Szuper "Ninja" kicsiben

Ninja ZX-12R

Tamiya, 1:12, 2001-es modell

Eredetijét 1999-ben, a párizsi Motor Szalonon mutatták be, és a Tamiyának két évre volt szüksége ahhoz, hogy elkészítse a csúcs Ninja mását. A makett 135 alkatrészből állítható össze, és modellje legalább olyan remekül sikerült, mint az eredeti sport motorkerékpár. Mindenben a tökéletességre törekedtek, ez néhol kényes határeseteket is eredményezett. De menjünk csak sorjában.
A motor erőműve finoman cizellált ékszer, a Monocoque-váz úgyszintén. Azt már mondanom sem kell, hogy az alkatrészek illeszkedése eszményien pontos, és a sorjázásra csak azért volt szükség, hogy a darabok élét finoman letörjem. E műveletet csak borotva élesre fent késsel és szinte nyomás nélkül szabad elvégezni. Ezután a ragasztás már álomkönnyű volt. Deformációt, anyagbeszívódást sehol nem fedeztem fel. Az alkatrészek még a légcsatorna bonyolult alakú részegységén is kiválóan illeszkedtek. A kész motorblokk pedig olyan simán csúszott a helyére, mint kés a vajba. A hátsó lengővilla a rugóstaggal együtt az eredeti hű mása, éppen csak (szokás szerint) nem működik. Sebaj, az optikai hatás tökéletes. Apró újítás, hogy a szokásos állvány helyett most csak a motor olajteknőjébe ragasztható bölcsőtalpat ad a gyártó. Apró fogyatékossága, hogy a csapja törékeny, de ennek kis huzalcsapra cserélése után tökéletesen ellátja a feladatát.
A könnyűfém felnik remekbe szabottak, és a küllők tövében levő - csak jelölt furatainak - kifúrása után tökéletes lett az illúzió. A finom részletességgel megformázott féktárcsák hűtőfuratainak kifúrása most is adott egy kis pluszmunkát, de ez semmiség volt. Itt csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy az első tárcsákat a tartókoronákra rögzítő szegecsek közepét is illik kifúrni. S ha már a furkálást említettem, a lábtartók felett található perforált védőlemezek lyukait is e módon tettem valóságosabbá. Nagyon értékeltem valóságosságuk miatt a fékolaj-csövek külön beragasztandó parányi kis bekötőszerelvényét. Igencsak szokatlanul cselesen megoldott az első villaszárak beszerelése. Ennél a motornál ugyanis az alsó villagyámot a felsővel, a központi csavarral kell - a váznyakat közrefogva - összeragasztani. A csavart először szorosra húztam, majd később kilazítva tettem a villát elfordíthatóvá. Külön figyelmesség a Tamiyától, hogy a titánarany színű villaszárak krómozott részéhez - továbbá a hátsólámpa foncsorozásához és a visszapillantó tükrökhöz - előnyomott kontúrú, öntapadó, vékony alufóliát mellékeltek. Kivágásához azonban borotvaéles kés kell.
Első pillantásra előnyösnek tűnt, hogy a motorkerékpár burkolata fluoreszcens hatású, azaz halványzöld, átlátszó műanyagból készült, de csalódtam benne. A szépen kimunkált blokkot és szerelvényeit ugyanis az áttetsző burkolat alatt csak sejteni engedte. Akkor már inkább "becsomagolom" ahogy illik - gondoltam -, és így a matricákat is felhasználhatom. A burkolati elemek eszményien vékonyak, halál pontosan illeszkednek egymáshoz. A vékony anyagvastagság azonban két helyen kritikussá válik, nevezetesen a tankkal egybeöntött előre nyúló burkolatok csatlakozási vonalában. Itt a mélyített tagolás miatt könnyen letörhet, amit belülről sarkosra hajlított sztirol lemezek beragasztásával ajánlatos megelőzni.
A burkolatok belseje előírás szerint matt fekete, csakhogy ez túl sötét alap a négy gyári színverzió közül kiválasztott piros metál (eredetileg kandírozott datolyaszilva vörös) festék alá. Ezért előbb alapozó világos szürkével fújtam le a burkolat darabjait, majd erre szórtam fel a Testors metálját, amibe 2/5-nyi szinttelen Humbrol fényes lakkot is kevertem, hogy ellenállóbb, és főként fényesebb legyen a festék felülete. A szürke alap azonban kissé elsötétítette a ragyogó piros metált, de még így is jól mutatott. Ezüstöt azonban senki ne fújjon kívülre alapként, mert a metál réteg nem köt hozzá, és könnyen lepattogzik róla, a hibák kijavítása pedig nagyon is látható lesz.
A matricák a divatos "beszakított" mintázatúak, kiváló minőségűek, és jól illeszthetők. Ajánlatos ugyan éles késsel körbevágni minden darabot, ám az átmenetes részeknél nagyon kell ügyelni, nehogy belevágjunk.
Nem hagyhatom szó nélkül a kevés króm alkatrész finom kidolgozását és kiváló minőségét. A kipufogódob palástjáról a titánium felirat sem hiányzik, és a fémbevonat ellenére is jól érvényesül. Az üveges darabok valóban üvegként hatnak, sőt ennél a modellnél már az irányjelzőket is színes műanyagból préselték, a minél tökéletesebb kiszolgálás érdekében.
Amikor az egyhetes összeállítási munka után magam elé állítva szemléltem új motoromat, egy szóval jellemeztem: SZUPER! Mégpedig minden ízében. Az eddigi Tamiya motorok közül is kiemelkedő minőségű. Természetesen az ára is az, hiszen e remek modellért nem kevesebb, mint 8900 forintot kell leszurkolni. Nem baráti, de méltányos ár ezért a szuper minőségű kittért.
A tesztpéldányért köszönet illeti az importőr Dataco Kft-t.