Szék reparatúra

A javítás elég fogós volt, mert nemcsak a törött csapokat kellett pótolni, hanem a hevederlécet ezt követően a helyére kellett illeszteni, a még szilárdan álló székláb közé. Előbb azonban a törött alkatrészt kellett a helyéről kioperálni, mégpedig újabb sérülések előidézése nélkül. Gyanítottuk, hogy a törés alkalmával megroppant a kereszt összekötő ragasztása is, s ha ezt a kötést óvatos feszegetéssel sikerül meglazítani, akkor már félig nyert ügyünk van. Ezért óvatos mozgatással igyekeztünk gyengíteni ezt a csapozást, és nem is csalódtunk; pár percnyi kíméletes mozgatással fokozatosan kezdett kicsúszni helyéből a kereszttartó csapja, majd megadta magát. Egyszer csak a kezünkben volt a T-alakban összeragasztott lécpáros, és az épp csapja sem sérült meg.
Következő dolgunk az ép csapfészek kitisztítása volt. Oldaláról csiszolással távolítottuk el a ragasztó maradékát, a nyílás fenekéről pedig vésővel kapartuk ki a ragasztót. A csapot is lecsiszoltuk, majd a szék lábaiba szakadt lapos csapok maradékát távolítottuk el. A kiálló részeket levéstük, majd a csap vastagságával azonos központos fafúróval fúrtuk ki a beszakadt rész két végét. A lyukak között maradt vékony falat vésővel távolítottuk el, így visszaállítottuk mind két széklábon az eredeti csapfészkeket. Ezzel hát megvoltunk, most már csak azt kellett eldöntenünk, hogy a hevederlécek csapjait hogyan állítsuk helyre.
Az oldalsó heveder csapjait eredetileg magából a lécből marással alakították ki, ám mi csak idegen csap beépítésével pótolhattuk a hiányzó darabokat. Ha viszont lapos idegen csapot építünk be a lécbe, jelentősen meggyengítjük a végeit. Úgy döntöttünk, hogy két 10 mm-es köldökcsapot eresztünk be 30 mm mélyen az anyagba, a közöttük levő hézagot pedig egy másik léc beépítésével töltjük ki. Ezt csak 5 mm-re eresztjük be a lécbe, hogy ne gyengüljön meg túlságosan a csapfészek környéke, viszont az új csapok kinyúló része teljesen kitöltse a lábak fészkét.
A szükséges lyukakat kifúrtuk, a csapokat a helyükre ragasztottuk, közéjük pedig kétszer homorú betétdarabot alakítottunk ki egy vékony keményfalécből. A betétdarabokat a már beragasztott csapok közé ragasztottuk, és az idegencsapok hosszát a csapfészeknél 2 mm-rel rövidebbre fűrészeltük. Helyére próbáltuk a pontos illeszkedés ellenőrzéseként, mivel igazításra nem volt szükség, kiemeltük helyükről az összekötőket, a fészkekbe, a csapokra és környékükre pedig ragasztót kentünk. Újból a helyükre illesztettük a csapokat, majd gumikalapáccsal megütve préseltük ki az illeszkedő részek közül a felesleges ragasztót. Ezt nedves ronggyal azonnal letöröltük, mert később már nehezen ment volna.
Az újból összecsapozott részeket egy széles kárpitos heveder összefogott végeinek pillanatszorítóval történő megcsavarásával préseltük teljesen össze, s így is hagytuk 12 órán keresztül, amíg a ragasztó teljesen megkötött. Ezt követően a széket megszabadítottuk a kötelékétől, s most már bárki nyugodtan ráülhetett, nem kellett attól tartania, hogy összecsuklik alatta. A javításnak nyoma sem maradt.