladék, és egy vágással két elemet is kialakíthatunk (8). A deszkatartók darabjait, ezt követően, úgy szegeljük fel az elülső oszlopokra, hogy a helyükre csúsztatott deszkalapok hosszanti éle között 20-25 mm-nyi rés keletkezzen (9). Ha csak egyrekeszesre terveztük a komposztálót, akkor a két első oszlopnak a csapfészkes éle melletti jobb és bal oldalára kell a kalodaléceket felszegelnünk. A kétrekeszes láda második, közbenső oszlopát két oldalról felerősített kalodalécekkel lássuk el.
A további összeállítási munkákat a helyszínen végezzük el. A hátsó lap oszlopaiba ragasszuk be az oldallapot alkotó deszkákat, majd azok csapjaira ragasztva üssük fel az elülső oszlopokat. A kalodalécek helyes irányára nem is kell figyelnünk, hiszen adottak, csak arra kell ügyelnünk, hogy az oszlopok melyik oldalán kell lenniük. Ha többrekeszes lesz a komposztáló láda, akkor ezt követően a hátsó oldalt alkotó deszkákat ragasszuk a helyükre (10), majd a hiányzó oldalt is építsük össze. Az elülső deszkákat egymásután csúsztassuk a helyükre (11), majd 16-19 mm vastag faforgácslapból szabjuk le a dupla ládát teljesen lefedő tetőlapot, mégpedig oldalanként 40-50 mm ráhagyással. A tetőlapot borítsuk be kátránypapírral (12). A széleken legalább 50 mm-nyire visszahajtott kátránypapírt tűzőgéppel fogassuk a fedőlap hátoldalára, majd a tetőlapot vékony lécekkel szegjük körbe (13). Végezetül az egész alkotmányt többször kenjük be kívül-belül időjárásálló, lazúros favédőszerrel, hogy ne menjen idő előtt tönkre, és a korhadás se kezdje ki.
Komposztláda kerti hulladéknak
Módosítva: 2009-10-17 10:51:21
Ősz van, és akár nosztalgiázva dúdoljuk a régi slágert, akár nem, akkor is hull a fáról az elsárgult levél. Mi pedig, amikor csak tehetjük, összetakarítjuk, halomba rakjuk a kert egy eldugott sarkába. A gondosabbak a szél pajzán játékosságát kicselezve sűrű hálóval, vagy fóliával is letakarják a sárga levelek halmát, majd alkalomadtán ki elégeti, a környékét felfüstölve, ki meg legyint a szeméthalomra, hiszen a kutya se látja, és még a tavalyi halom is ott van. Pedig kár érte, mert idővel kiváló tápanyag válna belőle, csak ahhoz egy komposztáló láda is kéne, amely egyben még a kerti szemétdombot is eltüntetné. Kedvcsinálóként ezért bemutatjuk, hogy miként készíthetünk magunknak egy ilyen hasznos ládát.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Szabadtéri tüzek megelőzése
A kerti, mezőgazdasági- és növényi hulladékok égetését több jogszabály is tiltja, mégis találkozunk olyannal, hogy a tiltások ellenére önkormányzatok saját rendeleteikkel szabályozott módon...
Kávézacc: ne dobjuk szemétbe
Magyarországon a felnőtt lakosság 80 százaléka kávézik, az évi 18ezer tonnás kávéfogyasztásból 14 ezer tonna kávézacc keletkezik. Csaknemminden második fogyasztó a szemétbe dobja a kávézaccot,és...