Kerék korrekciók

Gumicserék a felniken

Ez a kerekek fontos, mondhatni jellegzetes része, különösen a régi veterán gépkocsik esetében. Ezek eleinte csak küllősek, mégpedig fa, vagy acélhuzalos kivitelűek voltak. Nehéz őket finoman, és korhűen megformálni, de nem lehetetlen. Minél kisebb a modell léptéke, annál leegyszerűsítettebb és vaskosabb a küllőmintázatuk. Hozzávetőleges autentitást számon kérni a gyártóktól csak 1:24-es léptéktől felfelé lehet, ám még ezeken is sok a szembetűnő formai és mérethiba. Még a nagyobb, Minicraft modellek 1907-1936 közötti járművein sem jobb a helyzet; a felnik formailag nagyoltak, méretük pedig pontatlan. A faküllősek közül a híres Rolls-Roys és a T-Ford kerekei szorulnak korrekcióra, mégpedig a gumiméretük miatt. A Rolls gumijai kimondottan virslik, a T-Fordé meg túl magas. Ezen változtatni csak akkor lehet, ha mindegyik régi kocsi modellje - még a Hispano Alfonso is - az ember birtokában van. A Hispano ballonos gumija inkább a Rollshoz, ennek gumija viszont a Hispanohoz illik jobban, mivel ez kimondottan könnyű szerkezetű kocsi volt, finom huzalküllős, keskenygumis kerekekkel. Küllőit érdemes csiszolással elvékonyítani. A T-Fordnál viszont a felniperem szélesítésével javítottam a kerék "optikáján". Az 1,5 mm széles, fóliából kivágott gyűrűt a gumi oldalára támasztva ragasztottam fel a kerekek mindkét oldalára, így már kedvezőbb lett a közismert "Bádog Böske" kerekeinek az összhatása.

Kamásnit a gumikra

Már a '30-as években divatos volt a fehérbetétes gumiabroncs, ami tagadhatatlanul hangsúlyos eleganciát adott az autóknak. A betétes gumik még a '60-as években is szokásban voltak. Ezt a jellegzetességet a modelleken általában festéssel szokás megjeleníteni, ám szabad kézzel szabályos kontúrú köröket a gumikra nagyon nehéz felfesteni. Sokkal könnyebb, ha a gumik "kamásniját" sablon segítségével fújom fel. Ennek legegyszerűbb módja, az öntapadó műanyagtapétából kivágott maszkoló sablon használata. Ehhez egy rögzíthető szárú körző és borotvaélesre fent hegyes kés szükséges. A körzőre erősítem fel a kést, majd a szárakat megfelelő távolságra nyitva a kés hegyével metszem ki a felesleges korongot. A lyukas tapétát ezt követően koncentrikusan elhelyezve nyomom a gumi oldalára, és a fedetlen felületre már szórhatom is a matt fehér festéket. Amint a kellő fedettséget elérem, a maszkoló fóliát azonnal eltávolítom a gumiról. Az eredmény határozott, szabályos kontúrú, egyenletes fedettségű fehér gumibetét lesz. A kamásnival ellátott gumik az autót nemcsak elegánssá, hanem a kerekeket is kissé nagyobbá teszik. Ez néha határozottan előnyös, pl. ha a gumik tömör fekete színe miatt a kerék kisebbnek látszik. Fehér betéttel kiegészítve azonban megszűnik ez az érzésünk. Ez különösen a fehér és nagyon világos színű járműveken észlelhető jelenség, amire minden autómodellezőnek érdemes odafigyelni.

Huzalküllők a kormánykeréken

Az autók kormánykereke legalább olyan jellegzetes alkatrész a típus, a márka és a korszak tekintetében, mint a kerekek, vagy a karosszériák formája. A finomabb, ám jellegzetes formai kialakítások azonban rendre elsikkadnak a legtöbb modellgyártmányon. Az MG TC sportkocsi kormánykerekének, pl. négy helyett csak három, huzalos helyett sima lemezből kialakított küllője van. E lényeges alkatrész így nem kor- és valósághű, ám kis pluszmunkával ezt a hibáját is kijavítottam.
A kormányról először is levágtam a lapküllőket az aggyal együtt. Kartonra a kormánynál 10 mm-rel nagyobb kört, és két merőleges átlót rajzoltam. A küllőkhöz 0,3 mm-es ónozott, nyújtással kiegyenesített rézhuzalt használtam. Előbb az egyik átlóra fektettem rá a huzaldarabot, és végüket egy-egy gombostű köré tekerve rögzítettem. Erre keresztben hasonlóképpen feszítettem fel a másik két küllő középső huzalát, majd a középpont alá csúsztatott apró fóliakoronghoz pillanatragasztóval rögzítettem. A két szélső küllőhuzalt is rögzítsük a gombostűkhöz, majd középen kissé széthúzva ragasszuk a fóliakorongra. A másik két huzaldarabot hasonló módon elrendezve ragasszuk a középpontba, majd a huzalokat a széleken is rögzítsük közéjük folyatott pillanatragasztóval.
A kormánykerék aljába reszeljünk a küllőszálaknak fészket, majd a négyágú küllőzetet középpontosan ragasszuk a süllyesztékekbe. A kormánykerék és a küllőágak végei közé nyomjunk kevés tapasztót, a kormányagyat rögzítsük a középpontban összefutó küllőzet alá, a zárógombot meg ragasszuk az agy tetejére. A küllőhuzalokat összefogó kalodák vastag alufóliából levágott csíkok, amelyeket ugyancsak pillanatragasztóval célszerű rögzítenünk. Most már csak a kormánykerék koszorúját kell faszínűre festenünk, és száradás után helyére erősíthetjük az új huzalküllős kormánykereket. Az ilyen módosításhoz természetesen az eredeti kocsiról készült fotók, vagy típuskönyvek alapján fogjunk hozzá, amelyeket ma már nem nehéz beszerezni.