Balkonnövények ültetése, gondozása

A növények ültető közeg iránti igénye igen eltérő, sokféleségük miatt. Az „A” típusú (savanyú virágföld) alacsony kémhatású, örökzöldeknek és számos más növénynek alkalmas. A „B” típus az általános virágföld, ez jó a legtöbb balkonnövénynek, egynyárinak. A „C” típus az enyhén meszes virágföld, ami muskátlinak, rózsának, pálmáknak, meg számos más növénynek ideális.

A virágföld eleinte sok tápanyagot tartalmaz, ám ahogy fejlődik a növény lassan, de biztosan felhasználja ezeket. Ezért a későbbiekben keverjünk műtrágyát a virágföldhöz, vagy átültetéssel, nagyobb cserépbe a frissen hozzátett föld tápanyagtartalma is jól hasznosul majd. Cserépben, ládában tartott növények esetében, virágföld és gilisztahumusz keveréke is kiváló. Amennyiben szükséges ehhez keverhetünk tőzeget is, ami alacsony kémhatást biztosít, és a savanyú talajt kedvelő növények számára ideális.

A tőzeg a talaj vízháztartását is előnyösen befolyásolja. A tápanyag-utánpótlás is sokféleképp történhet, azonban előnyösebb a megelőzés: jobb megelőzni a bajt, mint akkor kezdeni a tápanyag-utánpótlást, amikor hiánytünetek, például sárgulás jelentkezik a növényen. Számos – balkonnövények részére kifejlesztett – készítmény kapható, ami a fellépő tápanyaghiány miatti hiánybetegségek kialakulását hivatott megelőzni vagy kezelni.

A gyantaburkolt műtrágyák lassan és hosszú ideig, egyenletesen adják le a tápanyagtartalmukat. A gyantaburkon keresztül ezek az anyagok a víz és a hőmérséklet hatására oldódnak ki, és válnak a vízzel együtt felvehetővé a növények számára. A táprudak hatóanyag tartalmát a víz oldja ki, így ezek is akár több hetes hatástartammal rendelkeznek. A legolcsóbbak a tápoldatok, melyek rövid ideig képesek ellátni a növényeket a tápelemekkel, ám előnyük, hogy gyors hatásúak, mivel ezeket képesek a leghamarabb felvenni a növények. Így amennyiben tápanyaghiány okozta tünetek vannak balkonnövényeinken, a tüneti kezeléshez a tápoldatos megoldás a legjobb. A tápanyaghiány tünetei leggyakrabban a levelek sárgulása, a növények lassú fejlődése a korábbi fejlődési menetükhöz viszonyítva, a levelek zöld színének fakulása, árnyalatbeli változása.

Cserép, balkonláda: a méret és az anyag is lényeges

A tápanyaghiány lehet abszolút és relatív. Az előbb említett megoldás, a tápoldatozás az abszolút tápanyag hiányra vonatkozó lehetőség, amikor a növény azért „éhezik”, mert nincs elegendő számára szükséges tápelem a talajban. Relatív tápanyaghiánykor a tápanyagok rendelkezésre állnak, csak valami gátolja azt, hogy a növények felvehessék ezekez. A tápanyagokat a növények vízben oldva képesek felhasználni, így a relatív tápanyaghiány egyik okozója lehet a vízhiány: ám ha erről van szó, a növény levelei lankadni kezdenek, tehát elég egyértelműen jelzik, hogy vízhiány áll a probléma hátterében.

Gyakoribb, hogy a kisebb cserépbe ültetett egynyáriak gyors fejlődésük közepette gyökereikkel „beleöregszenek” a cserépbe. Ez azt jelenti, hogy a cserép nagy részét már csak gyökerek töltik ki, talaj alig van, mert azt felhasználta a növény. Ilyenkor érdemes nagyobb cserépbe ültetés előtt egy kicsit megfaragni a gyökérlabdát, hogy azzal intenzívebb növekedésre serkentsük. A cserépbe öregedett gyökerek már kevésbé képesek vizet és tápanyagot felvenni, de ezek nem is állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, hiszen a talaj - ami megtartaná a vizet és a tápanyagokat - ekkorra már rossz minőségű, mind fizikai, mind kémiai szempontból. Az öntözéskor a víz szinte átszalad a cserépen, így nehezen vagy alig hasznosul a növény számára.

Minél nagyobb cserépbe vagy ládába ültetjük az egynyári növényeket, annál jobb lesz nekik, hiszen gyökereik zavartalanul fejlődhetnek. Ez nekünk is előnyös, mert a nagyobb földtömeg több vizet tartalékol. Így egy kis cserépbe ültetett növényt sokkal gyakrabban kell öntözni, mint egy nagyobba ültetettet.
A növénytartó anyaga sem mellékes. Az agyagcserép szép, természetes, de a pórusain kipárolog a víz, így könnyebben kiszárad. A műanyagcserép víztakarékosabb, ami nyáron előny, de túlöntözésnél nem segít a probléma megoldásában, mint az agyagcserép.

Egynyári növényeket ültethetünk kerti ágyásba is, ez különösen előnyös számukra, hiszen nincsen a gyökérnövekedésük korlátozva a cserépméret miatt. A cserépbe ültetett példányok nyár végére megnőnek, emiatt igénylik a metszést. A gyökér-lomb arány ekkorra felborul: a lombarány nagy lesz, a gyökérarány meg kicsi marad, mert lekorlátozódik a növekedés lehetősége a cserép mérete miatt.

Nyár vége felé már nehezebb a gondozás

Kora nyáron még szinte maguktól nőnek balkonnövényeink, hiszen fiatal tövekről van szó, jó talajban, megfelelő gyökér-lomb aránnyal vannak, és a kártevők sincsenek jelen még ilyenkor. Az idővel a felkopaszodás esélye egyre nagyobb. Nem öntisztuló virágoknál az elnyílt virágok leszedésekor az egyes hajtásokat vágjuk visszább, így serkentve kompaktabb növekedésre a növényt. Esztétikailag és a növény egészsége szempontjából sem előnyös, ha egy hosszú, már levéltelen szár végén éktelenkedik csak egy-egy virág, mert hagytuk felkopaszodni a tövet metszés híján. Ez a fajta elcsúnyulás a petúniák és a futómuskátlik esetén gyakori. Augusztusra megjelenik a lisztharmat is, ami főként a leveleket támadja, de a virágmennyiségnek sem tesz jót. Ez ellen szisztemikus (hosszú hatástartamú, felszívódó) szerekkel védekezzünk, melyek hatóideje több hét is lehet.