Fürdőszoba felújítás

A feladat elég összetett volt, mert nemcsak gipszkartonra, hanem a régi, ám szilárd csempézésre is új burkolat került. Mivel saját kezűleg történt a burkolás is, a munka eredményessége szempontjából sok szempontot kellett figyelembe venni, ami a hasonló munkákra vállalkozók számára bizonyára hasznos lehet.
A gipszkarton előkészítése
Bár az előfalakhoz impregnált, kimondottan nedves helyiségekbe való kartonlapok kerültek beépítésre, felületüket ettől függetlenül mindenképpen szükséges alapozni. Különösen a kartonnal nem fedett, vágott éleket kell ellenállóbbá tenni a nedvességgel szemen. Ezt elsősorban mélyalapozóval történő kezeléssel lehet elérni. Bár többféle mélyalapozó kapható, ajánlatos a teljes ragasztási rétegrendet azonos gyártótól való anyagokból kialakítani. Ezt már jó előre célszerű végiggondolni, és a hozzávaló anyagokat is ennek megfelelően kell beszerezni. Több cég készítményei között lehet választani, és minden esetben ajánlatos az adott cég tanácsadó szakértőjével is konzultálni, mert így több - a burkolással kapcsolatos - hasznos gyakorlati információt is be lehet "gyűjteni".
A csempézési munkákhoz mi a Murexin szakértőjétől, Bakos Ferenctől kértünk tanácsokat, hogy biztosak lehessünk a tartós eredményben. A felszerelt kartonok felületét minden szakértő szerint mindenképpen szükséges alapozni. Ez az anyag egy vizes diszperziós folyadék, amely mélyalapozó hatása mellett kiváló tapadást is biztosít a rá kerülő vízszigetelés számára.

Mivel a fürdőszobában a kád mögötti falrészt fedi a gipszkarton előfal, az átnedvesedés ellen szükséges még egy vékony vízszigetelő réteg felkenése is. Ez nem más, mint egy kenhető, folyékony fólia, amely teljesen vízzáróvá teszi a kezelt felületeket. Ezt többnyire két rétegben, egymásra merőleges irányban célszerű felhordani, és a sarkokon hajlaterősítő szalagokat kell a kent szigetelésbe ágyazni. A különféle gyártók alapozói, vízszigetelő anyagai hasonlóak, folyékony anyagukat hengerelve, vagy ecsetelve lehet a felületre felvinni.
Közvetlenül a vízszigetelés megszilárdulása után lehet elkezdeni a csempelapok felragasztását.

A csempelapok kiválasztása

Ez nemcsak szín- hanem méret választást is jelent. Célszerű olyan méretű csempelapot választani, amelyekkel haladni is lehet, és e mellett még divatos is. A választás 25-30 cm-es lapokra esett, és mivel ebből több kontrasztos változat is beszerezhető volt, a halvány és sötét zöld változatok "nyertek", mert kellemes kontrasztos összhatást biztosítottak.

Mivel a lapok vízszintes, és álló helyzetben is felragaszthatók, a drága bordűr elemek helyett a mélyzöld csempéből terveztünk a kád köré egy szélesebb sávot, amely dekoratívan fogja keretbe a fehér kádat. A szükséges lapmennyiséget mind a két színnél a szokásos 10 %-nyi ráhagyással számoltuk ki. Ezt egy előzetes burkolási terv alapján is ellenőriztük, ahol a lapkiosztásokat is bejelöltük. Természetesen a vágott lapokat is egésznek számítottuk. Sajnos a 25 darabos egységcsomagban kapható csempelapokból elég sok megmarad, ám ez még jól jöhet később az esetleges javításoknál. Darabonként ugyanis csak néhány helyen és elég drágán lehet pótlapokat beszerezni.

Ragasztás

A lapok felragasztása nem megy mindig olyan gyorsan, mint azt elméletben gondolnánk. Pl. a beszabott lapok méretét sok esetben csak utólag tudtuk pontosan meghatározni, vágott lapokat ezért biztonságból nem is használtunk. Ráadásul a csőkiállások nyílásának kialakítása is hátráltatta a tempósabb haladást.

Először a kád előfalát alulról kezdve burkoltuk be. Itt a revíziós ajtó burkolata okozott gondot, amelyet csak ideiglenesen állítottunk be a csempelapok sorába. A portalanított felületű lapok hátoldalára 5 mm-es fogazott lappal egyenletes rétegben kentük fel a ragasztót. Ezt követően a helyére illesztve, egyenletes nyomással, kissé oldalra és felfelé mozgatva a szomszédos lapokkal azonos szintbe állítottuk. Közben a hézagoló kereszteket is a fugába helyezve oldalról megütve biztosítottuk az egyenletes és egységes fugahézagot.
Minden lapot helyzetét felragasztásuk után vízszintes és átlós síkban is egy hosszú egyenes élű léccel ellenőriztünk. A kiálló csempelapokat gumikalapáccsal, vagy akár ökölbe szorított kéz aljával lehet a kellő szintbe igazítani. Vigyázat, a falra nyomott és szint alá került lapot elég nehéz visszaszedni, ezért a ragasztót minden lapra egyenletes vastagságban kell felsimítani, hogy fokozatos nyomással, esetleg mozgatás közben kellő szintbe lehessen állítani.

A lapok akkor tapadnak megfelelő szilárdsággal a falra, ha a ragasztó 63-65 %-ban tapad a burkolandó felületre. Ez a felragasztott csempék felületét megkopogtatva ellenőrizhető. Ha nem ad kongó tompa hangot, megfelelő a tapadása. A lapok élei mentén még frissiben kikapartuk a széleken kitüremlő massza maradékát, hogy a fugát majd a fugamassza teljesen kitölthesse. Az egyenletes fugaszélességet a fugakeresztek csak akkor biztosítják, ha azok a lapok felületénél nem kerülnek mélyebbre. A lapok élei ugyanis kissé lépcsőzetesek, a mélyre kerülő keresztek így szélesebb hézagot eredményezhetnek, és a kereszteket így könnyebb kiemelni a lapok közül. Ezt a ragasztó meghúzása után kell megtenni, hogy a felesleges ragasztót is könnyebben lehessen eltávolítani.

Méretre vágás, nyílások készítése

Bizonyos lapok méretre szabását nem lehet elkerülni. A szükséges méretüket úgy kell meghatározni, hogy a fugaszélesség tartható legyen. Negatív sarkoknál a vágott éleket a mellé kerülő lapok éle fedje, ám az adott fugahézagot itt is célszerű tartani. Vágáskor pedig a bejelölt vágási vonalat a lap elején és végén is még vágás előtt ajánlatos ellenőrizni, mert a gyakran használt készülékek "félrehordhatnak", és a felesleges anyagot már csak a sarokcsiszolóval, gyémántszemcsés tárcsával lehet pontosan lemunkálni.
A csempeszegély mellé kerülő vágott élt finom csiszolókővel kell lehúzni. Sőt, a hátoldalukon levő oldalukat is ajánlatos laposan lecsapni, hogy biztosan a csempeszegély éle alá kerüljenek. A csempeszegélyeket természetesen a falra kent ragasztóba ágyazva kell rögzíteni. Esetünkben a csempék színéhez igazodó világos és sötét zöld színűeket használtunk. Ahol a csempézett felületet keretezik teljes hosszban oda a világosabbakat ragasztottunk fel, viszont a sötét csempékből álló sávok sarkainál mélyzöld szegéllyel biztosítottuk az egységes felületi hatást. A pozitív sarkoknál is ezt a megoldást alkalmaztuk.
A csőkiállások nyílásainak kialakításánál kis multigépbe fogott csempemaró szárat használtunk. A szerszámmal egész pontosan kinagyolhattuk a megfelelő nyílásokat, amelyeket azután a gépbe fogott csiszoló hengerekkel alakítottunk pontos formára. Így viszonylag gyorsan szabályosan kör alakú nyílásokat sikerült kialakítanunk bármilyen méretben. Ez különösen a gázvezeték csapjánál és a vízóra méretes nyílásánál volt nagyon előnyös, amely lehetővé tette, hogy az utóbbinál később a fémkeretet pontosan a helyére lehessen ragasztani. A nyílások helyét elég nehéz pontosan bejelölni, az utólagos csiszolással viszont könnyen korrigálhattuk az eltéréseket. A kissé nagyobb nyílásokat a csőrózsák pedig úgyis jótékonyan eltakarják.

A kád peremére ültetett lapok enyhe ívét is - némi ráhagyással - a csiszolókoronggal alakítottuk ki, lehetőséget teremtve a szilikonos tömítésnek a tökéletes vízzáráshoz. A csempemaróval fúrtuk ki a leemelhető ajtók fogantyúinak felerősítéséhez szükséges furatokat is, elkerülve a kerámiamáz kipattogzását.

A fugázás

Miután a burkolat elkészült és a ragasztó teljesen megkötött - ehhez általában 24 óra szükséges - sor kerülhetett a fugahézagok besimítására. E művelethez is csak flexibilis fugázó anyagot célszerű használni, és a hozzákevert vízmennyiségre is nagyon kell ügyelni. Az anyag színe sem mindegy, mert az erősebb színűek tagolják a világos burkolat egységes felületét, míg a világosabbak egységesebbé teszik. Erőteljesebb színű burkolatoknál természetesen fordított a hatásuk, ezért jól meg kell gondolni, hogy milyen színű fugázót választunk a lapok közötti rések feltöltéséhez.
Ami pedig a munkafolyamatot illeti, előbb gumilappal két oldalról ferdén célszerű az anyagot a résekbe simítani, majd ajánlatos keskeny simítószerszámmal alaposan a résekbe tömöríteni és újból besimítani. A felesleges anyag nedves szivaccsal eltávolítandó, majd egy a fuga méreténél kétszer nagyobb átmérőjű hengeres acélrúddal kell a felületüket elsimítani, és kissé ívesen homorúvá alakítani. A lapszéleken leváló anyag enyhén nedves szivaccsal letörölhető, majd kis idő múlva tiszta ruhával az egész csempe felületet teljesen tisztára kell törölni.

Mivel a fugaanyagok általában víztaszító tulajdonságúak, ezt követően már csak a sarkokat és a vízzel intenzíven érintkező éleket kell a fugázó anyag színéhez nagyon hasonló szilikonos tömítő masszával lezárni. A kartusból kinyomott anyagot ragasztószalaggal ajánlatos lehatárolni, majd szappanos felületű, íves sarkú simítólappal tökéletesen lesimítani. A ragszalag ezt követően gyorsan eltávolítandó, hogy a szélek simák legyenek.
Ez a szigetelés is általában 24 óra múlva köt meg teljesen, és utána már csak az új burkolat teljes letisztítása van hátra, amit rendszeresen, lehetőleg minden használat után szárazra kell törölni, hogy a felülete még sokáig újszerű állapotban maradjon. A rászáradó vízcseppek ugyanis foltosra száradnak, és ezek a foltok fokozatosan elcsúfítják a csempeburkolatokat.

Csemperagasztók és használatuk

Gipszkartonra csak fokozott erősségű, kimondottan flexibilis csemperagasztók valamelyikét szabad használni. Ezek általában 25 kg-os kiszerelésben kapható, és a kisebb helyiségeknél marad belőle jócskán, amivel nem lehet igazán semmit kezdeni. Légmentesen lezárva viszont sokáig eltartható egy esetleges későbbi használathoz.

Bármelyik csemperagasztó használatánál pontosan be kell tartani a hozzákevert víz mennyiségét, mert túladagolásnál gyengül a kötési szilárdsága, a kevesebb víz pedig megnehezíti az anyag felhordását, és a lapok szintbe állítását. Nagyon kell ügyelni arra is, mennyi a ragasztó fazékideje és mennyi ideig használható fel. A fazékidő alatt aktiválódnak a keverékben az alkotóelemek, a felhasználási időt pedig azért kell figyelni, mert ezen az időn belül kell felhasználni a bekevert anyagot. Utólag vízzel felhígítani bármelyik bekevert ragasztót tilos, helyette mindenkor új adagot kell bekeverni. Ezért célszerű azt is felmérni, hogy adott idő alatt mennyi lapot tudunk felragasztani, és ehhez az adott munkafázis alatt mennyi bekevert ragasztóra lesz szükségünk. Mi inkább többször kevesebb adag ragasztót készítettünk, hiszen nem voltunk gyakorlott burkolók, és ezért lassabban is haladhattunk.