Az Iris barbata hibridek

A régi paraszti kertekben is mindig jelen voltak e növények általában kék virágú változatai, napjainkban azonban már több százféle nemesített változatukból válogathatunk. Az Irisz barbata változatok szinte egész évben szaporíthatók. Ilyenkor tőosztással próbálkozhatunk, ám ősztől, a hazai gyűjteményektől rizómákat is rendelhetünk. Ennek előnye, hogy leveleik ilyenkor nem lévén egy csomagban sok elfér belőlük, így hamar megalapozhatjuk íriszgyűjteményünket.
E növényeknek különleges virágaikon kívül igénytelenségük is hozzájárult ahhoz, hogy változataik egyre több kertben jelen legyenek. A napos és száraz helyet kedvelik, a sok nedvességet nem tűrik. Ahol csak nedvesebb részekkel rendelkezik a kert, ott sem kell lemondani róla: 40-50 centiméter magasra emelt ágyásokon is termeszthetők, így a felesleges víz lefolyik, és mindjárt megfelelő körülmények adódnak a szakállas íriszeknek.
A talaj iránt igénytelenek, a túl sok nitrogén a rizómák rothadását idézheti elő, tehát ha műtrágyázzuk, akkor is csak mértékkel! Ültetésükkel a legjobb eredményt az ősszel érhetjük el, de egészen a vegetációs idő végéig átültethetők, telepíthetők. Bár nem a legkedvezőbb számukra, de akár virágzásban is kiemelhetünk a tőből, hiszen kis odafigyeléssel ekkor is megmarad új helyén, és így egyből tudjuk, milyen virágú tő, hova került kertünkben.
Mivel különféle méretkategóriáik, fajtacsoportjaik vannak (törpe, közepes, óriásnövekedésű) ettől függően 20-40-80 cm-es ültetési távolság szükséges. A gyöktörzs-darabokat (a rizómákat) sekélyen kell ültetni, csak kevés földdel betakarni, és egyszer jól beöntözni. A továbbiakban öntözni nem szükséges. Gyorsan szaporodnak, pár éven belül egész telepeket alkothat egy-egy tő.
A nagyobb termetű íriszeket 4-6 évenként át kell ültetni. Amennyiben ez elmarad, a virághozamuk elkezd csökkenni. Kevés ápolást igényelnek: tavasszal a télen elszáradt leveleket kell eltávolítani, nyáron ugyanez a tennivaló az elnyílott virágszárakkal, és a beteg levelekkel. Téli védelemre hazánkban általában nincs szükségük, nagyon erős lehűlés esetén javasolt csak a szalmatakarás.
Amennyiben száraz és napos helyre telepítettük íriszeinket, akkor betegségekkel szemben nagyon ellenálló növényeink lesznek. A betegségek kialakulása mindig valamilyen termőhelyi problémára, és emiatt a növények legyengülésére vezethető vissza. A rizóma sérüléstől, túltrágyázástól, vagy túlöntözéstől kezdhet el rothadni. Ezt többnyire a lomb mutatja, mert sárgává válik. Megoldás a rizómák kiásása, a károsodott részek levágása, majd a megmaradt darabokat gombaölő-szeres vízben fertőtlenítsük, végül néhány napig szárítsuk a visszaültetés előtt.
A foltos lomb gyakori jelenség az íriszeknél. Legtöbbször a nedvesség, a sok csapadék okolható érte, de ez többnyire nem károsítja a virágokat, a virágzást. Megelőzésül - ha szükséges - a növényt gombaölő szerrel kezeljük. Esetenként a cserebogarak és a bundásbogarak okozhatnak még rágásukkal kártételt.
Az itt bemutatott fotók is tanúsítják a szakállas íriszek színgazdagságát. Aki kertjébe beköltöztet néhányat közülük, az lehet akármilyen lusta kertész is, e színpompás növények nem fogják cserbenhagyni!