Párásítás a téli hónapokban

A lakásunk légterét kitöltő levegő több-kevesebb mennyiségben mindig tartalmaz vizet pára formájában. A levegő nedvességtartalmának mennyiségi jellemzésére a levegő abszolút értékben és a relatív értékben kifejezett páratartalma szolgál. A levegő abszolút értékben kifejezett páratartalma a hőmérséklet változásával nem változik, szemben a relatív páratartalommal (RH), amely a levegő hőmérsékletének emelkedésével csökken, csökkenésével pedig emelkedik, mert a vízgőz nyomása hőmérsékletfüggő. Egy normál lakószobában a 40-60% közötti relatív páratartalom kívánatos, e felett már kicsapódásokkal kell számolnunk a hőhidakon. A helyes páratartalom segít csökkenteni a fűtési költségeinket is, a páratartalom növelése javítja a hőérzetünket.

Párásítás, természetes módon

Ha a téli időszakban egy központi helyiségben teregetünk, akkor a párásítás leggazdaságosabb módját valósítjuk meg. Alacsonyabb fordulaton centrifugálva, több nedvesség marad a ruhákban, többet tudnak párologtatni, ráadásul vasalni is könnyebb lesz őket.

A szobai növények is segítik feltornázni a levegő páratartalmát, emellett még a levegőt is tisztítják, de nem mindegy, milyen növényt választunk. A legjobbak a nagy vízigényű, nagy levélfelületű növények. A vízkedvelő fajok, akár egy liter vizet is elpárologtathatnak naponta. Nem túl hatékony, de a semminél jobb megoldás, ha a fűtőtestre párologtató edényeket helyezünk. Lehet kapni mutatós példányokat is, de a hatásfokuk nem túl jó. Természetesen a főzés és zuhanyzás is jár páratermelődéssel, bár ezek jelentős részét az elszívók el is távolítják a légtérből.

Hidegpárásító

Minden párásítót, ami nem forralja fel a vizet, ezáltal nem fúj ki gőzt, hidegpárásítónak nevezünk. A hideg párásításnak kétféle eljárása terjedt el, a párologtatásos és a porlasztásos. A hidegpárásítók a szoba hőmérsékleténél 2-5 °C-kal hidegebb párát állítanak elő. A durva cseppekre porlasztó mechanikus kialakítású készülékek csak kevéssé képesek növelni a levegő páratartalmát, mert túl nagy vízcseppeket állítanak elő, amelyek nem tudnak teljesen elpárologni a padlóra hullás előtt.

Ultrahangos hidegpárásító

Az újabb, ultrahanggal porlasztó készülékek egészen mikroszkopikus cseppekre porlasztják a vizet, és fehér ködfelhőt fújnak ki. Ez az eljárás magas frekvencián, gyors rezgéssel alakítja át a vizet apró vízcseppeké. A készülék alján lévő kis kvarc tányér másodpercenkénti 1,6 millió rezgéssel működik, a szétporlasztott vízcseppek egy csőbe kerülnek. A köddé alakított folyadék egy csendes ventillátor segítségével távozik a helyiségbe, ahol elpárolog.

Az ultrahangos hidegpárásítók széles teljesítményválasztékukkal képesek a szobamérethez igazodó páramennyiséget a légtérbe juttatni. De sajnos nem csak a vizet, hanem a benne lévő vízkövet is a levegőbe porlasztják, amely a bútorok felületén rakódik le fehér porréteget képezve. Ezt vízlágyító patron használatával, vagy desztillált víz betöltésével előzhetjük meg.

Előnyük a hangtalan működés, baktériummentes víztartály. Ultrahangos párásítóból válasszuk a nevesebb gyártókat, és azok közül is azokat a típusokat, amelyek rendelkeznek automatikus páratartalom-szabályozással. Az ultrahangos párásítókba nem szabad illóolajat tenni!

Nedvesítőbetétes párásító

Ezeknél a készülékeknél egy nedvesítő betéten át szívja keresztül a ventilátor a szoba levegőjét, majd egy erre a célra kialakított nyíláson fújja vissza a helyiség légterébe. Az ilyen típusú készülékeken nincs szükség mechanikus vagy elektromos páraszint szabályozásra, mivel önszabályzó elven működnek, azaz ahogy növekszik a páratartalom a levegőben, úgy egyre nedvesebb levegő jut át a nedvesítő betéten, így egyre kevesebb víz tud elpárologni, ezáltal tudja az ideális páraszinten tartani a helységet. Több készülék rendelkezik illóolaj adagolóval is, ezáltal az aromaterápia előnyeit otthon is kilehet használni.

Melegpárásító

Ellentétben az eddigi, hideg eljárásokkal a melegpárásító a víz felforralásával juttatja a gőzt a levegőbe. A melegpárásítás során először a vizet fel kell melegíteni az elpárologtatáshoz, ez két elektróda között történik. Az elektródák között a víz közvetíti az elektromosságot. A víz felmelegszik, párává alakul, és az erre a célra kialakított lyukon távozik a készülékből. Ha a vízben magas az ásványi anyagok aránya, az elektromos cirkuláció gyorsabb lesz, így a párásítás is erőteljesebb. A melegpárásítás előnye, hogy nem jár ködképződéssel és porlerakódással.

Elhelyezés

A melegpárásításra szolgáló párásító tálcákat a fűtőtest (konvektor, radiátor) tetejére célszerű elhelyezni, mert így a víz elpárologtatáshoz szükséges hőenergiát a fűtőtesttől nyeri, nem csak a környezeti meleg levegőből. A fűtőtestek felett a levegő hőmérsékletkülönbségének hatására egy természetes légáramlás alakul ki, ahol a meleg levegő felfelé áramlik (viszi magával a levegőben lévő port is, ezért sötétebb a fűtőtestek felett a mennyezet), és a hidegebb kerül a helyére.

A hidegpárásítókat a fűtőtest közelében ajánlott elhelyezni, mert ott a legmagasabb a helyiség hőmérséklete. A szoba közepére helyezés abban segít, hogy annak minden részébe gyorsan eljusson az előállított pára. Lehetőleg minél magasabban helyezzük el a készüléket, mert a porlasztott mikroszkopikus cseppek lehullás közben is keveredhetnek a szoba levegőjével.