Fa csónakok lakkozása

A felújító munka előtt alapos hibafelderítést kell végezni. Ha törés, repedés, vagy egyéb komolyabb sérülés nincs a hajótesten, akkor viszonylag egyszerű a feladat. A jó állapotú lakkréteg felületét 320-400-as csiszolópapírral alaposan át kell csiszolni. Ezt nagyobb felületek esetén excenter-, vagy rezgőcsiszolóval célszerű elvégezni. A nehezen hozzáférhető helyeken, pl. bordákon, támléceken stb. deltacsiszolót érdemes használni. Kézi csiszolás esetén csiszolólapra, vagy fatömbre hajtott csiszolópapírral végezzük el a felületek koptatását. Ne hagyjunk csiszolatlan részeket, mert az ilyen helyeken az új lakk tapadása nem lesz szilárd. A keletkezett port és piszkot távolítsuk el.
A kisebb bevonati sérüléseket alaposan csiszoljuk le, majd 10 %-ban hígított lakkal mélyalapozzunk. A továbbiakban pedig a sérüléseket színtelen lakkal fokozatosan, többször átkenve töltsük fel. Teljes száradás után csiszoljuk össze a felülettel, és ezt követően a hajótest egész felületét lakkozzuk le.
Ha a lakkréteg sok helyen repedezett, vagy lepattogzott - ami a réteg elégtelen tapadására, elöregedésére utal - akkor az egész hajóról ajánlott ezt a réteget maró szerrel lemaratni. A bevonat lekaparása, majd alapos csiszolása után 10%-ban hígított lakkal mélyalapozzunk. Ezzel biztosítható a további rétegek jó tapadása. A felületet újbóli finom visszacsiszolással simítsuk le, majd legalább 3 vékonyan felhordott rétegben, közbenső finom visszacsiszolások után hígítatlan lakkal vonjuk be. A rétegszámot hengerel felhordott és ecsettel eloszlatott lakk esetén ajánlatos növelni, mert a henger igen vékony rétegben teríti a bevonóanyagot, így akár 6-szori hengereléssel érhetünk el kellő vastagságú védőréteget. Szórással nem érdemes kísérletezni.
Nem mindegy, hogy a különféle építésű csónakokra melyik lakk a legmegfelelőbb. Az általános értelembe vett oldószeres csónaklakkok bármilyen régi, és jól lecsiszolt alkid- és tung-olaj lakkra felkenhetők, viszont a kétkomponensű poliuretán lakkok csak kétkomponensű bevonatok felújítására alkalmasak. Hajók igényes lakkozására azonban csak speciálisan e célra kifejlesztett termékeket ajánlatos használni. Ezek 3, illetve akár 5-7 évig is tartós védelmet biztosítanak a kényes fahajóknak. A bevonatok tartóssága azonban nagyban függ az előkészítő munkák alaposságától és a lakk jellemző tulajdonságaitól.
Mindenkor figyelembe kell venni a hajó építésmódját. A karvel és klinker palánkolású hajók ugyanis rugalmas szerkezetűek. A fa ezekben a hajókban attól függően mozog, hogy milyen mértékben változik a faanyagban levő nedvesség. Ezekre inkább a hagyományos, jó önterülésű és kíváló UV-védelemet biztosító tung-olaj lakkok az ideálisak és besárgulásra sem hajlamosak. Kíméletes használat mellett akár 4 évig is kitartanak. Az egy komponensű poliuretán- és alkid gyanta alapú csónaklakkok hasonló tulajdonságúak, de csak 1-3 évig nyújtanak kellő védelmet a fa vízi járműveknek.
A kétkomponensű puliuretán lakkfestékek kiváló kopásállóságúak, fénytartók és a tartósságuk többnyire négyszerese a hagyományos lakkokénak. Ezek azonban nem elég rugalmasak a palánkos hajókhoz, csak a stabilabb faszerkezetekhez, pl. diagonális palánkolású, vagy ragasztott, rétegeltlemezes csónakokhoz használhatók előnyösen. Kiváló a lakkok terülése, és magasfényű bevonatot biztosítanak a fa alkatrészeken, hajótesteken, lapátokon egyaránt. Hátrányuk, hogy csak natúr-, vagy régebben is ilyen lakkal kezet felületen lehet csiszolás után biztonsággal alkalmazni.

A lakkok ideális felhordásának és tartósságának alapfeltétele a gondosan előkészített felület és a jól megválasztott bevonó anyag egyenletes elterítése. Ez utóbbi leggyakoribb módja az ecsetelés. A hajólakkok jó terülésűek, és ideális hígítás esetén az ecset finom nyomai szinte teljesen elsimulnak. Az esetleges egyenetlenségeket közbenső csiszolással kell eltüntetni. Az utolsó réteg felületét a finom csiszoláson túl polírpasztával kell teljesen simára és tükörfényesre koptatni. Ez azonban csak a bevonat teljes átkeményedése után végezhető el.
Gyorsabb haladást biztosít a lakk hengeres felhordása. E célra csak az oldószernek ellenálló, nagy sűrűségű és kis sejtosztású szivacshengerek használhatók. Ezek csökkentik a buborékok képződését, amit mókus-, vagy póniszőr oszlatóecsettel kell megszüntetni. A henger vékony rétegben teríti a lakkot, ezért az ecsetelésnél több réteg felvitelével biztosítható a bevonat megfelelő vastagsága. Ehhez a módszerhez azonban két ember szükséges; az egyik folyamatosan teríti a lakkot, míg a másik személy a buborékok oszlatását végzi. Ez a módszer csak viszonylag nagy felületeken alkalmazható, mert bár keskeny hengereket is lehet használni, de ecsettel a szűk helyek is elérhetők, hengerrel azonban nem.
A lakkozásra árnyékos hely, és a meleg délelőtti időszak a legideálisabb. A magas páratartalom lassítja a száradást, és fényvesztést is okoz.