Gázkészülékek kapcsán

A gyűjtőkémények építését már több mint három évtizede betiltották, de addig rengeteg ilyet létesítettek. A termofor, azaz a gyűjtőkémény, az egymás fölötti lakásokon áthaladó égéstermék-elvezető, melyben lakásonként szakaszosan működő gázfogyasztó készülékeket csatlakoztattak. Folytonos működésű lakásfűtő berendezések (cirkó, gázégős cserépkályha) gyűjtőkéménybe kötése tilos.

Ezeket a kéményeket eredetileg nem gázkészülékek, hanem a szilárdtüzelésű kályhák füstelvezetésére alkalmazták, de a 60-as évektől gázüzemű vízmelegítőket és fali fűtőket is bekötöttek ilyen rendszerekbe. A gáz égése során keletkező füstgáz hőmérséklete viszont jóval alacsonyabb, mint a szilárd tüzelőanyagoké, így a huzathatása is jóval kisebb. Az ilyen kéményben áramlási rendellenességek, rendszertelenségek keletkezhetnek – annak következtében, hogy a társasház melyik szintjén hol, melyik készüléket üzemeltetik, és melyiket nem.

A tiltás ellenére még ma is több tízezer működik ezekből a füstelvezetőkből. Felújításuk drága, de az erre kiírt pályázati támogatásokat sem nagyon használják ki a lakóközösségek – mintha nem is vennének tudomást arról, hogy életveszélyben vannak.

A több szintes házak gyűjtőkéményei a felső szinti (a 3. és 4. emeleti) gázkészülékek füstgázelvezetésével okoznak problémát. A gázkészülékek felett kicsi a hatásos kéménymagasság, így a kémény teljes és részleges terhelése mellett sem biztonságos a füstgáz elvezetése. Az égéshez szükséges levegő biztosítása megoldott, a 3. és 4. emeleti lakásokba füstgáz-visszaáramlás nem történik. A kéményben a huzat mértéke viszont állandóan változik – ez a termofor kémények legnagyobb hibája –, ez függ az üzemelő készülékek darabszámától, a szél nagyságától, de legjobban a külső hőmérséklettől. Például nyáron, amikor a külső hőmérséklet nagyobb, mint a lakásokban lévő belső hőmérséklet, negatív nyomáskülönbség lép fel, ezért amikor bekapcsolják a 3. vagy 4. emeleten lévő gázkészüléket, a kémény megfelelő felmelegedéséig a füstgáz az 1. és 2. emeleti lakások felé visszaáramlik, és a nyílt égésterű vízmelegítőkön keresztül távozik, hiszen a lakások a gyűjtőkéményen keresztül össze vannak kötve. Márpedig a kémény felmelegedése nem jellemző, hiszen ezekbe a gyűjtőkéményekbe csak időszakos üzemű gázkészülékek – vízmelegítők, fali fűtők – köthetők be.

A gyűjtőkémény veszélyének megszüntetésére három lehetőség van. Lehet a kürtő tetejére huzatfokozó füstelszívó ventilátort szerelni, amely a készülékek működésekor bekapcsol, és biztosítja az égéstermékek biztonságos eltávozásához szükséges mesterséges huzatot. A leg költséghatékonyabb megoldás a gyűjtőkémények korszerűsítése, a kémény átalakítása túlnyomásos üzeműre, és a csatlakozó gázkészülékek korszerű, zárt égésterű berendezésekre történő cseréje. Végül a legegyszerűbb a jelenlegi gáz-vízmelegítők cseréje villanybojlerra. Ebben az esetben a jelenlegi gázkészülékek leszerelése után lakásonként 1-1 darab elektromos vízmelegítő bojler kerül felszerelésre, ezért a kémény átalakítására, bélelésére és az elszívó ventilátorok felszerelésére nincsen szükség.

Jelenleg sok ezer gyűjtőkéményt két éven belül át kell alakítani a fennálló életveszély miatt. Kéményseprő szempontból a társasházi gyűjtőkémények kettős problémát hordoznak. Az égéstermék elvezetők egyik része társasházi közös tulajdonban van, a lakásokban található összekötő elemek, kéményberendezések viszont magántulajdont képeznek. Így nem lehet a gyűjtőkéményeket egy tanúsítványon vizsgálni, külön „papírt” kap a kéménytest, és külön a lakások kéményberendezése.

A vizsgálatokat mindig a gyűjtőkémény testekkel kezdik a kéményseprők. Az alsó szinten a tisztítás lehetőségét ellenőrzik, a tetőn pedig a felső tisztíthatóságot vizsgálják. Az átjárhatóságot alulról tükrözéssel, felülről golyózással állapítják meg. Újabban bevezették már a kamerás, endoszkópos vizsgálatot is, amely még pontosabb képet ad a gyűjtőkémények állapotáról. A kémény letiltását akkor kell a katasztrófavédelemnek végrehajtania, ha közvetlen életveszély áll elő. Ha például csak kisebb szűkület van a kéményben, attól még az üzemelhet tovább. Végső esetben elvégzik a füstnyomás próbát is, erről azonban tudni kell, hogy a kéményseprőnek minden lakásba külön-külön be kell jutni a vizsgálathoz, mert le kell ellenőrizni, hogy van-e valahol füstszivárgás. A bejutást érdeke a lakóknak elősegítenie, mert ha meghiúsul a vizsgálat, könnyen letilthatják a kéményt.

Gyűjtőkémény (bal) és egyedi kémény (jobb)

Külön futó kémények

Villám csapott bele

Szinte nem is gondolnánk, micsoda károkat tud okozni egy villámcsapás. Az köztudott, hogy tönkreteszi a mikroelektronikai berendezéseket, tüzet okozhat, azt azonban kevésbé gondolnánk, hogy összeroppantja a furánflex kéménybélelést. Egy konkrét esetben családi házba csapott a villám, majd a villámáram a furánflexel bélelt kéményen keresztül levezetődve nem csak a kéménybélelést, hanem még a földszinti atmoszferikus gázkazánt is tönkretette. A tüzelőberendezés vezérlése megadta magát, a tágulási tartály tönkrement, és a kazán hőcserélője is átégett.

Jégdugó a kéményben

Érdekes jelenségről számoltak be több esetben a fűtésszerelők és a kéményesek a hideg téli napokban. A kazánok kéményeiben jégdugók alakultak ki, melyek a zárt égésterű gázkazánokat leállítják, nyílt égésterű berendezéseknél pedig akár CO mérgezéses balesetet is okozhatnak.

A jégdugók általában a kémény felső, épületen kívüli szakaszában alakulnak ki, ahol a füstgázban található vízgőz kicsapódik, és hirtelen megfagy. A jelenségért egyrészt a kémény is lehet felelős, ha rosszul szigetelt, elhanyagolt állapotban van, esetleg rosszul méretezet, túlságosan magas. Másrészt pedig a szakaszosan működő, alacsony füstgáz hőmérsékletű, vagy túlterhelt, elégtelenül beszabályozott gáztüzelő berendezések, illetve a nedves tüzelőanyagot használó vegyes tüzelésű berendezések okolhatók.

A szakaszosan működő tüzelőberendezéseknél erősen hideg, tartósan fagypont alatti hőmérsékletnél a fűtés során keletkező füstgáz kezdetben egy lehűlt hideg kéménybe jut, miáltal lehűl, a vízgőz tartalom kiválik, illetve ha a lehűlés mértéke ezt lehetővé teszi, megfagy. Tartós üzem során, amikor a kémény teste már felmelegedett, lehetséges a keletkezett jég egy részének visszaolvadása, de ez nem teljes körű. Az újabb és újabb bekapcsolásoknál a jégréteg tovább hízhat mindaddig, míg a kémény járatát elzárja.

Nyílt égésterű készülékek esetén ez füstgáz visszaáramlást szélsőséges esetben CO mérgezést okozhat. De a zárt égésterű készülékek sincsenek biztonságban.

Ha a készülék nem kondenzál, azaz a fűtési körben keringtetett víz hőmérséklete 60 °C hőmérséklet felett van, szintén vízgőz távozik a kéményen keresztül. Itt legtöbbször a hideg kéménysapkán történik meg a jégkiválás. A jégdugó kialakulása a gázkészülék automatikus leállásához vezet. A kéménytípusok közül veszélyeztetettek a tűzfalakba épített hosszú járatok (például a több szintes lakóépületek földszinti kéményei), az elhasználódott, szigeteletlen tégla kémények, de különösen az épületen kívül szerelt fémkémények.

Gyűjtőkémény megoldások

A túlnyomásos gyűjtőkéményre történő átalakítás esetén a gázkészülék cserék miatt egyszer és mindenkorra megszűnik a szénmonoxid visszaáramlás veszélye, csökken a gázfogyasztás, nincs központi ventilátor, ezért nem keletkezik üzemeltetési- és karbantartási költség sem. A biztonság megnövekedése pénzben megfizethetetlen, az átalakítás költségei a kisebb gázfogyasztás miatt néhány éven belül megtérülnek.

Koncentrikus (cső a csőben) rendszerű gyűjtőkémény: a gyűjtőkémény a szükséges mértékű gépi tisztítás, felmarás után bélelést kap. A létrejött sima, tiszta felület biztosítja, hogy az égési levegő akadálytalanul, pormentesen kerüljön az egyes készülékek égésterébe. Az égéstermék a kémény tengelyvonalába helyezett megfelelő átmérőjű nyomásálló acélcsövön keresztül távozik a külső térbe. Lakásonként egy-egy koncentrikus bekötőidom áll rendelkezésre az új kondenzációs készülék csatlakoztatására. Ajánlott: minden olyan esetben, amikor a felújítandó gyűjtőkémény elegendő belső átmérővel rendelkezik, vagy feltágítható a koncentrikus rendszer befogadásához szükséges méretre.

 Szétválasztott rendszerű gyűjtőkémény: a gyűjtőkémény a szükséges mértékű gépi tisztítás, marás után bélelést kap. Az elkészült bélelés csak az égéstermék elvezetését szolgálja. Az égési levegőt az épület falának a legközelebbi lehetséges ponton történő átfúrásával, a külső légtérből vezetjük a gázkészülékhez. Ez a megoldás ajánlott szűk, nem tágítható gyűjtőkémények esetében, amikor nem áll megfelelő keresztmetszet rendelkezésre a koncentrikus elvezetéshez. A megoldás hátránya a lakáson belül viszonylag hosszan vezetett égési levegő csövek látványa.