Virágtő variációk

A dália jellegzetesen gumós gyökérzetű, jól át is telel, az emiatt koloncos gyökerű dáliatő. Gumós gyökereinek egyikén sincsenek viszont rügyek. Kihajtásra képes rügyek csakis az előző évi megfásodott szár tövénél vannak, ott, ahol ez a gyökérgumóhoz ízesül. A dáliatő ilyen alakulása és hibásan krumplinak is nevezett gumósan megvastagodott gyökérrészei, vagyis a gumói, csak tápanyag-raktározók.
A kereskedelmi kínálatban, az értékesítéshez szükséges ideig jó eltarthatóságot biztosító, nyugalmi állapotban szétosztott, feldarabolt dália tövek a leggyakoribbak. Bármekkorák is az ilyenek, ha netán szárrész, illetve rügy nélküliek lennének, bizony használhatatlanok, kár is őket megvenni, hiszen ezek elültetve nem hajtanak ki.
A tőosztás nyugalmi állapotban nem kiadós, különösen ahhoz képest, hogy márciustól viszont a már hajtható dáliatöveket, a rajtuk körben kifejlődő hajtások figyelembevételével, jobban lehet osztani. Osztatlanul viszont ne maradjanak, még az előhajtatás nélküli termetes dáliatövek sem. Az ilyen, saját nevelésű és házi teleltetésű, nyugalomban tartott töveket közvetlenül a kiültetés előtt, vagyis április végéig, annyi részre jó szétosztani, ahány rüggyel rendelkező szárdarabhoz jut egy-egy gyökeres gumós rész. Téves hiedelem ugyanis az, hogy minél nagyobb a kiültetett dália tő, annál gazdagabb és pompásabb későbbiekben a virágzása.
A dáliák közül a termetes nagyvirágúaknak házilagosan szinte kizárólagos szaporítási módja a tőosztás. A kisebb virágú mignon dáliák gumósan megvastagodott, vagyis koloncos gyökérrészű, átteleltetett tövei is tőosztással szaporíthatók a legegyszerűbben.
A kánna, illetve virágnád ugyancsak fagymentes körülmények között áttelelni képes földalatti, kúszó rizómája, illetve vaskos gyökértörzse ugyancsak nagyon jellegzetes. Rendszerint gumósan többé-kevésbé megvastagodott, olyan hajtásmódosulás ez, amelynek tápanyag-raktározó szerepe van. Igen változatos méretű, nagyságú lehet. Rügyeiből, újabb "földbeni" hajtások képződése mellett, földfeletti hajtások és lomblevelek, majd virágok fejlődnek ki. Helytelenül szokás ezt gumónak is nevezni.
Ezen még osztatlan állapotában, gyakran tucatnyi, egészséges, élő rügy van. Azt követően válnak jobban láthatóvá, hogy a megtapadt földmaradványokat sikerül eltávolítani róluk, és a megfonnyadt, száraz részeket éles késsel levágjuk. Az ilyen tisztogatás után (1) előbukkanó rügyek szerint történhet majd még egyfajta szétosztás is. Ez a korábbi kifejlődést szolgáló szokásos előhajtatást előzheti meg. E nélkül viszont nem késői a rizóma-osztás (2) április végén, vagyis a szabadföldbe kiültetést megelőzően sem. Mindig lehetőleg ott elvágva a rizómákat, ahol az a legvékonyabb, hogy minél kisebb sebzési felület keletkezzen. Az így feldarabolt részek mindig legalább két-rügyesek legyenek, mert ezek a továbbiakban jobban képesek kifejlődni virágzó, teljes tövekké.
A tubarózsa központi helyzetű, legfejlettebb hagymája körül, még rendszerint ugyancsak fellelhetők kisebb-nagyobb számban apróbb hagymák. Belőlük elegendő csupán párnak megmaradnia, hogy ne gátolják túlságosan a főhagymából várható hajtás és levél, illetve virág kifejlődését. A kis hagymák legfeljebb szaporításhoz őrizhetők meg, kis számban. A többin legjobb túladni.